Mickey webnaplója

Olvasom és olvasom a Szőnyi Erzsébetre emlékező vaskos kötetet. Elég sok méltató szó hangzik el életével kapcsolatban. Méltán. Életem végéig emlékezni fogok az olvasottakra, amelyek joggal tele vannak elismeréssel, (igen sok ismétléssel is), az emlékezők fotóival.
Az elismerő szavaknak helyük van persze, hiszen SZ. E. neve fogalom a zene világában. Az általa szorgalmazott zeneoktatás a magyar művelődést szolgálta. Hatása kétségtelenül érvényesül mind a mai napig.
Gyerekkoromban engem is megcsapott a Kodály-módszer szele. Nem lettem zenész, de talán értő füllel fogadtam be a szép muzsikákat az eltelt évtizedek során. Egykori szolfézstanáraimnak köszönet érte.  
Szerettem olvasni komponistákról, pianistákról, karmesterekről… Könnyen beleéltem magamat helyzetükbe, és értettem, hogy mikor miről mesélnek.
Úgy látszik, az ember érdeklődése szelektív.  
Tegnap este a Gundel-Takács által vezetett kvízjátékot néztem a tévében.
Itt a versenyzők néhány kötelező témában mutathatják meg jártasságukat.
Játszmánként tíz kérdésre kell jó választ adni. Aki hamarabb eléri a tíz pontot, azé a győzelem. Bizony a versenyzőknek fel kell kötni a gatyájukat, hogy a villámkérdésekre flottul vágják a jó választ.
Tegnap láttam egy ilyet.
Azt hiszem, a film témában tízszer is előbb nyomta meg a gombot, illetve válaszolt helyesen.
Nagyon felkészülhetett a szakterületből.
Itt nem az általános műveltség van előnyben, hanem a témában való jártasság.
Lám, fontos az általános műveltség, de hasznos valamiféle szakterületen az átlagot meghaladó tudás is.