Valaha Gárdonyi titkos naplót vezetett. Ám egy jó rejtvényfejtő ember rátalált a rejtély nyitjára, miként egykor Champollion a hieroglifák titkára.
Megvettem annak idején a Titkos naplót és elolvastam.
Gárdonyi ebben a füzetben írói munkásságát fejlesztette, csiszolgatta létező vagy általa kreált szavak egybegyűjtésével.
Egyik példájára emlékszem. A szellent szó kiváltására alkalmazta az általa kreált porcint szót.
Mindezt azért írom le, mert vén fejjel rá kellett jönnöm, hogy nem minden tartozik a FB-ra, a mindenki által hozzáférhető nyilvánosságra. Van az embernek olyan intim szférája, amely nem tűri a belekukucskálást, tehát jogosan tart vissza infókat, s írja titkos naplójába, avagy sehova.
***
Lapozzunk (vagy ahogy Pósalaky úr mondaná, ugorgyunk!)!
Igen.
Egy másik megfigyelés is kikívánkozik belőlem.
Éspedig az, hogy vannak igen rövid blogbejegyzések, mindössze egy-két mondatból álló posztok.
Magam úgy tartottam, hogy egy írásnak kell elejének, közepének és végének lennie. Már ennyi is három mondat. (A közepe meg ugye több szokott lenni egy mondatnál.)
Az egy-két mondatos posztok inkább amolyan felhorkanások, shoutok, amelyek kikívánkoznak írójából anélkül, hogy részletezni akarnák őket.
Leegyen felhorkanásom mára ennyi.
***
PS. Zs. hazavonatozott, M. Rennesbe repült. Mi meg itt ülünk a klímaberendezés hűvösében, szobánk árnyékában.
2023.07.03. 11:37 emmausz
Írás az írásról
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3518158784
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek