Mickey webnaplója

Minden baj ott kezdődik, hogy kilépsz a szobádból.
Ez az egyik véglet.
A másik: ha élményben kívánsz részesülni, ki kell menned megszokott miliődből.
Hol az egyik, hol a másik szerint élünk.
Többnyire az egyik szerint.
Mivel jelenleg nincs autónk, fokozottan így van.
Tegnap kirontottunk mégis – bátran, mint Zrínyi Miklós. Csoporttalálkozónkra siettünk.
Gondoltuk, hogy egy óra alatt odaérünk autó nélkül is,
mert zárt pályás a HÉV,
mert gyors a metró,
mert szép kilátás esik a kettes villamosról (Duna-part, Buda, Vár, Gellért-hegy, Pesten a parlament),
mert az expressjáratú-busz a buszsávon robog ki Pacsirtatelepre.
Mindez igaz, de a HÉV-ig gyalog megyünk, a HÉV-re 8 percet vártunk, s a további három átszállás is várakozásokkal járt.
Így hatalmas késéssel érkeztünk.
Mondtam is feleségnek: „Lekéstük a híradót” (gyerekkorunkban a filmek előtt híradót közvetítettek, később reklámfilmeket is vagy artista műsorral szórakoztattak).  
A visszafelé út annyival érdekesebb volt, hogy a villamosról mindentudó telefonjainkkal lövöldöztünk az elénk táruló látványra, és a képek nem lettek annyira rosszak, hogy néhányukat meg ne mutathatnánk.
Ami a találkozást illeti, volt ott lelki és testi táplálék bőven.
És mint tegnap már említettem, az nem úgy van, hogy csak zabálunk…
Egy felkérésre minimum hárman írástudók is ráugorhattunk volna, de szerénységünk(?) tiltotta, hogy kötélnek álljunk.
Utólag vállalkozom a feladatra, mert az tényleg nem úgy van, hogy csak zabálunk.