Mickey webnaplója

(Újra)olvastam Varga Domokos Kölyökkóstolgató c. kötetét. Rádöbbentem, hogy a könyv megírása óta a gyerekeket vállalóknak sokkal könnyebbé vált a társadalmi helyzete. Akkor indult a GYES. Azóta hármincféle támogatást kapnak a gyerekeket vállaló fiatalok.  
De nem erről akarok írni. 
Érdekesnek találtam az életveszélyről írtakat. A szerző maga is „kutyafülű” gyerek lehetett. Sötét este mászott egy épület állványzatára, hogy leessen – szerencséjére a homokba. Arra gondoltam, hogy magam is megéltem már veszélyhelyzetet, de gyerekeim is. Majd kifaggatom őket, kit mikor mi ért, amiről talán nem is tudtam.
Néhány megállapítást különösen is érdekesnek találtam az olvasnivalóban. Megidézem őket.
- A csecsemőnek még mindent meg kell kapnia. A felnőttnek meg így vagy úgy, de mindent magának kell megszereznie. E kélt véglet között telik el a gyerek- s ifjúkor…
- A kisgyermekes szülőknek két nagy örömben van állandó részük. Az egyik, hogy nőnek a gyerekek. A másik, hogy még nem nőttek meg.
- Bubu csak négy és fél… tíz év múlva már félig felnőtt lesz … nagydarab süldő lány, s elszorul egy kicsit a szívem. Kívánnám, hogy ne legyen, maradjon meg ilyennek ennyire édesnek, ennyire aranyosnak, bennünk bízónak. De ez gondolatnak is kegyetlen. ..Fel kell nőnie, Pedig neki is most a legjobb…
Igen. A könyv nevelési dilemmáit saját bőrünkön magunk is megtapasztaltuk.
Ami mára maradt, az az unokákban való gyönyörködés, velük való játék, párbeszéd, történetek felolvasása nekik. Meséik, történeteik meghallgatása. S öröm látni szüleik gondoskodó szeretetét is, megmosolyogni az adódó apróbb-nagyobb problémákat, az azokra adott válaszokat.
***
Gyereknevelés? Az élet eléjük modellezése. A gyermekek figyelmét ötezerféle veszélyre felhívtam. Ám azt is tudni véltem, hogy az életben tízszer ennyiféle veszély leselkedik rájuk, és én nem vagyok képes mindegyiktől megóvni.
Rövidebben kifejezve: ÉLNI ÉLETVESZÉLYES!