Mickey webnaplója

A múlt héten a Balatonnál vártuk az idő rosszabbra fordulását, de végig maradt a kánikula.
Próbáltam árnyékos helyen maradni, próbáltam olvasni.
Elolvastam vagy hat Ludas Matyit a 60-as évekből. Nem az igazságtartalmukért, csupán nosztalgiáztam.
Igen, akkoriban a szoc. politikáról, a bürokráciáról, az üzemi fonákságokról és természetesen a magánélet bögyörőzéseiről szóltak a karikatúrák és a prózák. Azért hozott szellemességet is a lap. Próbáltam kimásolni őket.
Legnagyobb meglepetésemre találtam egy régi FülesBagoly rejtvényújságot is, amelynek a rejtvényeit a hét során megfejtettem.
A magammal vitt Móra-kötetet itthon fejeztem be.
Elég jól haladok Móra életművének megismerésében.  
Viszont bevallom, hogy a nagy mesélő, Jókai már nem az én nyelvemen ír, nem kívánom elolvasni a 100 kötetét, miközben elismerem írói zsenijét.
Nekem alighanem meghatározó fontosságú az írók által használt szókincs és nyelvi lelemények. Ezért szeretem pl. Gárdonyit (különösen azóta, hogy megismertem a Titkos naplóját).
Az én szemem is felcsillan, amikor egy új szófordulatra találok.
 Ma a kezembe került egy lev.lap, amely ingyenes hallásvizsgálatot reklámoz. (Naná, nem is a félmillás hallókészüléket). Azonnal váltottam a kifejezésen imigyen: „ingyenes vallásvizsgálat”. Kicsit a gyónásra hajaz.
Egy nyelvgyötrőt hallva (Moszkvics-slusszkulcs) azonnal beugrott egy tán kevéssé nehéz szókapcsolat: texasi taxisok.
Ezekkel szórakozom, s kerülöm az üres vagy álságos tartalmú szóvirágokat.
M. jóvoltából nem fogytam ki az olvasnivalókból. Bud Spencer Eszem, tehát vagyok étel és életreceptek c. több száz oldalas eszmefuttatásával várom a kánikula végét.
      

J. S. Bach családfája így alakul
1. házasságából hét gyereke született: 5 fiú két lány.
A hétből kettő újszülöttként, egy pedig egyéves korában hunyt el.
2. Házasságából tizenhárom gyereke született, hét lány és hat fiú. Közülük három fiú és két lány nagyon hamar elhunyt.
Összesen tehát húsz gyereke született, közülük a legmagasabb kort egy fia ért meg (74), a többiek a legkülönfélébb életkort. A húsz gyerek átlagéletkora kb. 28 év volt.
A tíz éves kort tíz gyereke nem ért el, öt lány és öt fiú.
Következőleg több mint tíz évet ugyancsak tíz gyereke élt meg.
Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan érintette a zeneszerzőt ez a sok haláleset?
Két valószínűsíthető válaszom van.
Az egyik, hogy hihetőleg az ő idejében a gyermekhalálozás hasonló gyakoriságú lehetett, mint az ő családjában. A másik feltevésem: E nehézségek elviselésében nagy szerepet játszhatott J. S. Bach mély istenhite. Tudvalevő dolog, hogy kompozícióit Isten nevében kezdte, a végére pedig azt írta, hogy Istennek legyen hála. Szokták is mondani, hogy nem csak a kerete, hanem minden zenéje elejétől a végéig ima.
Mint mondják, J. S. Bach akkora zenei zseni, mint a fizikában Newton.
Amikor Pilinszky megismerte Bach zenéjét, többé nem volt képes elszakadni tőle. Folyton folyvást hallgatta, mert felismerte semmi máshoz nem hasonlítható tökéletességét, zenéje változatosságát.
***
Nyaralás közben kezembe akadt néhány Ludas Matyi „élclap” a hatvanas évekből.
Ilyeneket lehet bennük olvasni:
- Mi baja van?
- Szívpanaszaim vannak, de ideges alapon.
- És maga? Ideges vagyok, de én is ideges alapon.
Az én megfogalmazásom:
Doktor úr én idegi alapon vagyok ideges.
***
És még:
- Addig elvből nem kezdek új életet, amíg a régit be nem fejeztem.
Az én változatom szilveszterre:
Minek kezdjek új életet? Még a régit se fejeztem be?
Kétféle megoldása lehet felfedezéseimnek:
Kongeniális vagyok a Ludassal, illetve, hogy talán abban az évben kezembe kerültek a vicclapok.
 
 
 

A  Balatonnál egyvégtében kánikula volt az elmúlt héten. Boldogan üdvözöltem a tavat már a sztrádáról, amikor megpillantottam. Nem is láttam többet. Nekem a strand egyre messzebb esik, így mellőzöm a vele való találkozást, egyben a sirályok récék, az aranyhíd és a csendes hajnalok fotózását. Megteszik helyettem mások.
Ami érdekessé tette a hetünket, az a találkozások. Fogyatkozó hallásom megnehezítette a kommunikációt. Nemcsak tolmácsolni kellett az idegen szövegeket, hanem hangosan elismételni, hogy én is megértsem. Nem könnyű a fellépő hiányosságok elviselése senkinek. Ebben a rekkenő időszakban megpróbálta huszonegy ember az egymással való szótértést és egymás elviselését.
Ami számomra érdekes.
Mi azt gondoljuk, hogy miénk a ház, a kert.
A hangyák azt gondolják, hogy övék minden, potyognak le a hársfa lombjából, esnek a méreteikhez képest kb. a 100. emeletről, és vidáman futkosnak tovább, miután talajt fogtak.
Ha a pókoknak lenne tudatuk, akkor kiröhögnék az embert, aki azt hiszi magáról, hogy övé a nyaraló. Egy frászt.
Ott van, ameddig ott van, aztán visszaadja valamennyi pókfajnak a terepet. Alig kiterjedésű apró pókoktól kezdve a karoló pókokon át a méretesebb kaszáspókokig sokféle fajuk megtalálható. Finom szálaikkal minden tele van. Kitakarthatod a sarkokat, másnapra új háló feszül ugyanott.
Ez a pók telefonja, hiszen tele-fonja.
De az apró madarak is ott csicseregnek napkeltétől napnyugtáig.
Ami új volt idén, egy kabóca jelenléte. Olyannyira, hogy egy este körbezsongta a konyhát, úgy kellett kitessékelni.
Hadd zárjam megfigyeléseimet azzal, hogy az utolsó délután megjelent egy mókus is. Korábban gyakrabban láttuk, idén jobban rejtőzködött.
Aszályos időszak lévén, pocsolyák híján alig találkoztunk szúnyoggal. Nem tudtak a lárvák kikelni. Mondanom se kell, hogy egyáltalán nem hiányoztak.
Itt abba is hagyom beszámolómat.
Dolgom van, a készült fotók feldolgozása.

Kettő az egyben. A Beszélgetések a ferdetoronnyal kötet a Túl a palánkon c. Spanyolországból küldött hírlapi tudósításokkal folytatódik a jelenleg olvasott Móra-kötetemben.
Hm. Túl a palánkon. Jó kis időmértékes cím. Felidézi bennem a tanár-diák viccet.
Feladat időmértékes verssor írása.
A diák felolvassa, mit írt. Íszom a vízet.
Mire a tanár immár helyesen: Ülj le, te marha!
Megint bővül a sajátos igék sora. Emlékeztetőül: Móra tájnyelvi igeragozásának eddigi sorolása (marakszanak, óvakszik) kiegészül újabb találatokkal: cipekszünk, gyötreni. Még újabb találat a furakszik. És egy tájnyelvi kifejezés: kacsalódni – enyelegni, tenni a szépet.
A kötetben részletes leírást kapunk Gaudi templomának építési helyzetéről. Gaudi a Sagrada Familia-templomot megálmodva egy igazi katalán épültekomplexust terveztett felépíttetni. Méretei: a hajó hossza 160 m, a kereszthajóé 130, magassága 60 m. A fő torony 160 m, melyet tizenhat db 100 m-es torony vesz körül. Éjjel lámpák hirdetik a credo első sorát.
Móra csaknem lehetetlennek tartotta, hogy valaha elkészüljön a mű, mert lassan csorgott az a mérhetetlen összeg, amibe megépítése került volna. Amennyire ismerem a templomépítés sorsát, közeledik befejezése. A lehetetlen teljesülni látszik.
Egy másik érdekesség a bikaviadal közkívánatra történő leírása. Megjegyzi, hogy egyedül a bika arányos teste szép a viadal egészét tekintve.
Nem szereti, miként én se szeretném, mert…
A leírás vége tetszik. „Hogy megszavaznám-e Magyarországra a bikaviadalt?
Meg.
De csak úgy, ha az arénában nem 12 ember viaskodnék egy bikával, hanem 12 bika egy emberrel.
Az előtt az egy ember előtt én is megemelném a kalapot.”

A vendégfogadás rugalmasságot kíván.
Jelenleg kilencen vagyunk nálunk. Tegnap átmenetileg tizenöten, de leszünk napokig huszan is. A hét tapasztalata, hogy a társaság programja kilencváltozós függvény. Ha magamat állandónak tekintem, akkor nyolcváltozós. Ha az időjárást is figyelembe veszem, akkor mégiscsak kilencváltozós.
Kánikula vagy esős idő,
hidegfront vagy dunszt.
Fogad a fodrász, vagy sem.     
Veszünk paradicsompürét, vagy sem (leves).
Korán kelnek a fiatalok, vagy későn.
Reggeliznek-e, vagy az már ebéd?
Kirándulnak-e, vagy várost néznek?
Adminisztrációt intéznek, vagy inkább strandra indulnak?
Szeretik a paprikáskrumplit, vagy inkább a milánói makarónit preferálják?
Értik-e, amit magyarul mondunk, vagy tört idegen nyelven kell értésükre adni valamit?
Pihennek-e vagy lakást néznek?
Bankba mennek vagy költöztetik az ingóságokat?
Társasjátékoznak-e, vagy mindenki inkább a mobiljával pasziánszozik?
Elég-e húsz péksütemény vagy kevés?
Kell-e még egy karton tej vagy sem?
Vonattal közlekedjünk-e vagy kocsival?
Kell-e pulóver, vagy egy póló is elég?
Van-e náluk naptej, vagy itthon hagyták?
Hol található egy radír?
Elég lesz-e a párizsi és a borjúmájas, vagy vegyünk még?
Hányan kérnek szendvics jégkrémet, hányan fagylaltot?
Van-e valami krémünk szúnyogcsípésre?
Hol van a fenistil?
Van wifi?
Elég a térerő?
Beleszaladnak-e egy tüntetésbe, vagy megússzák, amikor tömegközlekednek?
Nem folytatom.
A függvény talán nem is kilencváltozós, hanem a kérdések hálója, folyamatos újratervezéssel.
Nagyon életszerű az ilyen családi összejövetel.
Szépen összecsiszolódunk, kikerülünk átmenetileg a nyugdíjasok megszokásaiból.  

Unokázunk. (A magyar mindenféle szófajból képes igét képezni!) 
A nap forrón süt.
Mármint odakint.
A szobában idebent kondicionáljuk a levegőt.
Így is mezítláb járkálunk a padlón mi öregek és az unokák is.
A parkett terítve apróbb-nagyobb játékokkal.
Megállapításaim:
A legjobb a perzsaszőnyegen téblábolni.
Eggyel kellemetlenebb egy padlón felejtett plüssmackón átgázolni.
Kettővel kellemetlenebb egy parketten felejtett könyvre rálépni.
Hárommal rosszabb egy díszpárnába botlani.
Néggyel kellemetlenebb egy leesett rostirónon taposni.
Öttel rosszabb matchboxot tudni a talpad alatt.
Hatodik fokozat, a különféle LEGO-építőelemeken járni.
Akkor inkább a murva, vagy kavicsszőnyeg.
A legjobb a Balaton iszapjában mászkálni.
Simogatja a talpunkat.
Mit simogatja!
Körbeveszi.
De ahhoz oda kell nyomulni a forróság ellenére.
Hát egy frászt!
***
Móra tájnyelvi igeragozásának eddigi sorolása (marakszanak, óvakszik) kiegészül újabb találatokkal: cipekszünk, gyötreni.
Még keletebbre ez utóbbi hangzócsere igen gyakori: pl. motrot, litret, stb.   
***
Mindenkinek boglya hűvösét kívánom, melyben tíz tizenkét szolga heverészett annak idején Arany Toldijában, amikor még nem kánikulának titulálták a forróságot, csak megállapították, hogy „ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”.
Persze vásott diákok mi minduntalan szikkadt töcskenyájakat emlegettünk.  


  

Mint ismert kicsit hallok, mert nagyot hallok. Így fordult elő, hogy a mai olvasmányt nem ismertem föl, csupán csak szótöredékek és egyes szavak jutottak el fülemig. Pl. hogy csipogjon.
Lássuk, mit nem értettem!
DT utánam küldte emailben.
„Jaj Asszíriának, haragom vesszejének! Kezében van bosszúállásom botja. Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen, és parancsot adok neki haragom népe ellen, hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon, s tapossa azt, mint az utca sarát. Ő azonban nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkodik, hanem szíve szándéka, hogy pusztítson, és kiirtson nem kevés nemzetet. Azt mondta ugyanis: ,,A saját kezem erejével cselekedtem, az én bölcsességemmel, mert okos vagyok; eltöröltem a népek határait, vagyonukat elraboltam, és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket. Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát; s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat, úgy gyűjtöttem be a föld országait, és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna, vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.’’ -- ,,Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy nagyzolhat-e a fűrész azzal szemben, aki húzza? Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli, és a bot emelhetné azt, aki nem fa! Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát kövéreire, és dicsősége alatt láng lobban fel, mint tűznek lángja.” (Izajás 10,5-7.13-16) Izajás az akkori viszonyokat értékelte.
Aktualitását nehéz volna kéteségbe vonni.
Mert ma is vannak birodalmak, kezükben bosszúállás, látszólag nyerő helyzetben, mert magukat okosnak vélik. Eltökélt szándékuk a pusztítás, nemzetirtás, vezetők kiirtása, népek határainak eltörlése, megfélemlítése.
Valójában ostobák, akiket utolér a sorvadás, a tűz lángja.
A birodalmak a deep state, Oroszország, Kína, stb. karmai között népek léte kerül veszélybe.
De nem ez a nóta vége.
Izajás szavait a Prédikátor hitelesíti és terjeszti ki igazságát minden korra, amikor így szól:
Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint, semmi sem új a nap alatt. Amire azt mondják, új, az is megvolt már a régi időkben.
És akkor posztom végén Jézust idézem egy mondat erejéig: Akinek füle van, hallja meg!        

A petúnia név hallatán Kästner ifjúsági regényének egyik szereplője jut eszembe. A petúnia jelenleg több színben pompázik az erkélyünkön. Illata kellemes, de nem tolakodó. Szeretem.
Kellemes hidegfront teszi zavartalanná napi időtöltésünket, immár egy hete. Legkésőbb két nap múlva visszatér a kánikula. Csak meg ne gebedjünk a nagy forróságban. Hamarosan kitör a balatoni láz. Nagy a készülődés. Vajon hány fok lesz árnyékban. És tűző napon?
Ami a fr.-k programját illeti, pillanatról pillanatra alakul, ahogy a körülmények diktálják.
Szeretnének ejtőzni, de várost nézni, adminisztrációs ügyeket intézni, rokont látogatni, meghívásoknak eleget tenni, kiruccanni a Palatinusra  - még akkor is szűk lenne az időkeretük, ha mind ezek követhető és logikus sorrendben valósulhatnának meg.
Mindenesetre jól érzik magukat, és ez fontos a mai zűrzavaros időkben.
Olvasom, hogy pl. Chr.-ék Németo.-ban rekedtek, mert sztrájkol a személyzet. A reptéren járatkimaradás van.
Újabb hír. Ma érkeznek valamikor.
Zűrzavar az energiaválság miatt.
Zűrzavar az adóreform terve miatt is. Jelenleg tüntetnek, akik tüntetnek. A parlamentben meg vitáznak. A tüntetők között karigeri, aki azért a KATA megváltoztatása ellen tüntet,  amelyet meg sem szavazott. Élére állt annak a ba nem jelentett tüntetésnek, amelyhez hasonló tüntetőt Budaházyt elítélte. Nagy zavar van a fejekben.   
***
Továbbra is Mórához menekülök. Kell a humora, kell egy kis idill, kell egy kis visszaálmodás a múltba, amikor még nem volt számítógép, sem információs dzsungel, de nyugodt élet tisztes szegénységgel párosulva igen, és emberi kapcsolatok a maihoz képest igen intenzív módon.
Mit tehetünk?
Megpróbálunk okosan élni jelenünkben.

A mondás szerint „mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki”. Az én kalapom (az én olvasmányom) ez idő szerint Móra, így hát vele kell köszönnöm, róla kell írnom néhány jellegzetességet.
- Ő is emlegeti a puruttya szót, amit egykori főnököm, aki zalai számazék.
Én viszont rákaptam a dorozmás (érdes) melléknévre, amit egy somogyi hölgytől tanultam el. Így bővül a szókincsünk szóról-szóra.
- Gyula barátom családjában az volt a szokás, hogy ha az egyik gyerek kapott egy csokit, ő oszthatta szét, de ő maga az utolsónak maradt részt ehette meg. Nagyon vigyáztak arra, hogy minden szelet egyforma nagy legyen.
Ez sem mai elv. Most szembesülök vele Móránál, aki ezt írja: „…gyerekkorunkban az volt a regula, hogy az egyik felez, a másik választ”.
- Egy példa Móra fanyar humorára: „Az emberek [ma is] is sokkal jobban boldogulnak fej nélkül, mint ha például a könyökük hiányozna.”        
- Többször belebotlottam már néhány helyi szóhasználatba. Az egyik ilyen, a fitymálta, degradálta értelemben: lecsökkentette. Egy másik ilyen az eszmetehetség  szellemi képesség értelemben.
Helyi szóhasználat marakodnak helyett marakszanak, óvakodik helyett óvakszik.
- Elég alázatos szerző Móra, aki idegen tollakat is szívesen idéz.
Tetszik, amit Arany Jánostól citál Károlyfürdőről:
Isten veled, Karlsbad szép tája,
Ezt tovább az ember nem állja:
Rothad szíve, tüdeje, mája,
Igy végződik a földi pálya –
Alászolgája!
***
Mindezt azért tudom gépbe pötyögtetni, mert francia vendégeink ez idő szerint Budapesttel ismerkednek.
Van mit nézniük, mert az ellenszél ellenére széppé varázsoltatott fővárosunk. A Vár és a Hősök tere környéke egyaránt.
Azért érdemes egyszer a kettes villamosról is megtekinteni a Dunát.
*** 
Ebben az órában landol Christopher fiú gépe, aki hazatelepült Amerikából feleségével együtt.
Ebben az órában fejeződik be Mányban csoport találkozónk, amin saját vendégeink miatt nem vettünk részt.