Mickey webnaplója

Naspolya. Pcsabáról. Dércsípte, tehát érett. Gyümölcsönként öt mag benne. Egész naspolya bokorsort lehetne belőlük telepíteni. Első keresményem egy zacskó naspolya. Még nem jártam iskolába, de azt tudtam, hogy az öregeknek segíteni kell. Egy botorkáló nénitől megkérdeztem, hogy cipeljem-e a bevásárló szatyrát. Ő ráállt. Talán a Tétényi útra vittem neki, de lehet, hogy csak a Mohai útra. Ő aztán a kezembe nyomta a naspolyás zacsit. Otthon megmutatták, hogy hogyan kell megenni. Ettem, bár nem különösebben volt ínyemre. 
***
Azt mondod, hogy látsz? A színeket is, vagy csak feketén fehéren? Az Igazságot is, vagy csak a saját igazadat? A részeket, vagy az egészet is?   Laci atya. Válaszolhatnám, hogy az igazat felőlem nézve. De más másfelől közelít az igazságra. Nem birizgálhatok mást, hogy fogadja el az én igazamat. Más se birizgálhat, hogy fogadjam el az ő igazát. Lehet így is, lehet úgy is. Nemcsak a másik különbözik tőlem, hanem én is különbözöm tőle. A különbség elviselése az emberi méltóság alapja. Az már csak plusz jó, ha valaki örül a sokféleségnek, és nem akarja a maga képére formálni a többieket.
***
Állítás: Nincs új a nap alatt. Ami van, már volt régen is - hirdeti a prédikátor.
Bizonyítás: Részletek a Makkabeusok első könyve első fejezetéből. 
Nagy Sándor kivonult először Hellászon uralkodott királyként. …majd előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Utódai a trónon sok gondot okoztak. Pogány szokásokat vezettek be. Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben… Ma is hallatlan üzlet az élsport. Bajnokságok, Olimpia VB-k.
- Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, Jeruzsálemben behatolt a szentélybe… Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált. Mindent összeszedett, és visszatért országába... Később a várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat. Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták. Margaret Thacher megmondta: A kommunistákkal az a baj, hogy időről időre kifogynak a mások pénzéből. Akkor is a javunkat akarják, ha mi nem adjuk.
- Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk. Ma is sokan elhagyják szülőföldjüket.
- A király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet, és hagyjanak fel szokásaikkal. Ma is komoly erők feszülnek a nemzetek szuverenitásának felszámolása céljából a tagországokkal szemben.
- A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottjaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat. Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak.
Ma is arról szól a propaganda, hogy áldozzunk a mammonnak, fogyasszunk és fogyasszunk, és ne foglalkozzunk egyébbel.
- Fiaikat szennyezzék be mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal. Akkor még nem nevezték melegbüszkeségnek, LMBTQ aktivistáknak a gender őrültjeit. De hasonlók voltak.  
- Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat. A hagyományok felrúgóit ma anarchistáknak hívják.
- Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy inkább meghalnak, semmint … megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált. A vallásüldözés ma talán még fékeveszetteben folyik a világban, mint annak idején.
Ami most van, volt már régen is.

Ma jött a DIGI, és optikai vezetékre cserélte a régi optikátlant, s jobb teljesítményűre a jó teljesítményű routerünket. Hagyott hátra erről bizonylatot, tele különféle hivatkozási számokkal, kódokkal, dátummal, aláírásokkal, ahogy kell… (Biztos!)
Az optikai vezetékről jut eszembe egy 3-4 évtizeddel ezelőtti logikai kísérlet. G. apósa Cz. L. (népszerű nevén nagyító-papító) és testvére azon törték a fejüket, hogy a televíziós képátvitel leghatékonyabb módja az optikai kábelen történő továbbítás. De hogy hogyan, arra nem tudtak rájönni kellő előtanulmányok híján. Szabadalmaztatni is akarták leleményüket, csak, mint írám, éppen nem tudták megmondani, hogy hogyan is képzelik el a jelek továbbítását. Márpedig az eredményességet a részletek kitalálása hozta volna. Így ötletüket nem fogadták el.
A DIGI által most behúzott kábel lényegesen vékonyabb, mint a korábbi, és legalább olyan jó színvonalon dolgozik, mint az elődje. Úgy látszik, valakik megtalálták a helyes utat. Talán szabadalmaztatták is.
Mára egyéb megkeresés nem várható. Szóda még van, a kerékcsere csak 25-én, kardiológia csak dec. 16-án. Előtte pedig jön a mikulás.
Jön?
A legkedvesebb gyerekszáj mikulással kapcsolatban B.-tól származik. Még óvodás volt, amikor örömmel mondta: „Most megyek, és pikucolom a tismámat, mert jön a mikulás.”
A versike iszpirintíre fordítása nővére, Á. találmánya. Az meg így hangzott:
Pittinj pijtís, pittinj Pilki, lítid nyílik mír iz ijtí. Kinn pilyhikbin hill i hí, Itt vin, itt vin Tílipí.     
***
Azon gondolkozom, hogy minek újabb fotókat közzétenni. Hiszen a régiek között nagyon sok jó van. Látom ezt, amikor a korábbi években készült fotóimmal szembesít a FB.
Egyet ma megmutatok közülük, hogy bizonyítsam igazamat.
 
   
     

Hiába töröm a fejem a nap témáján, nem lehet az ma más, mint hogy elhunyt sógorom, V. István (68).
Isten nyugosztalja!
Egy hete volt nálunk szombaton.
Gratulálgattunk egymásnak, készült is fotó a találkozásról.
Aztán… aztán ma reggel felhív a felesége, hogy Isti elaludt.
Örökre.
Hiába keltegették.
Jönnek a kondoleáló rövid megjegyzések Tücsinek, hisz az ő öccse volt.
Elég nehéz megszokni a szokhatatlant.
A halál ingája ma őt célozta meg.
Megint a latin közmondás jut eszembe: Hodie mihi cras tibi.
Persze fordítva igaz most: Hodie tibi, cras mihi.
Merthogy az idő egyirányú utca, s mi mindannyian benne menetelünk.
Stílszerűen Chopin gyászindulója szól bennem.
A katonai koszorúzások szokott dallama.
Még a katonák hozzászabott lépései is megelevenednek bennem.
Szép, szomorú és kimért ez a zene, az emberi méltóság megzenésítése.
De párosulnia kell Mozart klarinétversenyének második tételével,
mert az meg az irgalmas szeretet zenéje.
Mindkettő szóljon most azért, akiért a harang is szól.

Tegnap érdekes élményben volt részünk. Előzetes megbeszélésünk értelmében egy gyermeknép látogatásról van szó, s kap infót arról, hogy mi is az a Regnum Marianum.
Gondoltuk, hogy eljön 6-7 gyerek és kisérőjük. Aznap közölték, hogy 13 gyerek jön. Valójában egy fél osztály jelent meg. Kedves hangossággal vették birtokba a lépcsőházat mind a tizenheten. Az előszoba tele lett levetett cipőikkel, majd az étkező és a nappali pedig velük. Olyas érzésünk támadt, mintha az Abigél c. film forgatásának volnánk tanúi, amikor Horn Micihez érkeznek a matulások. Ahhoz képest, hogy péntek este volt, elevenségük, fiatal szépségük magával ragadott bennünket. Mi elmondtuk a magunkét, úgy, ahogy eszünkbe jutottak a régi idők történései. Meglepődtünk azon, hogy fogalmuk se volt arról, hogy a regnumi papok között az átkosban hetven év börtönt osztottak szét a szocik államellenes összeesküvés ürügyén akkor, amikor a regnum papjai mindnyájunk előtt deklarálták, hogy a politika miatt nem viszik vásárra a bőrüket. Egyszerűen azért, mert nem éri meg, mert nem az a hivatásuk, hanem az istenhitre buzdítás.
Most már tudják a gyerekek, ha nem is élik meg azokat a diktatórikus esztendőket.
Egyebekben nagyon jó hangulatú beszélgetés alakult közöttünk. Reméljük, hogy jó élményeikként tárolják el a velünk töltött időt.
Mondtam is T.-nek: Búcsúzáskor meg kellett volna pendíteni, hogy szívesen – máskor is.
***
Ma elém került Weöres Sándor 66. c verse.
Ide másolom hetvenötévesen:
66
Most vagyok hatvanhat éves. Csak
azért nem járok óvodába, mert köhö-
gést kapnék.
Csak azért élek még, mert még nem hal-
tam meg.
Nem leszek öngyilkos,
kivárom életem végét.
Közeleg amaz idő, mikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall,
a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj
ne legyen barátságtalan.
***            
Zen ízű zanzák, zenebonák
A semmi az egy olyan valami, ami azért van, mert nincs.
És egy másik ilyen:
A lyuk az egy olyan valami, ami azért van, mert ott nincs semmi.

Ma estére 15 főt várunk ide hozzánk, akik az iránt érdeklődnek, hogy hogyan is volt ez akkor régen. Úgy látszik, még nem vagyok elég öreg ahhoz, hogy mindenre perc pontossággal, vagy legalább év pontossággal emlékezzek. Kicsit leszűkíthették volna a témát, így viszont arról fogunk beszélni, amit fontosnak vélünk átadni a jövő nemzedékének.
Mindenesetre vettünk sok kenyeret, feltakarítottuk a lakást, megszámoltuk a székeinket és megállapítottuk, hogy lesz elég ülőhely. A többit a pillanatnyi ihlet hozza elő belőlünk.
Most várunk, hogy este legyen.
Most egy Wings-szám szól bennem. Mc Cartney-szerzemény a Back to the Egg  c. lemezükről.
Más nincs, illetve van. Kértem és kaptam felhőbetételt. Elfogyott a vízhajtóm. Alighanem e pillanatban a legolcsóbb gyógyszer, egy doboz 65 ft.
Most dolgozik bennem. Kihajtja a felesleges vizet, olykor azt gondolom, hogy a nem feleslegeset is, ezért további félliter teát szoktam készíteni, hogy lelki-testi egyensúlyom helyreálljon.
Ki lát itt tisztán?
Egészségügyekben szinte senki. Ilyet és olyat állítanak a XXI. sz. orvosai. Kerülöm őket a lehetséges mértékig, sőt azon túl. Nem vállalkozhatnak a holisztikus gyógymódokra, a személyre lebontott medicinára. Mire a páciens rájön, hogy mi volna megfelelő életmód számára, többnyire már késő. Előbb kellett volna. Azt hiszem, nehéz itt okosnak lenni. Száz életnek is egy a vége.
Ma ragyogó idő volt. Érdemes lenne kirándulni, csak a hegyek lejtősek, én meg jószerével csak vízszintben szeretek sétálni. Megmondta Szabó szívgyógyász – Isten nyugosztalja – hogy zörög a tüdőm egy korábban kihordott koronavírus-fertőzés szövődményeként. Kérdésemre, hogy akkor most mit tegyek, mert hamarabb kifulladok, mint szoktam, csak a fejét csóválta.
Akkor hát megpróbálok ezzel a tudattal élni, viselkedni, jó képet vágni a történtekhez.  

Nem tehetek róla, így hozott a gólya, hogy már középiskolás koromban is nagyra tartottam és szívesen olvastam Zrínyi M. Szigeti veszedelem c. munkáját.  Tetszett barokkos hömpölygése.
Mastan immár Bíró pp. kéziratát átolvasva- javítva a szükséges mértékben, büszkén említem, hogy munkám végére értem. Mégsem ezzel akarom posztomat feldobni, hanem a munka befejeztével megidézem az eposz elejének két versszakát, s a „Berekesztés”-t teljes terjedelmében.
Teszem ezt persze azért is, mert ma már túlontúl sok betűt piszkáltam a billentyűzeten, és elég volt. Hát akkor lássuk:   
                     1.
Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével

2. 
   Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
   Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
   Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
   Az kinek Europa rettegte szablyáját.

Berekesztés
A költő halhatatlanságot ígér magának munkája után.
1.
Véghöz vittem immár nagyhírü munkámat,
Melyet irígy üdő sem víz el nem moshat,
Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat,
Sem az nagy ellenség, irígység, nem árthat.
2.
És mikor az a nap eljün, mely testemen
Csak uralkodhatik, fogyjon el éltemen
Hatalma: magamnak ugyan nagyobb részem
Hordoztatik széllel az magas egeken.
3.
S honnan Scythiábul kijütt magyar vitéz,
Merre vitézségét látta világ, nagy rész,
Azokrul helyekrül minden szem reám néz,
Hírrel böcsülettel, valamig világ lesz.
4.
De híremet nem csak keresem pennámmal,
Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:
Mig élek, harczolok az ottomán hóddal,
Vígan buríttatom hazám hamujával.

A nosztalgia jegyében, de meg mert két éve csaknem naponta hallgattuk Böjte Csaba online miséjét, érdekelt, hogy miféle misét tart manapság. Vagy öt kamasz gyerek  ministrált neki, mindegyikükön maszk volt. De nemcsak maszk, hanem prémgalléros dzseki is a ministráns ruha alatt. Gondolom, hideg a dévai templom.
Csaba tv. a mai evangéliumról szóló homiliájában hálával megemlékezett azokról az ausztráliai magyarokról, akik bőséges adományaikkal lehetővé tették, hogy ne lássanak ínséget a gondozott gyerekek.
Az evangélium mindenütt azonos a világon? Ma náluk is a tíz leprás csodálatos megtisztítása volt soron. Csaba tv. kitért arra, hogy korunk egyik leprája a covid, ami ellen éppúgy tehetetlenek vagyunk, mint az ezer évekkel ezelőtt élők a lepra gyógyítása ügyében. Mint tudjuk, a tíz leprás közül csak egy tért vissza megköszönni gyógyulását.
Ilyen az ember – merengett el a szerzetes a történteken.
Megerősíthetem észrevételét.
Történt pedig, hogy gyerekkoromban nagyapáméknál nyaraltunk. Farkas tata – a nagyapánk – volt a falu műszerésze (mehenákusa, ahogy a helybéliek a mechanikust nevezték).
Nagyapánk háza előtt kert állott (mögötte meg kenderföld), a kertet deszkapalánk választotta el az utcától. Nem lehetett azon kilátni, de belátni se. Egyszer kopogott egy férfi a kapuban. Kellő alázattal vezette elő kérését, hogy Farkas tata adná kölcsön a pumpáját, mert biza a biciklije leeresztett, és szeretné felpumpálni.
Megkapta, amit kért.
A kapu túloldaláról halljuk, ahogy bőszen pumpált.
Egyszer csak abbamaradt a pumpa szuszogása, s látjuk, hogy a kerítés felett repül befelé a kapott dolog. A földet ért jószág csattanása mellett egy éles hang is hallatszott:
- Tata! A pompa (sic!).
- Ilyen az ember – mondom én is Böjte tv.-rel együtt.       

Az autóm levizsgázott. Két lehetőségem van.
Vagy vezethetem, vagy nem.
Ha vezethetem, az jó.
Ha nem, akkor még mindig két lehetőségem van.
Vagy vezetem a vészhelyzet végéig, vagy nem.
Ha vezetem, két lehetőségem van.
Meghosszabbítom az új jogosítvány megszerzésére adott 60 nappal, vagy nem.
Ha meghosszabbítom, jó.
Ha nem, még mindig két lehetőségem van.
Megválok a még használható autótól, vagy illegálisan közlekedem vele.
Ha közlekedek vele, talán megúszom büntetés nélkül, vagy megválok tőle.
Ha megválok tőle, két lehetőségem van.
Vagy idegen ember kezére adom, vagy rokonéra.
Ha idegenére, a jó, ha rokonéra, akkor is két lehetőségem van.
Vagy idén adom át, vagy jövőre.
Ha idén adom át, az jó.
Ha jövőre, akkor két lehetőségem van.
Vagy lecseréltetem a nyári gumit télire vagy nem.
Ha lecseréltetem, az jó.
Ha nem, akkor is két lehetőségem van.
Odaadom az autóval a téli gumikat vagy nem.
Ha odaadom, az jó.
Ha nem, akkor két lehetőségem van.
Vagy megtartom őket a garázsban, vagy nem.
Ha nem, az jó, mert nem foglalják fölöslegesen a helyet.
Ha megtartom, az rossz, mert fölöslegesen foglalják a helyet.
Majd bolond lennék megtartani őket.      
***
PS. 1. MICSODA KÜLÖNBSÉG: Ha azt mondom: az autóm levizsgázott, az azt jelenti, átment a műszakin.
Ha azt mondom, az orvosin levizsgáztam, az azt jeleneti, hogy bevonták jogosítványomat.       
 PS.2. Az Arcanum cég digitalizálta A Szív folyóirat 1945-és 1951 közötti évfolyamok számait. Jó hír a jezsuitáknak.   

Napjaink híre, hogy a németeket az áramkimaradásokra készítik fel, a fagyok elleni védekezésre, ha nem volna mivel fűteniük télen. Ez viccnek elmegy, de sajnos komoly. Na, nem kell tartaniuk attól, hogy nem kapnak tüzelőt vagy gázt. Egy frászt. A meggondolás mélyén az érzékenyítés áll. Lesz energiaszolgáltatás, csak horribilis összegért. A propagandát benyalva mindenki fel fog lélegezni, s tán még örülni is fog annak, hogy ha mindjárt magas áron is, de kap fűtenivalót.
***
A nemzetközi helyzeten kívül a hazai helyzet is fokozódik. A tűz közelében melegedő összefogással dicsekvők újabb támadása a felügyeletük alatt álló ingatlanok ellen fordul. Valójában a köztulajdont kívánják elprédálni a jóljártjánosok meggazdagítása céljából. Ez az eljárás értékelhetetlen az etika szempontjából. De hát kit érdekel ma az etika?
***
Új gépirat az asztalomon. A korrektúrázást elkezdtem, mert egy barátommal készült interjú, és egy másik barátom megkért, hogy nézzem már át.
Nézem.
***
Tegnap azzal szórakoztam, hogy a Grace és az Il silentio c. zenét lekottázzam Levi unoka kedvéért, hogy megtanulja őket fújni. A háromoldalnyi kottát emailen küldtem át nekik, hogy ha tudják, nyomtassák ki a fotókról.
Lehet, hogy nem nyitották meg a fiókot? Még nem jött visszajelzés róla, hogy ott van az anyag. Titkon arra gondolok, hogy a drótposta, mint műfaj, kezd kikopni az okostelefonok korában. Lehet, hogy csak ritkán nézik meg fiókjukat a fiatalok.
Végül is elvihetem nekik legközelebb a kitépett kottalapokat.      

Öt cikk megírását vállaltam a következő belső lapunk számára, s közülük hármat megírtam. Négy ünnepi kötetbe kértek tőlem megemlékezést, rendre megkapták, s az anyagok nyilvánosságot kaptak. Írtam egy esszét egy antológiába, már igen régen, de az mintha nem akarna megjelenni, pedig vastag kötetnek Ígérkezik az opus. Kefelevonatát megkaptam vagy fél éve. Úgy látszik, a covid teljesen átrajzolja életünket.
Most egy kis pauza látszik, ami az újabb írásokat illeti. Viszont az említett kefelenyomatot olvasom kedvemre, mert igen változatos tematikájú anyagok jelentek meg benne. Ű
Átlapoztam a III. osztályos középiskolásoknak írt Irodalmi szöveggyűjteményt.
Az első megállapításom, hogy bár rendkívül artisztikus írásokat foglal magába, az általános hangvétele a letargia. Egy Csáth Géza novella viszi el a prímet (A kis Emma), amely arról szól, hogy iskolás polgárgyerekek először néhány állatot akasztanak fel a padláson, utóbb egyik kis társukat. Ez a horror semmiképpen se való a tinigyerekek asztalára. De Tömörkénytől is hervasztó elbeszélést hoz: Valér a földbe megy. Érthetetlen, merthogy hatalmas választék állt volna a szerkesztők rendelkezésére. Érthetetlen, hogy ezzel a nyomorult történettel adóznak a jeles író emlékének. Ady és Babits bőséges helyet kapnak, méltán. Móra Ferenc egy sort se. Méltatlanul. Ifjúságunk jobbat érdemelne.
***
Ma volna évfordulója a NOSZF-nak. Valaha az előre írt ünnepi beszédek rendre így indultak. „Immár a ………. -dik alkalommal emlékezünk meg a…”
Ma pedig azt írhatom: Immár nem emlékezünk meg…
Miért?
Mert nem volt se nagy (erőszakos eszmeiséget hordozott),
se októberi (november 7.),
se szocialista (bolsevik),
se forradalom (puccs).
Hát ezért.
***
Az is bolond ember, aki olyan kalappal akar köszönni, amilyen nincs neki. A közmondás ugyanis így szól: „Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki.”
Az én kalapom olyan, amilyen. Az én fotótémáim olyanok, amilyenek, s főleg vissza-visszatérők. Hogyne lennének, amikor ismételten azokat a helyeket keressük föl, ahol már annyiszor jártunk. Fotózni viszont szeretek.
***
Bocsássatok meg, amiért az előbbi mondás analógiájára egy pimasz közhely jutott eszembe. Így szól: „Mindenki a maga feleségével táncoljon! Én is a maga feleségével táncolok.”