Tegnap megírtam, hogy ha 32 ember mindegyike mindenkivel kezet fog, az 496 parolát teszt ki.
Nem számláltam össze a változatokat, csak alkalmaztam rá a közismert képletet.
N személy esetén a közös kézfogások számát ez a adja: n(n-1)/2. És kész.
Ma hajnali öt óra sem volt, amikor a hajnali világosság kiűzött az ágyból.
Naponta háromféle szózatjátékfélével szórakozom.
Ha jól számoltam, ma negyedszer fordult elő, hogy másodjára rátaláltam a keresett ötbetűs szóra. Beírtam: TÁJÉK.
Az Á és a K jó helyen volt.
Beírtam: PÁNIK.
Erre vége lett a további találgatási lehetőségeknek.
A játék rövidre zárva, mert azonnal a megoldandó szóra akadtam.
Bezzeg a mahjongg!
Kinéztem a szememet, akkor s tudtam lekapni valamennyi párost.
Igazán rendezettebb sorokba rakhatnák az elemeket, hogy kevesebb macerával kapkodhassam le a párokat.
A puzzle játékkal vigasztalódtam. Elég hamar kiraktam a rosztovi kremlt.
Képernyőm nagysága miatt kb. száz elemből álló mozaikokat szoktam választani.
Így is könnybe lábad a szemem a játék végére.
Ennek persze nem a képernyő az oka, hanem a közeli nyárfák „vattái”.
Minden tavasszal kikészíti a környéken élők szemét, orrát.
Mindkét érzékszervünk nyálkahártyája felveszi a levegőben lebegő szálakra bomlott vattát, és
csípi az orrunkat,
csípi a szemünket.
Én nem csípem,
csupán elviselem.
Még egy-két hét, és ezt a kellemetlenséget felváltja a kánikula.
P.S.:
Lekaptam minden mahjongg-követ.
Csiáék ma hazarepülnek.
Ágoston matek írásbelizik.
Utolsó kommentek