Hajnalban az Abonyi mise szólt bennem.
Ébren voltam, és egymásután szólaltak meg bennem a tételek.
Az benne az érdekes, hogy belső hallásom frekvenciahelyes.
Ha ugyanezeket lemezről hallanám, hamisnak érzékelném, mert egyes felhangok vennék át hangosságban a szerepet, s ettől kakofóniába menne át a kiválasztott opus műélvezet helyett.
Sokszor gondolok Beethovenre, aki süketsége ellenére komponálta a szebbnél szebb muzsikákat.
Belül tisztán éltek benne a dallamok, a szólamok, az összhang.
Így élhetik meg látásélményüket azok is, akik gyengénlátók lettek.
Agyuk emlékezhet a korábbi éles képekre, a színekre, kontúrokra...
***
A sebesen elrepült év utolsó hónapjában bizakodással tölt el bennünket, hogy még húsz rövidülő nappal következik. Aztán fordul a kocka, és a nappali rövidülés átcsap hosszabbodásba.
Dec. 21. lenne az inflexiós pont, ahol a vízszintes tengelyhez hajlás átmegy a függőleges felé hajló ívbe, ha mindezt trigonometrikusan ábrázolnánk.
És aztán… jön a Jézus születése: a karácsony.
Helyi templomunk titulusa ez.
Az országban talán egyedülállóan az.
***
Tegnap Rita rajzolt nekem 12 szívecskét.
A hátoldalára további hármat egy jövőbe vivő napocskával.
Mári is rajzolt, de az övét még nehéz értelmezni.
Kell ennél több?
Nem kell.
2024.12.02. 10:40 emmausz
Meggondolások
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr318743066
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek