Egy tÍz éves párbeszéd velem:
- Jól megy a nyuggereknek!
- Különösen, ha átveszik az amerikaiaktól, hogy panaszkodni bűn. Jól vagyunk és kész!
- Sehol nem fáj?
- Sehol.
- Hazudós vagy?
- Igen.
***
Hát valahogy így van. Az irodalom is számos formában rögzíti.
Pl. Karinthy. Tumorbeteg. Áll a mosdó előtt. Hány. Nézi grimaszait a tükörben, és neveti.
Pl. Örkény az egypercesek egyikében.
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.
***
Pénteken kontrollon volt a térdműtétet szenvedő T.
Beszélgetünk mise után.
Hogy hogy van a kontroll után? - kérdezik.
Ezt felelem:
- Az orvosnak már nem fáj.
***
Gyerekszáj
Egy elcsattant maflás után:
- Hi hi há, úgyse fáj,
hi-hi-há, úgyse fáj,
hi-hi-há, úgyse fáj,
hihiiiiiiiiiii……. –húúúú..…
2024.05.26. 11:31 emmausz
Fáj, fáj, fáj... Ha elmúlik, majd nem fáj
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3018413775
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek