Mickey webnaplója

Annak idején Karinthy vezette be a halandzsát. Alighanem magát a szót is ő találta ki. A lényeg, hogy a beszédre hajazó ámde teljesen összefüggéstelen és értelmetlen szavakat vágjanak egymáshoz a halandzsások, vagy olykor nem egymáshoz, hanem idegen harmadik személyhez. Ilyesféléket mondta: Kiszera méra bávatag hidarány egami. Aki nem volt beavatva az igen meglepődött, amikor a halandzsa egyszerre csak érthetővé vált. Elképedt a beavatatlan, mert egyszer csak azt hallja: Nahát, akkor szurkolja le!
De hát mit?
Amit ígért, a húsz pengőt.
Ha elég gazdag volt és elég határozatlan, akkor le is szurkolta, csakhogy szabaduljon.
Nem ilyen, de egy kicsit talán mégis a különféle megkeresések, amelyek rendre egy kérő levéllel párosulnak, amelyben meghatározzák nemes céljukat, és kérik a támogatást.
Az szja 1%-át, mert az nekem semmibe nem kerül.
A mellékelt csekk kitöltését lehetőleg sok számjegyből álló összegre.
Az egyesületek, intézmények önzetlen támogatását.
Egyszeri támogatást.
Havi fix összeg megajánlását.
Negyedévenkénti hozzájárulást.  
A megkeresések ömlenek az internetről, a levélszekrénybe érkezett levelekből, a személyes megkeresések alkalmával.
A megkeresők céljai általában megfelelnek az értékrendemnek, és számuk inkább növekedő, mintsem csökkenő.   
Hogy hánynak adok, hánynak nem, rajtam áll.
Ha adok, a feleslegesből adok, nem a megélhetésemet teszem kockára.  
De hát mégis.
Valahol csak álljt kell mondanom.
Apropó.
Valahol olvastam egy papról, aki saját jó céljára gyűjtötte a pénzt. De megkereste egy ínséges, akinek azonnal a markába tette az összegyűjtött összeget. Egy nála járt vendég rácsodálkozott az önként vállalt kiszolgáltatottságon. Kérdésére a pap elmondta, hogy ez rendes gyakorlata. A vendég még lejegyezte, hogy másnap a pap valahonnan újra a kezében tartotta a korábban elosztott pénzt.
Ilyen is van.
Nagy hit kell hozzá és nagy gondviselésre való hagyatkozás.