Mickey webnaplója

Ilyenre nem emlékszem. Ma, október 20-án, rövidujjú ingben mentem T.-t meglátogatni. Több mint húsz fokos a meleg, és langyos szellő fúj. Alkonyatkor az égalja sárga volt. A Szahara ajándéka. Gondolom, holnap reggel az autók meglehetősen porosak lesznek. Az ínségsziklának nevezett kő kilóg a Dunából. Ez csak nagyon alacsony vízállásnál fordul elő. Most éppen ilyen van.
***
Kedden vagy szerdán küldik haza feleséget. A kórház előtti parkolás nincs megoldva. Vagy találsz parkolót, vagy nem. Inkább – és általában – nem.
Marad az, hogy két ember indul a harmadikért.
Az elbocsátó szép üzenetet kézbe kapván indulhat manőver.
Az egyik pasi felmegy a cuccokért, és lehozza a feleséget lifttel.
A másik cirkulál a háztömb körül.
Majd amikor emezek feltűnnek a kijáratnál, akkor megáll, hogy beszállhassanak a várakozók.    
***
Olvasom Faludy György könyvét. Sok mindenben nem értek egyet a szerzővel. Persze a szerző joggal fejti ki saját véleményét a dolgokról. Amit leír, az viszont érdekes és láttató. A politikai szereplők közül sokat be tudok azonosítani, sokakról van némi olvasottságom. Engem az itthoni politikusok méltatlan viselkedése hökkent meg. Pénzért akármit?
Csak egy példát ragadok ki: Goda Gáborról írja Faludy:
„G. elővette a whiskys üveget…és inni kezdtünk… G. igaz szívvel kívánta nekem, hogy találjam meg a helyemet a kommunista pártban.
– Miért? – kérdeztem.
– Mert a miénk a guba. Az egész guba… Még hozzátette: - Ki beszél itt arról, hogy mit gondolunk, és mit akarunk?
Válaszul F. Koestlert idézi: »Ha jobbról ütnek, és balról rúgnak, biztos lehetsz, hogy a helyes úton jársz.«”