Mickey webnaplója

A mondás szerint „mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki”. Az én kalapom (az én olvasmányom) ez idő szerint Móra, így hát vele kell köszönnöm, róla kell írnom néhány jellegzetességet.
- Ő is emlegeti a puruttya szót, amit egykori főnököm, aki zalai számazék.
Én viszont rákaptam a dorozmás (érdes) melléknévre, amit egy somogyi hölgytől tanultam el. Így bővül a szókincsünk szóról-szóra.
- Gyula barátom családjában az volt a szokás, hogy ha az egyik gyerek kapott egy csokit, ő oszthatta szét, de ő maga az utolsónak maradt részt ehette meg. Nagyon vigyáztak arra, hogy minden szelet egyforma nagy legyen.
Ez sem mai elv. Most szembesülök vele Móránál, aki ezt írja: „…gyerekkorunkban az volt a regula, hogy az egyik felez, a másik választ”.
- Egy példa Móra fanyar humorára: „Az emberek [ma is] is sokkal jobban boldogulnak fej nélkül, mint ha például a könyökük hiányozna.”        
- Többször belebotlottam már néhány helyi szóhasználatba. Az egyik ilyen, a fitymálta, degradálta értelemben: lecsökkentette. Egy másik ilyen az eszmetehetség  szellemi képesség értelemben.
Helyi szóhasználat marakodnak helyett marakszanak, óvakodik helyett óvakszik.
- Elég alázatos szerző Móra, aki idegen tollakat is szívesen idéz.
Tetszik, amit Arany Jánostól citál Károlyfürdőről:
Isten veled, Karlsbad szép tája,
Ezt tovább az ember nem állja:
Rothad szíve, tüdeje, mája,
Igy végződik a földi pálya –
Alászolgája!
***
Mindezt azért tudom gépbe pötyögtetni, mert francia vendégeink ez idő szerint Budapesttel ismerkednek.
Van mit nézniük, mert az ellenszél ellenére széppé varázsoltatott fővárosunk. A Vár és a Hősök tere környéke egyaránt.
Azért érdemes egyszer a kettes villamosról is megtekinteni a Dunát.
*** 
Ebben az órában landol Christopher fiú gépe, aki hazatelepült Amerikából feleségével együtt.
Ebben az órában fejeződik be Mányban csoport találkozónk, amin saját vendégeink miatt nem vettünk részt.