Mickey webnaplója

Recsk
Kitartó olvasással ma befejeztem F. Gy. könyvét. Az utolsó – Recskről szóló leírás részletezi, hogy milyen sűrűn kaptak a foglyok verést, milyen kevés volt az étel, milyen hideget kellett kibírniuk, milyen átkozott egyformaságban teltek-múltak napjaik. Hogy csaknem folyamatosan dolgozniuk kellett pihenőnap nélkül. Hogy ő, Faludy és Tabódy voltak a hangadók, ezért velük szemben még kegyetlenebbek voltak fogvatartóik. Sok pofozást kaptak, sok megaláztatásban részesültek, mindig sebesek voltak, véresre verték őket meglehetős rendszerességgel.
A költő megállapítja, hogy a rabok függetlenül attól, hogy milyen világnézet követői voltak, erkölcsileg magasan felette álltak a rabtartóiknak.
Nekem a román szekuritáte börtöneiben sínylődő jezsuita Godó Mihály visszaemlékezése párhuzamban áll Faludy megállapításával:
Így emlékezik: „Akkor Bukarestbe vittek, és gyilkosokkal tettek össze. A börtönben hatvannégyen voltak. Mind gyilkosok. Kijelentem, ezek a legszimpatikusabb emberek…  a börtönben szeretnék pasztorálni... én gyönyörűen tudok dolgozni a gyilkosok, a fiatalok között.” (Sokan gyóntak nála, és megkönnyebbültek.) Természetesen vád híján kidobták a pátert, akit korábban koholt vádakkal sokszor meghurcoltak. Nem kívánkozott a megnyomorított társadalomban élni. Nagyon sokat szenvedett a jilavai börtönben. Nyolc évet töltött magánzárkában.
Érdekes módon ő is, mint Faludy hosszú életet (83 év) élt.
Nem tudom, fogok-e még egyszer olvasni az ÁVO-ról, a gulágról, hadifogságról, a magyarokat ért számos viszontagságról.  
Persze tisztában kell lenni a múlt (és a jelen) történéseivel, mégis a Prohászka püspök  megfogalmazása kell hogy mérvadó legyen életvezetésemben.
A fényben, a nap sugárzásában kell élni, s érdemben nem foglalkozni az árnyékkal.
Ahol fény van, ott árnyék is van, de célunk a fény, az élet, nem az árnyék.
***
Közlemény:
Tücsi holnaptól itthon lábadozik. Kiengedik a kórházból.