Mickey webnaplója

Valóban magányos tevékenység az írás. Erre akkor döbben rá a gyanútlan író ember, amikor nincs magány, nincs csönd. Nem azért, mert kevés a hely a lakásban, hanem azért, mert a ház élettel telik meg. A PC a közösen használt nappaliba kerül, ahol értelemszerűen egészséges a zajgás.
Próbálok vicceket mesélni.
A poénokat már jószerével helyettem mondják. Ki tudja, hányszor meséltem már el őket.
Mint annak idején NF. az Abdonról és Szennenről szólót, mint SzF a Winkler professzor három viccét.     
Nem volna veszélyes a dolog, de nemcsak a viccekre áll az ismétlés.
Amióta néhány speciális szót  beírtam saját blogomba, azóta idegesít a témaismétlés. Már mindent megírtam! Ami rosszabb, már mindent többször megírtam!!! Nem könnyű új dolgokat találni, olyanokat, amelyek ráadásul közérdeklődésre számíthatnak.
Miért nem olyan az írás, mint a kenyér, amit naponta eszünk, de sose unjuk meg.
Azért hadd tegyem hozzá. Az ismétlések hasonlók egymáshoz. Íme, a bizonyíték, máskor se írtam mást.
***
Mindig akad meglepetés. Hol kellemes, hol kellemetlen. Most kezd döglődni az egerem, s kikészült a billentyűzetem. mehetünk másikat venni. A nyomtatónk is utolsókat rúgja. Nem adja ki a papírt, úgy kell kitépni belőle.
***  
Tegnap feltaláltam egy új evőeszközt. Abból indultam ki, hogy a villa – noha alkalmas eszköz –, mégsem tökéletes. Oldalt könnyen leesik róla minden felszedett falat. Viszont annyival jobb a kanálnál, hogy nem gyűlik össze, nem tapad meg benne pl. a felesleges zsír.
A két eszköz tulajdonságait célzó evőeszközöm lényegében egy olyan villa, amelynek az oldalai kanálszerűen megemeltek, azaz alakra kanál, funkcióra villa. Már nevet is adtam neki: kalla.
Amennyiben elterjedne, és miért ne, hiszen igen hasznosnak tűnik, a forgalmazásából származó haszon 1%-ára régi szokásom szerint igényt tartok.
Éljen a kalla, a használhatóbb villa, a könnyebb étkezést biztosító kanálvilla!