Ma vagy tizenheten találkoztunk nálunk. Olyanok, akikkel a kapcsolatunk már több évtizede tar,t bár szanaszét lakunk (nomádok). Energiánkat a vendéglátás kötötte le, de mielőtt megérkeztek volna, VD-nél olvastam ételekhez kapcsolható kifejezéseket. Habozás nélkül hozzáláttam, hogy kiegészítsem gyűjteményét.
Kapásból az alábbiak jutottak eszembe. (Jó is, hogy így lett, mert ma nem igazán maradt energiám valamiféle magvas téma kifejtésére.)
Salátává olvasta a regényt a karfiolfülű bokszoló.
Elöl ült a masiniszta, hátul meg a krumplifejű Gatya Pista.
Egyik fülem sós, a másik meg paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz.
Befognád a bagólesődet?
A fokhagymaseggűnek jó virgácsai vannak, és nádszálvékony.
Korpás a haja, és elpusztultak a hajhagymái Babszemjankónak. Érted cukorfalat?
Nyúlik, mint a rétestészta. Ne légy lekvár! - te borissza ember.
Ráadásul málészájú vagy.
Megittad a feketelevest?
Ez a feladat keménytojás, te lisztesképű.
Kaka ment a palacsintába.
A vöröshagyma békén hagy ma.
Nekem aztán keksz.
Olajra lépek, és kész.
A te apád volt spenótbakter?
Kel, az nekem nem kell, nem megyek én kapálni.
Tekintsd őket káposztafejeknek.
Ilyen virsli ujjakkal nehéz…
Pacallá ázik.
Miért vagy olyan zabos?
Borsos árat fizetett érte. Letejelt vagy 5 piculát.
Bekávézott.
Renonc! – mondja a kártyás a stüszi-kalaposnak: Tökre zöldet tettél.
A mogyorót is meg kell mosni! – így a gyerekorvos.
***
Olvasom:
A poklot nem lehet vonzóvá tenni, ezért az ördög vonzóvá teszi az oda vezető utat.
(Nagy Szent Bazil)
Utolsó kommentek