Olvasom Széchenyi Zsigmond könyvét (Csui…!), s új szót tanulok.
Sose hallottam korábban, igaz, hogy még csak 78 éves vagyok.
A szó pedig így hangzik: kopolya.
A szó létezik az értelmező szótár szerint.
Áradás utáni maradó vízzel telt gödör a jelentése.
A könyvben szereplő kopolya nagyocska lehetett, mert egy óriásméretű krokodil tudta magáénak.
A békák, mint megtudtam a kötetből, nemcsak brekegnek és kuruttyolnak, hanem vartyognak is.
Nagyon megtetszett a ritkán hallott szófordulat: Idézem: Vagy fél óráig tartott a vihar öregje:
Milyen kifejező szó!
Hasonló az öregujjhoz, ami ugye a hüvelykujj jelentésű.
Találkoztam a könyvben a karácsonyfát gyújtanak kifejezéssel.
Igen, ezt valamikor mondták, mondtuk is tán, miközben nagyon reméltük, hogy a karácsonyfa nem gyullad ki, annak ellenére, hogy tele van aggatva égő gyertyákkal.
Ma már ritka lehet, leginkább elektromos izzósor kerül rá, rosszabb esetben programozható. Hol kialszik, hogy felfénylik, hol idegesítően vibrál…
***
Vettünk egy lapra szerelt kétméter maagas szekrényt.
Az IKEA embere felcipelte,
ketten összeállítottuk,
fiunk fúrókalapáccsal falhoz rögzítette,
én meg tegnap felszereltem a dobozra az ajtaját tizenhat csavarral,
majd két lyukat fúrtam a fogantyúnak.
Sikerült felcsavarozni a helyére.
Ez elég körülményes valami, de megoldottam.
2024.10.03. 09:53 emmausz
Csui - 2
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6618699716
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek