Vettünk egy háromszemélyes kanapét, amely kétszemélyes ágyként is üzemelhet. Megszámoltam, 22 csavarral lehet összerakni, plusz a hat láb is csavarral illeszkedik a bútorba.
Dicsérem az eszemet, hogy egykor egy vékony imbusz-kulcsról lepattintottam a derékszög egyik felét, s így kaptam egy fúrógépbe fogható csavarozó szárat. Géppel sokkal könnyebb volt a csavarokat a helyükre rángatni.
Amiért írok az összeszerelésről, annak mégsem ez az oka.
Hanem az, hogy miként a LEGO-játékokhoz, az IKEA-bútorokhoz is kapunk egy útmutatót, amely lépésről lépésre megmutatja az egymásután következő munkafázisokat.
Az építőkocka-elvet követve készül el a lapra szerelt bútor.
Nem kell értened semmit, nem kell azon fantáziálnod, hogy hogyan fog majd összeállni a mű, csupán egy dolgod van, követni az eléd pakolt előírást szépen, sorban.
Nemde ezt az elvet sugallják társadalmi méretekben (sőt globális méretekben) a PC-beszéd kitalálói?
Nem kell neked értened semmit, csak követni a politikailag korrekt kategóriákat. Majd felsőbb szinten meghatározzák, hogy hogyan gondolkozzál az élet legfontosabb kérdéseiről.
Apelláta nincs. Aki nem áll kötélnek, az megnézheti magát.
Módszerük tényleg az építőkocka-elv.
Lépésről lépésre kívánnak elnémítani mindenféle ellenvéleményt.
S egyszer csak azon kapod magad, hogy a normalitás megfogalmazásai előbb-utóbb szitokszónak számítanak.
Csak kérdezem: Láttál-e már szülő férfit?
2024.03.19. 09:37 emmausz
„Szép új világ”
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5918357443
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek