Mickey webnaplója

Levi tizenkét éves. Épp ma. Szép tőle, hogy van. Isten éltesse sokáig!
Még nem tudjuk, hogy mi lesz felnőttként.
Én mérnöknek tippelem, de lehet trombitás, bűvész, pap, színész, konstruktőr, zeneszerző, pianista, filmkészítő, játéktervező, és még ki tudja, miféle. Lehet valamilyen mix a felsoroltakból, vagy azt kiegészítő nemtudommi.
Egy embernek sokféle tehetsége tud lenni.
Ha nincs így, akkor sincs baj, csak a beszűkült területet kell kamatoztatnia (szakember, szakértő, kutató).  
Akinek sokféle tehetsége van, az válogathat és változtathat is kedvére élete során.
Valamikor azt írtam:
A szakember kevés dologról sok mindent tud.
A menedzser sok mindenféléről valamicskét.
Az abszolút szaktekintély a semmiről mindent tud.
Az abszolút menedzser mindenről semmit se tud.
***
A témában még adódik:
Aki sokat tanul, az sokat tud,
aki sokat tud, az sokat felejt,
aki sokat felejt, az keveset tud.
Aki keveset tud, az keveset felejt.
Akik keveset felejt, az sokat tud…
Minek akkor tanulni?
Erre a kerge okoskodásra hajaz a következő.
Ha sokat iszom, remeg a kezem,
ha remeg a kezem, sokat kilötyögtetek,
ha sokat kilötyögtetek, keveset iszom.
Tehát minél többet iszom, annál kevesebbet iszom.
***
A művelődés nagy téma. Az örök kérdés, hogy lehetőleg minden ismeretet fel kell-e szívni (eminens tanulók) vagy a ki-ki a tehetsége mentén fejlessze magát. Bud Spencer ez utóbbira szavazott, nem is befolyásolta gyerekei érdeklődését semmilyen irányban. Ő maga viszont filmezett, autóversenyt nyert, bokszbajnok lett, úszásban, vízipólóban sikeres, íróként és dalszerzőként, előadóként, gitárosként, filmszínészként, helikoptervezetőként, kereskedelmi vállalkozóként sokféle diploma megszerzőjeként hallatlanul sokoldalúan képezte magát.
Azt hiszem, szeretett élni, és belevetette magát az élet sűrűjébe.