Mickey webnaplója

Mivel foglalkozik egy nyugdíjas?
Többnyire vár.
És a várakozás után valami történik az időssel, valamibe kezd, valamin részt vesz, valamit készít.
Ma mi (mami meg én) speciel vendégeskedtünk M.-éknál. Voltak oly kedvesek elénk jönni autóval a vasútállomásra, majd az együtt töltött nap végén vissza is vittek a vasúthoz.
Napközben híreket cseréltünk, és játszottunk az unokákkal.
T. mesét olvasott, én fociztam D.-val.
Egy doboz tartalma ismerősnek tűnt. Benne elfért mindaz, ami a Mitsubishiből megmaradt. Egy elég jó autórádió, egy kerékanyakulcs, portálkefe, láthatósági mellények stb.
Autónk kiszenvedésével egy korszak fejeződött be.
Mivel nem autóval mentünk, ott hagytuk a dobozt.
Eltávozásunk alkalmával R. unoka (óvodás lányka) leszedett egy-egy fürtös gyöngyikét, és átnyújtotta nagyanyjának és nekem.
Arra gondolok, hogy mekkora érték az ajándéka.
Senki nem biztatta a kedves gesztusra.
Többet ér a hivatalos kitüntetéseknél.
Úgy örültünk neki, mint a festő barátunk, amikor meglátta a keresztrejtvényben: magyar festő négy betű, és az ő neve volt a megoldás.
Mondanom se kell, hogy elfáradtunk a nap folyamán.
D. egyre nagyobb gólkülönbséggel nyeri meg a focizásokat.
Az evangéliumi tanítás kapcsolatunkra is vonatkozik.
Neki növekednie kell, nekem meg kisebbednem kell.
Bár az élet vastörvényei szerint ez önmagától beálló folyamat:
Ő növekedik tíz másik unokánkkal együtt, mi meg kisebbedünk.
Nincs ebben semmi kivetnivaló.   
Kopásainkkal szembesülve be kell látnunk, hogy az elcsendesedés folyamata nem is olyan egyszerű valami.