A harangok Rómába mentek.
Kereplő nincs a mi templomunkban. Se kalapácsos, se racsnis.
Csend van.
Csütörtök este felolvasnak négyen elmélkedést. Azon elmélkedem, hogy vajon mit olvastak, mert halkan mondják saját szövegüket. Én meg már kicsit nagyothalló lettem. Nem hibáztathatok senkit. De magamban azzal intézem el a dolgot, hogy rejtőzködő a mi Istenünk.
Csend van.
Nagyszombaton nincs liturgia az est beállta előtt.
Csend van.
Akik közelebb laknak vagy autóval közlekednek, szentsír-látogatást tesznek, ha akarnak. Ott
csend van.
Nekünk már sok az oda-vissza négy km. Itthon töltjük az időt. De itthon is
csend van.
Hamarosan a magyar gregoriánról szóló előadás kezdődik a tévében. Addig
csend van.
Hangos a csend. Bár az én fülem folyamatosan cseng. Már hozzászoktam. Pont olyan, mint amikor
csend van.
Holnap szokásom szerint meghallgatom a beat-misét, amelyet 1960-as években adtunk elő. De még
csend van.
É.-ék Franciaországban, Zs.-ék Mosonmagyaróváron, K.-ék Ráckevén, M.-ék Homokkomáromban.
Csend van.
T. a telefonját nyomogatja, én a billentyűzetet. Mindkettő készülék csendes.
Csend van.
Lelkem csak az Úrnál csendesül el, nála béke vár, csak nála lelhet nyugodalmat lelkem. Nála béke vár.
- mondja a taizéi nóta. Benne
csend van.
Szelíd ez a csend.
Szélcsendes az idő,
csendes eső esik,
Utolsó kommentek