Hol megállítanám az időt (bár nem lehet), hol meg siettetném.
Most például siettetném.
Azt hiszem, nem vagyok vele egyedül.
Az utóbbi időkben minden a választások mikéntjét érintően történt. Azaz tele volt vele a média minden szegmense: Háború vagy béke, X vagy Y, jobbra vagy balra. A jobb természetesen szélső jobb, a bal szélső bal. Én meg itt vagyok középen. : )
Persze leadtuk voksunkat.
Most azzal telik a nap, hogy ki-és bekapcsolgatjuk a tévét, de nyithatnánk-zárhatnánk a vízcsapot is akár, mert abból is a választási latolgatás folyik.
Ezért írom, hogy siettetném a napot, hogy múljék már el tőlünk a sok ígéret, persze a sok-sok halandzsa is, meg puszta különféle vehemenciával folytatott szájtépés.
Az Írásnak a hegyi beszédben elhangzott jézusi megformulázás ad nyugvópontot ebben a nyugtalan világban: „Ti csak keressétek az Isten országát, és minden szükségeset megkaptok hozzá.”
Erről van szó.
Szeretni mindig lehet, örök értékek mentén élni mindig lehet, a tökéletesség pedig mindig csupán elérendő cél.
***
Nem véletlenül osztottam meg a minap Laár András rövid és velős felhorkanását a háború teljes elutasításáról, a béke erős vágyának kifejezésével. Sose értettem meg, hogy mi eléggé fontos ahhoz, hogy biztatásra két vagy több náció egymásnak essen, és egymást nem is ismerők kölcsönösen ontsák egymás vérét. Ha elfogadnám, minden nő joggal kérdezhetné:
Mi a csodának szüljünk gyereket?
Minek tanítgassuk a civilizált világ szokásaira, nyelvére? Minek? Kinek?
Mert az arctalan pénzmágnásoknak úgy tetszik?
Üssék agyon ők egymást!
De nem mérgelődöm tovább.
Várom a holnapot, várom az eredményt, várom, hogy a nap újra süssön,
ne pörköljön és
ne is hagyjon cserben bennünket.
Utolsó kommentek