Mickey webnaplója

Az életkedvre hatnak.
Bizony hatnak az ember élni akarására a körülmények.
Ha a ránk zúduló – zömmel mocskos tartalmú – információkat tekintem: az embernek el megy a kedve mindentől.
Ha a naponta lihegő vehemenciával bemutatott gyógyhatásúnak hazudott szerek reklámszövegeivel jövünk kapcsolatba, amely szerekből már csak néhány tucat van, és 19 999ft-ról most 9900-ra leszállított áron vihetők, elmegy ez ember életkedve. Hányan, de hányan néznek naponta hülyének minket. Mennyire ellentétes ez a mindenkinek egyaránt kijáró emberi méltósággal.
Tapasztalom a FB, az internet videókkal való állandó zaklatását.
Ne gondolkozz, hanem nézd a videókat, a klipeket, amíg csak meg nem bolondulsz!
Nagyon észnél kell lennem, mert akkora a kísértés, mint amekkora a kábítószereké lehet.  
Sokféle emberi nyomorúsággal találkozunk. Háborús, árvizes, erdőtüzes, balesetes, emberkereskedelemről szóló, halálos fenyegetéseket tartalmazó híranyagok képében. Ezek sem segítenek élni.  
Ha arra gondolok, hogy Jézus a mai perikopában biztatja Pétert, hogy járjon a vízen, majd megsegíti, és lecsillapítja a hatalmas hullámokat, és a szelet, mert neki semmi a világon nem lehetetlen, akkor rájön, hogy van remény, és megpróbál hittel hozzá fordulni.
Ha lát esélyt arra, hogy kopásban lévő „szamártestvére” valamiféleképpen felturbózható, szintén reménységgel tölti el.
Ha találkozik unokáival, azok életigenlése, harsánysága, mosolygós megnyilvánulásai ugyancsak arra serkentik, hogy újuljon meg a lehetséges mértékig, fiatalodjon hozzájuk, szeretettel vegye körbe őket, mert ez az egymásra találás kölcsönösen fontos lehet. Engem feldob, az biztos.
Ma hosszas kihagyás után rámerészkedtem a mérlegre, attól tartva, hogy súlyom 118 kiló. Tévedtem, és részben megnyugodtam.
„Csak” 109-110 közötti.
Ez is sok.
Most a tejivásról kellene letennem.
Talán a súlyomból is vesztenék, de a bőrömnek biztos hasznára válna.
Hátha.