Nem titkolom, különös élvezet olvasni Széchenyi Zsigmond leírásait az általa látogatott egzotikus tájakról, emberekről, élményekről. Ő nagyvadak trófeáira vadászott, én az ő színes, olykor humorral átszőtt megfogalmazásaira. Fiatalkoromban olvastam többek között az Afrikai tábortüzek c. munkáját. Máig emlékszem erre a mondatára: „Derék munyamparám (szafari vezető) szavai keményen kopogtak, mint kecskeszar a jégen.”
A most olvasott kötetben (Hengergő homok) pedig érdekes részletes leírást találtam arról, hogy köszöntik egymást a szudániak: „Ez egy rendkívül udvarias nép. Türelmi próba kivárni, mire kettőjük befejezi egymás köszöntését. …Illemszabály, hogy kézfogáskor vagy tíz percig rázogassák egymás kezét, a következő kérdések kíséretében: »Hogy vagy? Erős vagy? Allah veled van? Kecskéid egészségesek? Kunyhóid jókarban vannak? Feleségeid kövérek? Gyermekeid szépen nőnek?« Ennyi, és még tudom is én, hány hasonló kérdés követi egymást. Betanult üdvözlési forma, melyet illik végighadarni. Magyarul az egész nem jelent egyebet, mint hogy »jó napot kívánok.« … Ha az érkező lélegzete fogytán befejezi a kérdésözönt, szerepet cserél a kérdezettel… Csak a kölcsönös kérdezősködés végeztével engedik el egymás kezét, csak azután térnek rá az értelmes beszélgetésre. Ilyenkor sül ki, hogy egyiknek tegnap halt meg az anyja, másiknak minap döglöttek el a kecskéi, harmadik régóta betegeskedik, és közben kunyhója már háromszor porrá égett. De az üdvözlési aktus közben felháborító illetlenség lenne minderről beszélni.
Jólnevelt szudáni ilyet nem tesz.”
***
Sz.Zs.-tól kapok olyan információkat a sivatagról, amit a földrajzkönyvek nem jeleznek.
„A sivatagból tudom, mi hiányzik a legjobban. A szag! Nincs semmiféle szag, sem földszag, sem növényszag. Még a levegő is szagtalan. Ez teljesen steril, kiaszott, lelketlen vidék. Itt, mintha megállt volna a teremtés munkája. Ez kimaradhatott, erről megfeledkezhetett az Úristen. A sivatagot elfelejtette bebútorozni…. És soha egyetlen hang! Éjjel-nappal ez a mindent betöltő, hogy úgy mondjam, fülsiketítő csend!”
Ugyancsak a szerzőtől tudom meg, hogy a dragomán jelentése - idegenvezető. A szót számos esetben hallottam, de soha életemben nem ejtettem ki a számon.
Azt írja: „Kár volt minden jó szóért, amit a sivatagra pazaroltam. Megbánom, hogy folyékony sáraranynak, fényes onyxnak, csillogó drágakőnek, rózsaszínűnek meg lilának neveztem. Mikor voltaképpen mégiscsak ronda portenger. Közönséges sivatag. Tevének való.”
Hát így valahogy.
***
Az író teljes neve: gróf sárvár-felsővidéki Sz. Zsigmond Antal Dénes Károly Gábor Mária. Manapság elég bizarra fülnek.
De legalább ilyen bizarr, hogy a Rákosi-érában kitelepítették, és egy tyúkólban kellett élnie. Utóbb rendeződött a sorsa, még Kádár J-.sal is vadászott.
Utolsó kommentek