Mickey webnaplója

Ma egyedül maradunk, holnap jönnének M.-ék, de a covid. Ha nem tudnak jönni, akkor csak 28-án. Akkor mentek volna Szombathelyre, de valószínűleg nem kockáztatják meg az utat ilyen lábadozós formán. Mi jelen vagyunk, amennyire tőlünk telik. De ez az átkozott járvány folyamatosan gáncsot vet elképzeléseinknek. Próbálunk alkalmazkodni, ahogy tudunk. Tehát ma minden képlékeny.
Gyerekkorunkban énekeltük: Jézuska, Jézuska, mi jók leszünk… De vajon sikerült-e ez a nagy jóságígéret részünkről és mások részéről, hogy két éve küszködünk s küszködik a világ a pandémiával. Valami nagyon elromlott.
Lám, valaha már Dávid király is megkapta a magáét. Eltolt élete miatt rövid ideig pestissel kellett szembenéznie. (1Krón 21,17-27) Hetvenezer ember halt meg akkor. Most sokkal többen vagyunk, és eddig csaknem hatmillióan pusztultak el a covid következtében. Mi lesz itt még?
Van tizenegy unokánk. Másoknak is van. Milyen jövőt építünk nekik?
Persze a remény… Remény és hit. Hogy van kivezető út a katyvaszból. No meg a végső remény, amiről már Arany János írt.
Legjobb még a jelenben maradni.
Most minden jó,
most, szenteste napján tevékenykedünk,
most itthon van minden hozzávaló,
most lélekben együtt vagyunk mindenkivel:
családunk tagjaival
nagyobb családunk tagjaival,
rokonainkkal,
felmenőinkkel,
barátainkkal,
ismerőseinkkel,
ismeretlenjeinkkel,
az égiekkel,
a ma születettel.
Gloria in excelsis…
…et in terra pax hominibus
Párhuzamosan adjon Isten minden Évának boldog névnapot!

Nem hagyott  békét nekem a hangzócsere a szavakon belül. Megtaláltam a helyes terminus technicust. Az ilyen szópárokat (pl. tereh – teher) hangátvetétes szavaknak írja le a szakirodalom.  Görög szóval metatézis a neve a jelenségnek.
Érdekelt, hogy mekkora szótömegről beszélhetünk, és az is, hogy hogyan keletkeznek.
Az egyik jelentkezési forma a gyerekszáj. A gyerek téveszt és ez átmenetileg rögzülhet is. Pl. fekete – feteke, virsli – zsirfli. Klári néni, - Králi néni, Kossuth Lajos - Kusut Jalos.
De a nagyobbacska fiatalokat is utolérheti a hangzócsere. Ilyet is hallottunk már: Krigli – kirgli.
A településnevek között meglehetősen gyakori. Pl. Kistenyere, Kisterenye.
A nyelvészek a Veszprém melletti település nevét is ilyennek gondolják. Eszerint Vilonya Vinyolából lett azzá, mégpedig a térség bortermő jellegével összefüggésben. A latin vinulum többes számát, a vinula szót gondolják alapjának.   
Aztán sorolhatók még
szökik, szökcse – ebből - szöcske,
a kalán - kanál páros,
a naspolya - lasponya,
a kuhnya - konyha,
a keresztény – keresztyén,
az egyenes – igenyes, 
pök – köp,
a pehely – pelyhes,
a lekció (lectio) - lecke,
az ügyvéd –üdvégy,
az emelet – elemet s a korábban már emlegetett
kultúrpalota – kurtúlpalota, de
a karalábé - kalarábé még érdekesebb. Az előző terjedt el, noha az utóbbi áll közelebb eredeti német megnevezéséhez: Kohlrabi.
Befejezésül egy Kosztolányi-szösszenetet másolok ide, mert olyan szellemes.
Bármennyit ölök rakásra, nem teszek szert egy öröklakásra.  (Kecskerím)
***
Ez már csak hab a tortán:
Anarchistaként örömöm a kitört forradalom.
Komponistaként tudom: indulatoktól forr a dalom.
Fémszobrászként látom, amint össze-forrad a lom.

PS. A magyar Algériának hívja, a spanyopl Argeliának.

Mostanában, hogy a coviddal kerültek kapcsolatba gyermekeink, unokáink, hosszabb ideig kettesben maradtunk. Sok-sok videót, inkább csak videócskát néztünk meg abból az időből, amikor unokáink még kisebbek voltak, s felnőtt gyerekeinknek is több lehetőségük volt velük együtt eltölteni az időt. Volt bőséggel videóanyag, ha másért nem, mert tizenegy unokánk van. Egyedülvalóságunkat oldotta a bennük és fejlődésükben való gyönyörködés. Mivel a felvételeket zömmel magam készítettem, megjelent előttem az egész jelenet, nemcsak az, amit a videó megmutat.
***
Örömmel olvastam Karikó Katalin kijelentését, amely a maga nemében meglehetősen ritka, én legalábbis még soha nem találkoztam hasonlóval.
Azt mondja, hogy elég volt a kitüntetésekből. Nem kíván több félét. Azt fogalmazza meg, hogy adják oda inkább másoknak.
Elképzelik, hogy egy közismertségnek örvendő ember visszautasít egy rangos kitüntetést? Én még csak a fordítottjával találkoztam. Több valakitől hallottam a felvetést, hogy egy Kossuth-díjat elképzelne magának.  Én ennél szerényebb vagyok. Amikor üres a postaláda, az esélytelenek biztonságával csendesen megjegyzem: Késik a Nobel-díjam.
***
Megakadt a szemem a Bohémélet c. opera címén. Miért van egybeírva? A helyesírási szótár is így fogadja el helyesnek. Én kettőbe írnám. Isten bocsássa meg nekem. De ha már elém került a szó, eljátszom vele. Bohémélet, bohémmé lett, bohémé lett. 
***
Lehet, hogy kettesben töltjük az ünnepet?
M. lassan gyógyulgat. Még nem jött ki teljesen az átkozott virnyák fogságából.
   

Nem tudom, hogy a nyelvészek ismernek-e valamiféle fogalmat a mássalhangzócserére. Adódna Arany Jánostól a „még nézni is tereh”. Ugye a teher a megszokott forma. Én is emlegettem egy furcsaságot, spanyolul Algéria másképp hangzik: Argelia.
Most aztán Móránál olvasom, aki a szélmolnár szájára adja a következőt: „Ű mondta, hogy ha bemönök a kurtulpalotába, ott majd odaadják a kontrektust. De ottan aszonta néköm valami pedintör, hogy maga nélkül ű ki nem adhati.” Elnézést a hosszabb idézésért, de nem volt szívem megszakítani a jóízű tájnyelvi leírást. A témánk a kultúr-, ill.  kurtúl- cseréje.       
De ha már Móra, mond ő mást is kalarábénak írva a karalábét. Biztos még nagyon sok ilyesmi van, most ezekbe botlottam bele.
***
Tegnap kezembe kaptam Till Géza: Opera kézikönyvét. A 3. kiadást a Zeneműkiadó forgalmazta 1973-ban 60 forintért. A könyv 24 000 pld-ban jelent meg 688 oldalon. Jól érthető, klasszikus megfogalmazásban ismertet kb. 100 operát a következő bontásban: a szereplők; a szöveg; a zene; a cselekmény; a mű története.
A könyv végén abc-rendben kereshetők az opusok szerzők szerint, valamint operacímek szerint. Nagyon megtetszett ez a korrekt, okos kötet.  
Azt gondolom, hogy aki nem él az operák világában, és elszánja magát, hogy egy-egy darabot mégis meghallgasson, okosan teszi, ha a cselekménnyel tisztában van, mielőtt elkezdődik az előadás. Az énekelt szövegmondás nehezebben érthető, nem ritkán nem is magyarul hangzanak el az áriák.
***
Adventről talán nem is írtam, pedig… Oka azt hiszem annyi, hogy eleve túl zajos nekem a karácsonyra való előkészület. Hogyan váltson tempót az ünnepre készülő, ha a rávezető időszak tele van ajánlásokkal, reklámokkal, hangicsálásokkal, sűrű programokkal, harsány színekkel, fénybe öltöztetett fák csilivili fényeivel.    
Nem tudom, hogy a betlehemi csillag mekkora tündökléssel járt. Mindenesetre azt képzelem, hogy a születés helyén jó esetben szövétnek vagy fáklya fénylett, esetleg néhány gyertya. A szegénységben születő azért jött, hogy bennünket gazdagítson. De nem úgy, ahogy a világ gazdagít, hanem úgy, ahogy a hegyi beszéd szónoka nyilatkoztatta ki nekünk. 
***
Nagyon tetszett viszont, hogy Zs. lány ráérzett a Cseh Tamás által énekelt régi karácsonyi dalocska szépségére: Egy csillagfényes éjjelen. Mondtam is neki, hogy nagyanyánk még énekelte, aztán feledésbe merült a nóta. Cs. T. visszahozta nekünk. Már én sem emlékeztem rá, csak egyes részeire.

December 21. a téli napforduló. Az év legrövidebb nappala. Egyben apánk temetésének 61. évfordulója. R. I. P.
***
Ami biztató, hogy innen kezdve nyárig fokozatosan hosszabbodik a nappali világosság.
A nap egyik eseménye Orbán Viktor évvégi nemzetközi sajtótájékoztatója. Lehet tanulni okfejtéseiből. Miként tegnap is lehetett tanulni az Apostol tévében megismételt előadáson elhangzottakból. Vörös Győző tartott szakszerű és mégis közérthető régészeti előadást a jordániai feltárásról, melynek a keretében Heródes Antipász palotáját rekonstruálják, azt a palotát, melynek börtönében lefejezték Keresztelő Szent Jánost. Ha még néhány kurzust tartana, mi, hallgatók képzett régészekként nézhetnénk magunkra.
***
Ma a kezembe került egy különös című könyv (Constanza Miriano: Üdvözüljön, aki akar!)
Bizony különös a könyv, mintegy felesel a jézusi kinyilatkoztatással, aki világossá tette, hogy embernek ez nem lehetséges, de nem az az Istennek.
Igaz, hogy hozzáteszi alcímében: A lelki tökéletlenség kézikönyve.
Ez az alcím azt sugallja, hogy itt valami kedves, humoros írás következik, amely azonban lényeges mondanivalót hordoz. Szövegét nem ismerem, mert nem olvastam el a kötetkét, de kerestem – mindhiába – a tartalomjegyzéket, hogy legalább a szerkezetéről fogalmat alkothassak magamnak a fejezetcímek alapján. Ám sem a kötet végén, sem az elején nem találtam.
Sebaj, gondoltam egyet, s végiglapoztam a könyvet.
A könyv öt oszlopra épülő életszabályt ígér. Ilyeneket mint ima, Isten igéje, gyónás, Eucharisztia, böjt.  A kolostor második oszlopa: az ima. Aztán jön a harmadik oszlop, majd a következő helyett: A kolostor második oszlopa: az Eucharisztia.
Ha lett volna tartalomjegyzéke, feltűnt volna ez a baki.
***
A nap kedves meglepetése a kézzel írt üdvözlőlap. Olyan ritka a kézírás manapság, hogy megőrzöm minden darabkáját. Móni, ezúton kívánok kedves családodnak áldott békés karácsonyt, vírusmentes boldog új évet!
***
Ma két tervezett megrendelést hozott a posta, a harmadik váratlanul jött. Kérdeztem Tücsit, van olyan nap, amikor semmire nem kell várnunk? 

Az ember már annak is örül, ha végre valaki nem a koronavírusról mesél, s nem a katasztrófa-sújtotta vidékek emberveszteségeiről kap híreket. Egy ilyen jóízű bejelentés egy érdekes könyvforgalmi statisztika volt. A pontos számokra nem emlékszem, ezért inkább csak a trendekről kívánok megemlékezni. A könyvkiadás és az olvasási igény feltámadásáról szólt a hír.
Ami meglepett, hogy a pandémia idején az emberek olvasási kedve meglódult. Lényegesen több könyvet vásároltak, mint a járvány kitörése előtt.
A folytatás is érdekes.
Az találták az elemzők, hogy a korábbi kiadású, használt könyvek iránt erősebben nőtt a kereslet, mint az új kiadásúak iránt.
Utóbbit próbálom megérteni.
Akik korábban olvastak, ma is azok olvasnak szívesebben. Azoknak ismerősek lehetnek azok a kiadványok, amelyeket annak idején nem állt módjukban elolvasni. A régi olvasók feltehetően nem vonzódnak a sci-fi irodalomhoz, a technikai irodalomhoz, a fikciós fantázia-szüleményekhez. Azokat tán nem érdekli a számukra túl „modern“, esetleg nihilista irodalom. Ráadásul a korábbi idők kiadványai alkalmasint olcsóbbak lehetnek a maiakhoz képest.
Hozzátehetem – alighanem bízvást –, hogy az olvasók köre nem igazán bővülhetett.
Amit pedig nagyon remélek, hogy támadnak jó humorú és jó tollú (billentyűzetű) írók, akik értelmet, emberi minőségeket, vidámságot hoznak mindennapjainkba.
lég volt a horrorból, elég a gyilkosságokból, elég a tragédiákból, elég a hamisságokból, a pc-beszédből, a nihilizmusból.
Több kell az embernek, mert méltóságának csak az igényes irodalom felel meg.
Adja Isten, hogy ilyenek betörjenek a könyvpiacra, mert nagy szükség van rájuk.               
***
Amikor a kevesebb több
Rövid út végén kiszállunk a még hideg kocsiból, fel az emeletre, be a jó meleg lakásba. Rajtam még a télikabát, amely maga is jó hideg. Gyorsan megszabadulok tőle, hogy körbevehessen a jó meleg levegő. Bár a kabát a nagy hideg ellen védett, nélküle hamarabb átmelegszem idehaza.
   

Azt hittem, hogy a Világatlasz névkeresője tele van karácsonnyal kapcsolatos nevekkel, de nem. Christmas-völgy létezik, Karácsony-szigetek is, no meg Karácsond nevű település, de csak ez a három. Nem találtam többet. Lehet aztán, hogy Noël és társai még hoznának néhány találatot, de itt abbahagytam a keresést.
Én egy nyavalyás szóviccért félbehagyok minden értelmes tevékenységet.
Itt adódott ugye a település szó. Arra gondoltam, hogy a ceruzaelemek helye a ketyerékben a telep-ülés.
A pattern továbbiakban ilyenekkel bővülhet:
A nemzetiségi tanácskozás neve lehet zend-ülés.
A fakír karosszéke lehetetlen-ülés, 
az új autóé: ép-ülés
a német szék: der Ülés
a fapad: tömör-ülés
az aranytrón: becs-ülés
a szék egyes-ülés
a helyjegyet váltóé: érvényes-ülés
a gyerekszék kis-ülés
a bárszék fel-ülés
A pad közös-ülés.
stb.
***
O Mister Postman jeah jeah jeah – énekelte a Beatles együttes. Napjainkban mi is énekelhetnénk, mert megannyi postai szállítással rendelt ajándék miatt ülünk itthon jegyben-gyűrűben (ültetvényesek vagyunk), és várjuk, hogy Mr. Postman je-jejj-je akkor szállítson, amikor itthon vagyunk, különben elfáradhatunk a postára a küldeményért. Nem is biztos, hogy olyan komfortos a házhozszállítás.
Persze ez a fajta röghöz kötöttség sokkal inkább az állattartók sajátos élethelyzete. Mert a vicc szerint „amikor eljön az ideje, akkor a gazdának mennyi kő a jószágnak ennyi annyi”. (A vicc ugye az, hogy a gazdaképzés során egyik nyelvtanórán hangzik el a kérdés: Tudna-e valaki határozatlan számneves szavakkal mondatot alkotni.) 
***
Ma az üzletközpontnál az autóból kiszállván mellbe vágott az erős szél. El is énekeltem a vonatkozó nótát. „Hideg szél fúj, édesanyám, adja ki a kendőt. Még az éjjel fölkeresem a régi szeretőm.
Kiállok a kapujába, kibeszélgetem magamat véle utoljára.”
Kérdem az asszonytól: Hallottad? Azt a csúf szót énekeltem, hogy kaka?
Mire ő: Bolond vagy.
De nem: Kiállo kaka pujába…
Erre Hacsek hangján hallom: MARS KI!!! 
 


 

Megérkezett a könyvesboltba a rendelt Földrajzi nevek etimológiai szótára. Több mint 31 oldalon sorolja a forrásműveket. Kellő részletességgel tárgyalja a földrajzi neveket s eredetüket, szócikkenként megjelölve azokat a forrásokat, amelyekre támaszkodva fejti ki az elnevezések vélelmezhető eredetét.  A kötetet karácsonyra kértem-kaptam, egyelőre csaknem tilos belekukkantani.
Nem is nagyon tettem, de hát Gyöngyöspatánál nyílt ki, s ha már, akkor megnéztem. Mindkét tagját elemzi.
Ezután már csak Aquincumot néztem meg, ha már egyszer itt lakunk. Stimmel a kelta eredet, amellyel csak néhány száz év óta titulálják a városrészt.
Ami érdekes, hogy a kiadása évében (1978) 175 ft volt az ára. Valaki antikváriumba vihette, mert a szokásos ceruzás ár is benne találtatott: 160 ft. Azóta eltelt jó negyven év. Most 3390 ft-ra taksálták. Szégyellje magát a forint.
A Libri-bolt előtt állva a kirakatban többek között különféle földgömböket láttam. Némelyikük világítós kivitelű.
Az jutott eszembe, hogy a 21. század technikájához az a glóbusz volna méltó, amelyik egy központi agyhoz van kötve, amely a politikai változásokat belülről rávetíti a glóbuszra, s használója naprakészen informálódik a politikai földrajz aktuális változásairól. Bombay már nem Bombay, hanem Mumbai, Burma már Mianmar, Csehszlovákia már Cseh közt. és Szlovákia, a balkáni alakulatokról nem is beszélve. Hol volt Koszovó, hol voltak a Jugoszlávia területének feldarabolt részei. Nem is folytatom. A lényeg a lényeg. Érdekes volna, ha a fenti kezdeményezést követve megszületne az aktuális Földgömböt megjelenítő, műholdas rásegítésű megjelenítés.                  
***
Ami a covid-helyzetet illeti, évek óta itt kószál az ismeretlen vírus. Fel-feltámad, és hosszú távú hatásairól, az összes szövődményekről igazából senki nem tud semmit.
Mert igaz, hogy a maszk valamire jó, igaz, hogy az oltás a fertőzésszámot vagy a betegséget tereli, valójában mégse tudni, hogy az egyes személy teste hogyan reagál rá. Egyesek fel se veszik, vagy alig okoz nekik tüneteket, másokat meghalaszt mégpedig kínok között. S hogy kit hogyan érint, Arany János megfogalmazásával felelek: Repül a [nehézség]: Ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg? Senki nem tud semmit. Marad a véletlenszerűség.  
Egy angol filmvígjáték utolsó kockái elevenednek meg bennem. A pillanat embere. Alakítója Norman Wisdom egy hasas pasast akar letaszítani a hajó fedélzetéről. Azt mondja neki:
- Na, malacka, most te következel. Csak semmi csel!
Mintha a vírus is efféleképpen szemtelenkedne.

 

Különös a Zelk Zoltán élete két végének dátuma. D.-nél olvasom: Zelk Zoltán Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.
December 18. Apám ezen a napon hunyt el 49 éves korában.
Április 23. Legkisebb fiunk ezen a napon született ZZ halála  után három évvel.
1960-ban meglehetősen télies időben temettük apámat. Lovaskocsi vitte koporsóját a fagyos földúton. Akkor még nem ismertem a nótát (Jaj, anyám, én nem ilyen lovat akartam), s azt se tudtam, hogy mit neveznek Szent Mihály lovának.
Persze igen régi emlék ez. Tizennégy éves kamasz voltam, s ministráns ruhában megyek a menet elején többedmagammal.
Ez egyebekben elég baljós időszak.
Tegnap temettük István sógoromat, aki 68 éves korára többféle kopással bajlódott.
Ma meglátogattuk Zs.-ékat MMóváron.  Szép és értelmes, tartalmas találkozás volt. Szót értettünk egymással, bár ez rám vonatkozik legkevésbé, lett légyen csak kicsit halló nagyothalló fülem. (Én is többféle kopással dicsekedhetnék, se nem teszem.) Kiutaztuk magunkat a Rail-Jet vonattal. Sokszor 160 km/h- val száguldozik és alig érezzük a tempót, mert jó a vagonok lengéscsillapítása. Reméljük, hogy az általam szájkosárnak cikizett maszkok megakadályozták a sündisznóvírusokat az ellenünk folytató támadásban.  
Még három-négy nap, és elkezdenek a nappalok szép csendesen növekedni.
Reggel fél hétkor még csupán hajnali fények villództak a Duna víztükrén. Nagyos szép fotót készíthettem volna a pesti oldal épületeinek sziluettjéről. De hát az alsó rakparton nem lehet büntetlenül megállni, magam pedig vezettem a kocsit. El kell hinnetek nekem, hogy szép tiszta kontúrok mutatkoztak a korareggeli fényben.
Mindent összevéve szép napot zártunk. remélem, hogy semmi negatív dologgal nem kell számolnunk. 
Mindenkinek adjon Isten jó éjszakát!
 

Kilátások
Egyre inkább nyomul a reklám a net felületein. Egyszer csak ki fogok szállni innen. Amikor torkig leszek a haszonelvűség túltolásából fakadó támadásokkal.  Hátrább az agarakkal! – biztatnám a reklámokkal mindent összenyálazókat. De vajon fog-e rajtuk az én kiáltásom?
***
Úgy látszik, a pandémia nem akar csillapodni. Újabb és újabb mutációk kerülnek elő a
… honnan is?
Laborból, kalapból? Avagy az elgurított szőrős labdacs maga képes immár minden aljasságra az előzetes idomítás, hatására?
A most olvasott Kellermayer-kötethez fordulok felvilágosításért. Ő ezt írja: 
A „főáramú” [mainstream] tudomány becsapta az emberiséget, karanténba zárkózunk, lélegeztetőgépre tesszük a haldoklókat, számláljuk a halottakat, tömegsírba tesszük őket, pont úgy, mint a feketehimlő-járvány idején a vakcina feltalálása előtt. És továbbra is azt kell szajkóznunk, hogy a tudomány óriásit fejlődött… A retrovírusok kutatása elsődleges célja, hogy minden korábbinál pusztítóbb változatokat állítsanak elő… A kutatások nem a gyógyítás, hanem a jelek szerint a pénz felhalmozása,  a hatalom, a bálványistenek parancsainak kielégítése, az élet felfetti uralkodás a célja. Mivel élőt nem tudnak előállítani, az uralkodásuk eredménye mindig a pusztítás, az életellenesség.
Mit tehetnék hozzá?
Ki vagyunk szolgáltatva az életellenes gazdagok zsarnokságának.
A többi néma csend.
Marad a teológusok véleménye: Az ártatlanok szenvedése a szeretet ára. Alappéldája Jézus kínszenvedése, aki joggal kérdezte üldözőitől: Melyik jótettemért akartok megölni?
Az ún. delta-variáns hazánkban csúcsra jár. Családunkat se kíméli.
Nem tudom, hogy milyen karácsonyunk lesz.
Alighanem csendes és visszafogott.
Bár ne lenne ember embernek a farkasa.
Csak remélni lehet, hogy egyszer majd így lesz.