Mickey webnaplója

Egy idézet a Harry Potter-regényből, amelyet Földi László cikkében olvastam: „Az életben mindig két út van: a helyes és a könnyű.”
Elég általános élettapasztalat.
Az Újszövetségben Máténál olvashatjuk, amit Jézus mond a hegyi beszédben: „Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz, – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet, – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Mt 7,213,14)   
A könnyű a tágas a széles, a lejtőn lefelé menő.
A helyes a szűk és a keskeny, mely a hegycsúcsra vezet.
Az ember hajlamos a könnyebbet választani. Pedig tudja, hogy a hegytetőre volna érdemes felmásznia, mert
- emlékezik rá, milyen fenséges a kilátás onnan
- emlékezik, hogy milyen fényes odafönt minden. És arra is
- emlékezik, hogy milyen egészséges, friss, oxigéndús levegőt lehet ott szívni.
Lefelé viszont viszi a súlya, szinte gurul a lejtőn, de azt is tudja, hogy nem számíthat odalent semmi jóra.
És mégis?!
És mégse.
Van valami vagány a kihívásokban, az erőfeszítésekben.
Bírom, kibírom, megnézem, felkutatom, gyönyörködöm benne.
Válaszolok a felkínált szépségre.
Ez inkább embernek való.