1. L. unoka dobol. Elküldtem neki az Illés-szám szövegét. Volt egyszer egy barátom, a legjobb dobos a világon…
Nagyon tetszik neki.
Nem ismerte.
Hogy is ismerte volna a félévszázados zeneszámot?
2. Második napja, hogy nincs köd, ma már felhő sincs.
Süt a nap.
Bearanyozza életünket.
Megvilágítja a sötét zugokat, melegséget áraszt ránk.
Ilyenek vagyunk, emberek.
Télen vágyjuk a szmog-lencse eltűnését, s az enyhet adó nap áldását.
Nyáron visszasírjuk azt a jó kis hideget, amely ellen réteges öltözködéssel lehet védekezni.
Bezzeg a kánikula idején nem tudunk kibújni a bőrünkből.
Adott esetben nincs mit levenni.
Most mindenesetre süt a nap.
3. Holnapután eltakarítjuk a karácsonyfát, s a mindenfelé elszórt tűleveleket kiporszívózom.
4. Évértékelőt nem írok.
Nemcsak most nem, még sose írtam.
Hogy milyennek ítéli a Fennvaló az évemet, csak ő tudja.
Valakitől olvastam: Év elején megfogadja, hogy nem fogad meg semmit.
Én hasonlóképpen szoktam fogalmazni: „Nem kezdek új életet, hiszen még a régit se fejeztem be.”
5. Tegnap felboncoltunk egy 10 dekás Milka csokit.
T. megette belőle a mogyorókat, én meg a tejcsokit.
Bár nem akartam mohó lenni.
Meg is fogalmaztam ebbeli vágyamat:
„Nem tudom, hogy hova dugjam el a Milkát magam elől.”
2025.01.04. 09:39 emmausz
Mai mozaik
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr518765978
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek