Valaha a Tömő utcai kápolnában Bach rövid darabjaival örvendeztetett meg bennünket a kántor a mise vége előtti csendes részben. Azoknak a daraboknak volt elejük, közepük és végük. És jó, hogy volt. Valamiről szóltak, megszólítottak és megnyugtattak.
Különösképpen is emlékszem egy még korábbi élményemre. A Bosnyák téri templomban szólt Bach F dúr Sinfonia c. műve. (Azoknak, akik inkább egy feldolgozását ismerik, azoknak emlékeztetőül: A fehérnél halványabb árnyék c. Procol Harum-sláger). Megkapóan szép volt, és nyugodt hangvételű méltóságteljes zene.
Egy alkalommal lehetőségem adódott arra, hogy az amerikai Purvis nevével fémjelzett hasonlóan lassan fodrozódó, hömpölygő meditatív zene kottáját eljuttattam egykori kántorunknak. Hogy megköszönte-e, vagy sem, arra már nem emlékezem. De hogy soha nem hallottam tőle, az biztos.
Még egy élményről írok.
Szívesen teszem, mert nagyszerű volt. Templomunkban egy orgonaművész is kisegített olykor. Gyászmisén áldozáskor megidézte Beethoven 7. szimfóniájának második tételét átiratban. Felejthetetlen élményben volt részünk. Máig jó szívvel gondolok rá.
Annyi jó zene van…
***
Ma Bl. megtámadott egy szóviccel:
- Mit penget az ügyvéd? Persze nem tudtam. Mire ő: – Jog-húrt.
Nem maradtam adósa.
- Hogy mondjuk másképp azt, ha a rózsafüzér beleesik egy pohár tejtermékbe? Ő se tudta. Mire én:
- író-olvasó találkozó.
***
Túl vannak mind a tanuló unokák az iskolaéven, és egynek se kellett mondanom:
- Ez a bizonyítvány bizony hitvány.
Általában jól tanulnak.
2023.07.02. 17:10 emmausz
Zenék
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3518158204
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek