Mickey webnaplója

Vagyok én, aki hegedülni tanult, de zongorázni szeretett.
Van Szilas Imre, aki öcsém barátja volt, s ma Pasadenában zenél. Ő volt többek között a húsvéti és a karácsonyi beatmisét komponálta.
Van benne egy erősen offbeat-es, szinkópás kompozíció (Istengyermek, kit irgalmad…)
Volt egy alkalom, amikor a belváros egyik templomában előadtuk a karácsonyi beatmisét.  
Történt, hogy a kísérő zenekar billentyűse képtelen volt az offbeat-es ritmusképlet eljátszására, ezért helyette be kellett ugranom.
Van egy Tomka Ferenc-könyv (Halálra szántak, mégis élünk!), amit most olvasok.
A könyvben szerepel egy pap, akiről a következőket találom lábjegyzetben:
Később a rendszer gyilkosai verték agyon Pakocs Károly szatmári kanonokot is, aki több egyházi énekünknek, pl. az Istengyermek, kit irgalmad… címűnek a szerzője.
Most utalok Szilas Imrének egy három éve vele készült interjújára, amelyből a következőket idézem: „Egy barátomék lakásában ültem Zuglóban, akinek az apja rendőr volt. Egy stósz rendőrmagazint [Magyar Rendőr] láttam náluk a kisasztal alatt. Csak úgy találomra kihúztam egyet közülük. Abban az újságban éppen a beatmiséről volt egy cikk. Abban megneveztek: »az olyan embereket, mint a Szilas Imre, ki kell irtani a társadalomból«. Közelinek éreztem a veszélyt. Anélkül, hogy bárkinek szóltam volna erről, szépen visszatettem a magazint. Akkor elhatároztam, ha lehetséges, elhagyom az országot.”
Tomka Feri megírta a könyvét,
Pakocs Károlyt, aki énekeket írt, agyonverték a rendszer gyilkosai,
Szilas Imre elhagyta az országot,
én kísértem orgonán az említett offbeat-es számot,
most meg olvasom a könyvet.
Kicsi a világ.