Mickey webnaplója

Mozgalmas nap vége felé járunk. Nagy a csönd, mert elmentek, akik korábban megjöttek: M., E. és a négy gyerek. Meséltem, megcsiklandoztam, ugráltattam a fotelben, majd a kanapén. Megtudakoltam, hogy mikor lesz évzáró, együtt nevettünk a pofozós kedvű Bud Sprencer, Terence Hill-duón. Ezúttal motoros rendőröket játszottak.
Harmadszor telik meg a mosogató gép, de ez rendben is van ennyi ember ebéd és uzsonnája után.
Levi befejezte elkezdett Váli-képét. Jól indult másolat, de elkapkodta a végét. Azért ott fityeg a falon az eredeti mellett.  Jut eszembe, a Műterem mindörökké c. Váli-képet a művész lemérte, 26,7 kg. A miénk csak 9 kg. Érdekes adalék. Hasonló fordult elő Gershwin esetében. Apja ott ült a koncertteremben, és mérte fiának elhangzó művét. Már 13 perces, már huszon… perces az opus.
A háttérben szól a tévéhíradó. A magyarok csoportelsők lettek, mert Szerbiát… a magyar válogatott 0:0-t ért el Montenegró ellen.
Fülemben nincs csend. Egyfelől két szólamban cseng, másrészt valamiért egy népdal jár a fejemben: …Gyere be, gyere be, de gyere be, hadd kacsintsak a szép szemedbe. De, hogy miért ez?
***
Tegnap néhány kidolgozható témát feljegyeztem emlékeztetőül. Nem állítom, hogy hozzáfogok bármelyik részletes elemzéséhez. Álljanak itt csak puszta felvetésként.
- A szentolvasó egyik „titka” az előzményekkel: „…áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, akit te Szent Szűz Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál.” Korábban az áthúzott szót nem mondtuk, nagyon helyesen. Mindenki tudta, hogy miféle hordozás volt az. Mostanára ostobábbak lettünk?
- A puzzle kirakós játék vége biztos siker. Mindig ki lehet rakni a részekből az egészet. A másik játék, a Mahjong, nem az. Vagy sikerül minden párost leszedni, vagy sem.
- Honnan tudja a darázs, hogy az évek óta napsugárzásnak kitett kopott székünk faanyaga kell neki a fészeképítéshez. Naponta idejár alapanyagért.
- Temesi Ferenc „bambásító ládá”-nak nevezi a tévét. Ma már nem láda a monitor … s ha már… minek nevezné a mobiltelefont, az okos órát, a FB-ot?