Miért is falom a Molnár Gábor Brazíliában zajló vadászatairól szóló könyveket?
Alighanem azért, mert anélkül borzonghatok
a madárpókok, a kajmánok,
az óriáskígyók, ilyen-olyan majmok,
mérgeskígyók, maláriát terjesztő szúnyogok,
leprás emberek, nélkülöző caboclók,
mindenféle veszélyekkel zsúfolt őserdők, mocsarak,
piranhák, és még oly sokféle veszedelmek leírásán,
hogy magamnak el kellene viselnem valamennyi kényelmetlenségét.
Hogy is tudnám meginni a napi, legalább félliternyi kávét,
megnyúzni a jaguárt,
kibírni a karbid-lámpa bűzét,
elviselni a tetőn dzsambázó patkánysereget,
lenyelni a napi hat kininlabdacsot,
elviselni a folyton támadó csípős kullancsokat, és
kockáztatni életemet mindenféle mérges állatok támadásainak kitéve,
caplatni térdig érő iszapban,
megmászni a hegyeket,
bozótot vágni machetémmel?
Nos, mindezzel szembesülök a könyvekben, de minden veszély nélkül.
És közben megtudom, hogy Brazília neve börzsönyfa jelentésű,
hogy a brazilok üdvözlésképpen egymás hátát lapogatják,
hogy csengetés helyett tapsolnak, hogy a magányos vadász hármat lő a levegőbe, ha segítségre van szüksége.
Helyi szólásokat is olvashatok. Pl. „olyan fukar, hogy mástól a holdfényt is sajnálja”.
2023.03.04. 10:08 emmausz
Virtuális jelenlét az óriáskígyók földjén
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1718063660
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek