Álmatlanul töltött éjszakán az emberben valahol dalok versek jönnek elő. Inkább csak zenék, mint szövegek. A kutyáról, amely a holdat ugatja, mert viszont – a hold a kutyát nem ugatja.
Erről pedig egy másik kutya-nóta ugrott be. Elsősorban a dallama. Aztán valamelyest a szövege is. Tréfás dal, arra gondoltam rögtön, hogy a tréfás nótákat meg kell tanítani az unokáknak, hadd vidámodjanak.
Utánanéztem, hogy is énekeltük egykor sine-fine:
A kútya aa konyhában a kólbászt elloptaa
a kúkta haragjában a kést belé szurtaaa.
Ééés jőtt a kútya sereg, hogy eltemesse őőt,
s a sírjáraa felírták az itt következőt:
hogy
A kútya aa konyhában…
(unásig)
De ha már, akkor meg kellene tanítani, hogy
- meddig tartott az út Egerbe
- az a szép, az a szép, kinek kocka feje van
- baj van a részeg tengerésszel mindjárt jókor reggel
- erdő szélén van egy házikó, benne lakik nagyanyó
- mi van fenn a falon? (egy bolha)
- felmászott a nyúl a fára,
- Sári néni papucsa kint maradt a kapuba
- minden vízbe mártott test - kisangyalom
- fölmegy a katedrára, rá néz a tanárra…
- minden ember ember, csak a november nem ember
- nád a házunk teteje
- Nobel Alfréd pléh pofával glicerint kevert kovával
stb.
Na, legközelebb, ha találkozunk…
2025.02.15. 10:03 emmausz
Tréfás dalok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9218796670
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek