Mickey webnaplója

A napokban történt, hogy később indultunk a boltba, ahol már elfogyott az olcsóbb fajta tej.
No milk today – mondom a feleségemnek. Nincs ma tej, legalábbis az olcsóbb nincs.
Az angol szöveget nem véletlenül idéztem fel.
A hatvanas évek második felében jártam főiskolába. Abban az időben, amikor a Herman’s Hermits angol banda énekelte az azóta örökzölddé lett slágerét, a No Milk Today-t.
Most is bennem szól ez a fülbemászó zene.
Felidézi
azt a légkört,
azt a hangulatot,
azt a látszólagos biztonságérzetet,
azt a könnyed stílust, a
mely körbevett bennünket az iskola falai között. S. barátom fordította lelkesen a nóta szövegét magyarra.
Mélyebb barátságok nem szövődtek közöttünk, de barátságban elvoltunk egymás között.
Hol sakkoztunk,
hol amőbáztunk,
hol kedélyesen beszélgettünk,
hol zenét hallgattunk,
hol síkirándultunk,
hol vizsgáztunk,
hol drukkoltunk egymásnak.
A felhőtlen szabadság idejeként éltem meg.
Laza kapcsolatban álltunk egymással.
Még nem köteleződtünk el – néhány kivételtől eltekintve.  
Ma már mindezt pusztán emlék, szép emlék.
Akikről szól, azoknak a fele még él, a másik fele már nem.
Rég volt, szép volt.
Élvezet volt élni, találkozni egymással, és nem foglalkozni egészségi állapotunkkal.
Éltünk, mint hal a vízben.  
Hol van már mindez?