Duke Ellington jegyzi Miles Davis szavait:
Történt pedig, hogy a hallgatóságból egy hölgy egyszer panaszkodott:
Nem érti, amit Miles Davis játszik.
Miles erre bölcset mondott; minden művészetre érvényeset:
- Húsz évig tanultam, gyakoroltam, hogy ezt itt ma eljátszhassam. Ő meg öt percig hallgatja… hát hogy akarja megérteni?
Milyen igaz!
Jól van, Miles! – teszi hozzá Ellington.
(Én is csak egyetértésemről biztosíthatom a trombitást.)
***
Itt megismétlem Ellington egyik legfontosabb kijelentését:
Néhányan olyan hajlammal születtek, amit nincs alkalmuk használni…
Maguk is meglepődnének, ha rájönnének, mennyire érdemes a természetes hajlamokat követni.
Az ember inkább legyen első a maga módján, mint második a másén…
A mennyben alkalma lesz mindenkinek mindaddig ismeretlen milliónyi hajlamával élni.
A művész érzékletes képest fest a szem nem látta, fül nem hallotta ész fel nem fogta az üdvösség végtelenül más mivoltáról, amelyben Isten részesíti az őt szeretőket.
Hogy mi lesz odaát, azt valóban nem vagyunk képesek felfogni.
***
E. barátom egyik utolsó mondata arról szólt: Izgul, vajon mi van a földi élet utáni folytatásban.
2024.09.17. 07:22 emmausz
Még Ellington
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7118493306
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek