Mickey webnaplója

Ma reggel gyalog, busszal és újfent gyalog mentem misére.
Utána gyalog indultam a buszmegálló felé.
Mivel az orrom előtt elment a busz, és a következő csak negyed órával később jött volna, gyalog folytattam utamat haza. Nem mondom, hogy nem éreztem forgóimat, de az érzés tompult azután, hogy bejárattam.
25 perc alatt hazaértem.
Jelentem ma még itt a tavasz. (Holnapra erős lehűlést ígérnek.)
A kikeletet a széltében bimbózó és rügyező, virágzó fák jelzik.
Nem állítom, hogy ezzel a kijelentéssel valamiféle világrengető újdonságra hívnám fel a figyelmet. Mégis jól esik leírni, mert az élni akarás sokkal pozitívabb, mint a napi megújuló rossz hírek a médiában.
Már az ibolya is nyílik. Én láttam, el kell hinnetek, mert fotót nem csináltam róla. Ahhoz le kellett volna kuporodnom. Ennyit meg nem ér meg. Inkább fákat, bokrokat céloztam meg. Azok jobban szemmagasságban leledzenek.   
Lassan a téli gumikat cserélni kellene.
De ahhoz autó is kellene, amely egyelőre vagy végképp javíthatatlan.
Alkalmasint így múlik el a Mitsubishi (magyarul három gyémánt) dicsősége.  
***
A Fradi tegnap kikapott a Leverkusentől 2.0-ra. Az első félidőt láttam.
Hervasztónak tűnt, hogy a fradisták meg sem kísérelték szerelni ellenfelüket. Ez technikai színvonalbeli különbségekkel magyarázható.
Az ószövetségi kijelentésre gondoltam látva a fiúk bátortalanságát:
„Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.”
No, ezt aztán kihasználták a Fradi ellen.