Mickey webnaplója

Nomen est omen. (Plautus) Nevében a végzete. A név árulkodó – jó vagy rossz irányban.
Azt szeretném igazolni, hogy az azonos keresztnevek viselőiben van valami hasonlóság.
Hiába vélem igaznak ezt az állítást, alighanem nincs szoros összefüggés a nevek viselői között.    
Bár névrokonok, de lehetnek igen eltérőek egymástól. Ráadásul zömmel csecsemőkorban mások nevezik el a gyermekeket – érthető módon megkérdezésük nélkül – valamelyik szentet kínálva példaképül, vagy egyszerűen a kedvező hangzás okán.
Ma már divat a hírességek nevét adni a csecsemőknek, pl. Jennifer stb.
Vannak aztán egészen meglepő dolgok. Igen elcsodálkoztam rajta, hogy tavaly a legkedveltebb leánynév a Zoé volt. Nem kifogásolom, csak furának találom.
Az én gyerekkoromban a Mária lehetett a leggyakoribb, ha minden igaz.
Változnak az idők, változnak a szokások, a divat is változik.
Az előkelőségek olykor egész szent-ármádiával vértezték fel utódaikat. Habsburg Ottó teljes neve pl. ez: Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen. Ha jól számolom tizenöt keresztneve volt.  
A hosszú vezetéknévhez a szülők lehetőleg rövid keresztnevet választanak,
a cifra családnévhez egyszerű keresztnevet,
az egyszerűhöz kacifántos keresztnevet választva, s
ügyelve arra is, hogy a kettő összekapcsolásából ne következzen egy harmadik, idétlen szó, amellyel aztán viselőjét lehet cukkolni, amíg meg nem változtatja eredeti nevét. (pl. Szerafin Gedeon)
Hogy egyáltalán hogy jut eszembe a keresztneveknél elidőzni, egyszerű az oka:
Ágnes-nap van ma, sok Ágnesek neve napja. Isten éltesse őket!
Nevük Hagiosz, hagnosz, (görög) szent, tiszta, szemérmes szűzies értelmű. Csak később gondolták, hogy az Agnus (Bárány)  lapul a szóalakban.
Bárány, vagy szent, sok boldogságot az Ágneseknek!