Vannak kopási tüneteim, melyek egészségemet próbálják meg. Ma valamennyire utánaolvastam ezeknek, és azt szűrtem le az olvasottakból, hogy újra fogynom kell(ene). Nem mintha bármit is szavatolna egy alapos súlycsökkenés, de inkább hasznos volna, mint ártalmas.
Kérdezem T.-től: Hogy van az, hogy hogy nekem a kefírt és a joghurtot kellene kedvelnem, miközben természetem tiltakozik ellenük, és jobban preferálja a fűszeres és édes kajákat, amelyek ártanak. Olvasom: Egy adag csokifagyi bűnös élvezetnek számít, miközben egy pohár borban ugyanannyi kalória van, a gintonik pedig a joghurtos krémdesszerttel egyenértékű.
Megannyi érv ide és oda.
Nem tudok jobb választ, mint amit a közhely mond: ami jólesik az embernek, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen.
Főleg hizlal.
„Hátra arc, nagy kudarc, nem marok, ha te sem marsz” – fogalmazta Weöres Sándor.
Kell a változatosság az életben. A súlynövesztést súlycsökkenésnek kell követnie. Igaz, hogy a sok súlyingadozásnak is vannak ellenzői.
Majd meglátjuk.
PS. Az angol kísérlet szerint a kórházi ápolók egy részének elmondták, hogy a napi megtett km-eknek milyen fogyasztó hatása van. Más részüknek nem mondták el. Az előzőek fogyni kezdtek, a többiek nem. Van abban valami, hogy pusztán az elhatározás hasznos folyamatokat indít el.
PPS. Nem írta meg a Prédikátor, de írhatta volna: Mindennek meg van a maga ideje az ég alatt: Ideje van a fogyásnak és ideje van az elhízásnak.
***
Harmincnégy éve lakunk Aquincumban, és nem nagyon emlékszem ahhoz hasonló intenzitású zivatarra, mint ami tegnap este látogatott meg bennünket. Csaknem szakadatlanul villámlott, még ha nagy magasságban vagy tőlünk távol is. A felvillanások szaporán követték egymást. Jól vizsgáztak ablakaink, ajtóink. Nem ázott be a lakás egyetlen pontján se. Mivel egyébként tart a nemrég kezdődött kánikula, gyorsan felszáradt az utcai flaszter, és az ablak vízcseppjei is elillantak. Utóbbi azért fontos, mert szellőztetni kell, de a laminált padló nem igazán szereti a vizet. A vihar elmúltával csaknem egyidőben nyithattuk a balkonajtót. Próbáltam elaludni, de mintha szabályos időközökben villámlott volna. Csukott szemhéjamon keresztül is érzékeltem a vibrálást. Kinézek az ablakon: csend mindenütt, de távolabb kék fény villog. Villogott is, de hogy mi, és miért, nem tudom. Kb. fél óra múlva abbamaradt az ütemes kékfény.
Utolsó kommentek