Csend-e az, amikor hallom a szívdobbanásaimat fülemben. 10 sec alatt 12. Tehát pulzusom ez idő szerint 72/perc. Igen, de némi sziszegés is járul hozzá, no meg általános városi moraj.
Csend-e az, ha a billentyűzetem hangját veszem írás közben.
Csend-e az, ha a mosógép jelzi, hogy befejezte a centrifugálást szabályos dallamba foglalva azt, amit kifigurázok mondván: Anyuka, kész vagyok!
Csend-e az, ha a tévéből ideszűrődik a mantra: A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.
A csend lelki állapot is.
Évtizedekkel ezelőtt (1991) tapasztaltam meg a Belvárosi templomban.
Taizéi imaóra volt. Zenék és zenék közötti csend.
Akkoriban született meg bennem ez a rövid vers.
Bent csend.
Kint beborult.
Benn szól az Úr,
Benn zsong a néma hang.
A szívemben dobol.
Szó el nem mondhatja,
Bendzsó el nem donghatja
mi az, ami itt ma ima
Közben odakünn
hófehér lett minden.
Teljes csendben
leesett az első hó.
Roppant erőt sejtet a
roppant gyengédség.
***
Ma, dec. 21., a legrövidebb nappala az évnek.
Mi tagadás, tele van derűlátással. Holnap már kicsit több nappal lesz, holnapután még több.
Jobb ez a reményteliség, mint a sarki hosszas sötétség valósága.
2024.12.21. 14:43 emmausz
Csend
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4118756430
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek