Verba movent, exempla trahunt – mondja a római polgár.
A szavak megindítanak, a példák vonzanak – fordítja a magyar polgár.
Most, hogy a végére értem Gárdonyi füveskönyvének, elgondolkoztat, hogy érdemes-e szavakkal tanítani anélkül, hogy példámmal vonzhatnék bárkit is.
Már mindegy is talán, mert a jeles szerzőnek néhány eligazító igazságát összesöpörtem, és sajnálnám őket a könyvespolc néma fogságában őrizgetni.
Ha tanítanak, ha vonzanak, ide másolom őket. Ez lesz mai posztom, és nem az atlétikai világbajnokság, amelyről egyszer meg kell még emlékeznem.
Tehát ezúttal Gárdonyi füveskönyvéből szemezgetek, aki ilyeneket ír:
- Valahányszor olyan gondolatot olvasok, amely Isten ellen szól, mindig olyasfélét érzek, mint mikor a muzsikában hamis hangot hallok.
- A tudomány mindig egy hamis bankót tép széjjel, amelyet mi igaznak tartottunk. Nekünk ez rosszul esik. De csakhamar megvigasztalódunk, mert nyújt helyette egy másik hamis bankót.
- Aki valakinek a vallását becsmérli, épp olyan, mint aki bemegy valakinek a szobájába, és a falon függő képet fitymálja.
- Ateisták albumába:
Mégiscsak furcsa, hogy a világmindenségre azt mondjátok: – Van.
Arra meg, aki csinálta, azt mondjátok, hogy – nincs.
- Az emberiség története öt mondatban:
A világosság szülte az életet.
Az élet szülte az akaratot.
Az akarat szülte a bűnt.
A bűn szülte a szenvedést.
A szenvedés szülte a szeretetet.
- Minden adósság rablánc a nyakadon, lábadon. Ha nem szorít is, nyom. Csak egy adósság van, amely nem köt, hanem ha kötött voltál, megszabadít, amely nem nyom, hanem fölemel: ha gonosznak gonosz tettét hagyod megfizetetlen.
- Zsuzsanna törtnetében a vén kecskék semmivel sem aljasabbak, mint azok a festők, aki Zsuzsannát olyannak festik, amilyennek a vének látni szerették volna.
Utolsó kommentek