Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 13
Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
A költőnek e hangsúlyos mondanivalójú versét szánom húsvétra minden kedves olvasómnak.
S hogy mennyire hangsúlyos, azt az mutatja, hogy a pápák magukat servus servorumnak, a szolgák szolgájának nevezik.
Mi meg amikor szervusszal köszönünk, az alászolgája (alázatos szolgája) köszöntés lerövidítésével élünk.
De vajon gondolunk-e arra, hogy mit jelent?
De vajon képesek vagyunk-e környezetünket maradéktalanul szolgálni?
A kérdés jogos, és csak sejthető, hogy mennyire nem teljesül.
Saul, aki üldözte az őskeresztényeket, Paulként a Feltámadottat hirdette. Találkozott vele.
Ez ad nekünk is alapos reményt.
***
Húsvéti ajándékom.
Játszom a magyar wordle-t. Beírom: JÁTÉK.
Kiírja: Megfejtette!!!
Másodszor járok így.
Nahát!
Utolsó kommentek