Mickey webnaplója

M. unoka nekiugrott az intenzív magyar-kurzusnak. Tanulja nyelvünket: félig magyar –  a lányunk révén. Szeretne itt élni. Próbálkozik kifejezni magát nyelvünkön, hiszen nem teljesen ismeretlen előtte. Becsülöm törekvését. Ma volt az első foglalkozása. Kapott két könyvet, egy füzetet és néhány sokszorosított feladatlapot. Nagy ugrás ez az ő életében. Próbálunk hozzá egyszerű szavakkal fordulni, hogy értse. (Zömüket érti).
Örülök neki, hogy kezdi önállóan kiszolgálni magát, azaz belehelyezkedik az itteni viszonyokba. Tudja, hol kell megnyomni szobájában az ablakkeretet, mely már 30 éves, és a vasalatai itt-ott megkoptak, ismeri a kapu pinkódját, egyedül közlekedik a városban.
Meglepetés, hogy szereti a szódavizet.
Náluk jobbára ásványvíz van forgalomban. Ha már kicsit jobban érti a nyelvünket, akkor elmesélem neki, hogy mennyire megijesztettem két kisunokámat, amikor egy palack szódavízzel kimentem az erkélyünkre, mert valamit a szomszédos szobaablak üvegén keresztül figyeltek a fiúkát.
Én az erkélyről lespricceltem az üveget az orruk előtt. Hátraugrottak a meglepetéstől, majd elnevették magukat, és jöttek utánam, hogy ők is, ők is, mert jobb, mint a vízipisztoly. Meg drágább is – mondtam nekik. Így esett, hogy aztán meg kellett elégedniük egy-egy spriccel.   
Visszatérve M.-hoz, elmeséltem neki, hogy Elvi rokona, a Franciaországban született Patou milyen szépen beszél magyarul. Ő annak idején Debrecenben tanulta nyelvünket, mert neki is vannak magyar gyökerei. Tehát tanult nyelve a magyar.
Nem meséltem el neki, hogy egy nálunk élő vallon apáca hat év eltelte után is vijjamosznak ejti a villamost.
Nem meséltem el neki azt se, hogy országunknak tartása van, de csonkolása után kis állam a mienk. Némileg ezért ki van szolgáltatva a nagyobb nemzetek politikai játszmáinak. Hol a tatár, hol a török, hol a német, hol az orosz, az amerikai próbál móresre tanítani és eligazítani bennünket. Ezért aztán jó is, meg nem is itt élni.
Mindenesetre lehetséges.  

Vasárnap sok minden tisztázódott, hogy eredménnyel induljon az intenzív tanfolyamra M. unoka. Van oltottsága, van útlevele, van érvényes havi BKK bérletszelvénye, van kedve belevetni magát a magyar nyelv elsajátításába. Sok mindenre emlékezik, hiszen közöttünk töltötte gyerekkori nyarait. Azt hiszem, a mondatokban való beszélgetést kell erősítenie, valahogyan rájönni a szavak fűzésére, a nyelvtan legalapvetőbb összefüggéseire. Azt látom, hogy ambicionálja, amire ráadta a fejét. Mi pedig támogatjuk benne tehetségünk szerint.
Hétfő reggel indul a képzés. Hajrá, hajrá!
***
A fiatal családok és mi WhatsApp-on érintkezünk egymással. Jól ki van ez találva. A küldött fotókból látom, hogy tempósan megy M.-éknél a padlófűtés előkészítése. Tudunk egymásról, s a lehető segítséget is megadjuk méghozzá kölcsönösen. És ez így van jól.
***
Eléggé álmosak vagyunk mind, hiszen szinte korahajnalban feküdtünk le aludni. Azzal együtt megnéztem este az EB döntőt.
Tippelek:
Megnyerik az olaszok… vagy az angolok.
Rajtam nem múlik. Mondanom se kell, hogy az olaszoknak szurkolok. Hozzám közelebb áll a stílusuk, a felfogásuk. Nem lesz könnyű meccs.
Csakugyan nem az. Az angolok egy előrevágott labdát berúgnak az olaszok kapujába a 2. percben. Mi lesz itt!-…
Jó óra múlva az olaszok kiegyenlítenek. A totojázás megbosszulja magát. Hosszabbítás jön.
Nézzem?
Nem túl sok időt vacakolok el erre a viszonylag öncélú időtöltésre?
Azért belenézek.
Semmi változást nem hoz a hosszabbítás. Megint sor került a büntetőkre, amit magam csak kivégzésnek nevezek. Nem sok köze van technikához, annál inkább az idegállapothoz. Már sokszor eredményesen jósoltam meg, egy-egy kihagyást. Leolvastam a lövő játékos arcáról.  Nos, jól szurkoltam mégis. Az olaszok nyerték a 11-es párbajt, és így az EB-t is.
Immár eljött az éjfél,
én meg elmegyek aludni. 

Valaki elindult, valami elindult
Unokánk, Matyi (24) délben elindult hozzánk autóval. Az indulást követően jöttek a mobil-hívások.
13 óra. Mulhouse-nál tankol.
14 óra. Salzburg környékén van.
21 óra. Bécs előtt van 150 km-re.
Várható érkezése 01.h.
Mi a kaputelefon kódja?
Ébren várjuk!
23.26 Átlépte a magyar határt.
Kiülök az erkélyre, hogy lássam érkezését.
23.30 A Szentendrei út felől közeledik egy láthatósági mellényes gyalogos. Tovább halad a Városfal utcán.
23.35 Szemből egy fiatal pár halad. Találkozhattak az utcán a mellényessel.
23.36 Egy fiú elektromos rollerral érkezik a Duna felől, s lehagyja a fiatal párt az utcasarkon.
23.42 Szintén a Duna felől, egy sárga taxi. Megáll az út íve előtt. Kiszáll a sofőr, ellenőrizhet valamit, körbejárja a kocsit, majd visszaül. Talán cím felől tájékozódik. Elhajt.
23.51 Megjelenik egy világos színű autó a Szentendrei út felől bekanyarodik felénk. Lehet, hogy már ő volna? Nem. Elhalad a házunk előtt. Nem áll meg.
00.01 Egy teljesen üres 106-os autóbusz halad a Pók utcán. Lehet, hogy garázsmenet.
00.15 A Duna felől taxi suhan át a Városfal utcán.
Egyre ritkul a forgalom.
01.00 Még egy sötétszínű autó halad a Városfal utcán.
01.30 Egy gyanúsan ezüst színű autó kanyarodik felénk a Szentendrei út felől jön. Sejtem, hogy ez most ide tart. S valóban. Megérkezett éjfél után másgél órával M. unoka egymaga Franciaországból. Csaknem 1000 km-t vezetett.
Telefon haza: megérkeztem.
Üdvözlések, csomagok felhordása. Némi evés-ivás, tusolás, ágyba dőlés.    

Közöm lett hozzá, hogyne lett volna, amikor 94-től már magam is a jezsuitáknál dolgoztam. Emlékszem, hány alkalommal kért meg Tereza, hogy az emeleti fénymásolón százával készítsek kópiát a jelentkezési lapokról, szabályokról, mindig másról. Ám az emeleti masina csak a szerkesztőségünk használatára vetetett, s ezt majd minden alkalommal az értésemre adták. Két tűz közé kerültem, de azért minden munka elkészült. Nem tudom, a festékkel és a papírral hogyan számoltak el, mindenesetre a szerk. nem nézett jó szemmel ezekre a felkérésekre.
Emlékszem néhány alkalommal ebédidőben taizéi nótákat énekeltünk négy szólamban – kölcsönös örömünkre.
Emlékszem, hogy Mica fiút korábban negatív élmények érték a regnumi (ott nála idősebbekkel táborozott, nehéz lehetett neki felvenni  a tempót). Neki legyen mondva, azért elment  a bogártáborba. Hazafelé jőve mégis elpityeredett. Rossztól tartva megkérdeztem: Nem érezted jól magadat? De – mondta, csak az a kár, hogy már vége van.
Na, ez az!
Ettől kezdve évente részt vett a táborokban. Énekeket tanult meg a „strapabíró” Bogár-énekeskönyvekből. Mesélt a csupa pozitívumot soroló „harmonikákról”, a tábortűzről, az irzenről” (irodalmi-zenei bemutatkozás). Utóbb tábori bogárvezető lett, csoportot kapott. Még később bogárklubot vezetett. Vezetőképzőn vett részt, majd ő tartott vezetőképzést. Aztán – mint előtte már mások – megházasodott, és más feladatoknak kellett megfelelnie. Aztán nem tudta vállalni a bogár vezetőségben elfoglalt tisztjét. Maradt az emlékezés.     
Miként mi is emlékezünk… Elmentünk Dunakeszire, ahol szintén jubileumi seregszemle volt. Számos kisbogárnak mutatott be minket a fiunk. Mind ragyogó szemmel említették Micát, s őszintén örültek neki, hogy megismertek minket.   
Többször elkísértük Micát az Óbudai Szigetre szervezett métabajnokságra. Régi fotók árulkodnak róla.
Részt vettem a bogárkönyv korrektúrájában.
Aztán – mint említém – változott a kép. Más feladatok, más életkörülmények, más felelősség.
De jól van ez így.  
Mozgalmakban részt venni élmény és felelősség, ám egyik mozgalomból belenőni egy másikba szintén pozitív és kívánatos dolog is. Így lesz kerek egész az ember élete, így telik meg változó tartalmakkal, életmeghatározó értékekkel.   
Mindezt azért rögzítettem, mert a Bogár 30 éves, és a jubileumra videósorozattal készültek. Örömmel fedeztem fel a nyilatkozó Tereza Worowskát, a megemberesedett Karczub Marcit, B. Kingát és még másokat is.
***
Elindult hozzánk szerencsét próbálni Matyi unoka. Anyja feltarisnyázta. Ford autóval ballag hetedhét határon át.


 

Ma nem esett hó, de
esett az eső,
sűrűn villámlott délelőtt,
megfőttünk az előálló dunsztban koradélután,
befeketedett délután, ömlött az eső rövidesen,
jég is kopogott az ablakon,
kifejezetten jól esett,
aztán mintha elvágták volna.
Mihez kezd egy amatőr fotós, akinek éppen fogytán a muníciója?
Kiáll az erkélyre és kattogtat.
Majd belülről is.
Mióta Sens-ban a helyi könyvesboltban lapozgattam a Nuages c. képesalbumot, azóta a felhőfényképezés megszállottja lettem. Meg kell bocsátanotok, hogy erre adtam a fejemet. A felhőknek ez idáig nincsenek személyiségi jogaik, és fotózásuk ellen sem lépett fel eddig semmilyen kisebbségi jogokért sokszor ostoba, de annál elszántabb alakulat. Mennyivel szívesebben fotóznék karakteres embereket. De hát… Ld. előzők.
Remélem, nem potyogott szélvédőtörő jég a kocsimra, s nem is kopácsolta nagyon össze a jég a kocsitetőt.
Reggel szemrevételezem.
Mindent összegezve: A délelőtti kánikula és a koradélutáni dunszt nem esett jól.
Az eső utóbb jól esett, s hogy lehűtötte a levegőt, az is jól esett.
Még a légkondicionálást is kikapcsoltuk.        
Egy ellesett email-váltás
E: - Olvasom magát. Eligazodási pont
V: - Jól esett.
***
Egyéb híreim.
Tőlünk egy kilométerre a hegyek környékén dió nagyságú jegek potyogtak. A környék epertermését lehet, hogy megtépázták.
Matyi unoka szombaton útnak ered hozzánk. Esőmosta ablakát letakarítottam. Amúgy is ráfért a tisztogatás.
Timó unoka laptopját elhoztuk a szervizből, jöhet érte.
Itt járt az LG-szerviz embere, s megállapította, hogy nem romlott el a mosógépünk centrifuga-programja, továbbá azt, hogy méltányos áron vásárolt gépünk tud annyit, mint egy félmillióért árusított másik.
T. sikeresen megrendelt egy könyvet az interneten. Nekem túl bonyolultnak tűnt az adminisztráció.      
Más nincs.
A kókuszos jégkrém jó hideg volt.
A Balaton-ostya most 10ft-tal kevesebbe került.
Az eső elállt, az verte ablakunk.
A vihar távoli mennydörgése még mindig idehallatszik.
Befejeztem egy könyvet Charles Foucauld életéről. Nem lettem tőle sokkal okosabb.
Kézbe kaptam J. Ratzinger könyvét: Benedek Európája. Rájöttem, hogy ezt már korábban elolvastam.
Péntek, 19h van.
A további okosságokat most mellőzöm.  

Szeme csupa könny – sír a Bárány,
Halld meg odafönt – égi Bárány,
halld meg odafönt. – Bármi vár rám,
ha halni kell, az égbe térek én.
                                     (spirituálé)

A spirituáléval először a középiskolában találkoztam. Maklári Lajos piarista több kórust is tartott életben.
Először kamarakórusa előadásában hallottam spirituálékat.
Ezek jó prozódiájú magyar szövegű vallásos énekek voltak négy szólamban előadva. Megfogtak friss hangvételükkel, lendületükkel, ritmusukkal, zsoltárszerű szövegükkel, sajátos előadásmódjukkal.
A karvezető pl. értésünkre adta, hogy a szokásos szövegmondástól eltér a spirituálé előadásmódja.  Hangsúlyt kapnak a zöngés mássalhangzók. Ez a duruzsolás-effektus sajátja a spirituálé előadásmódjának.
Megfogott továbbá a szoc. időkben nálunk járt Golden Gate kvartett Erkel színházi előadása.
Utóbb lecsaptam egy AMIGA-nagylemezre, amelyen ők énekeltek. Nagyon sokszor meghallgattam, ameddig volt lemezjátszónk.
Lemásoltam néhány négyszólamú spirituálét, amely fiúkórusra van igazítva. (A piarokhoz annak idején csak fiúk jártak.) Sokszor elővettük őket s énekeltük (Fehér gyolcs, Szeme csupa könny, Ha reánk tör a homály, Dániel stb.).
Amikor a Kongresszusi Palotában fellépett a GGQ, immár fiunkkal hallgattuk az akkor már igen idős O. Wilson és társai műsorát.
Sajátos stílusukat változatlanul élvezem, és szívesen meghallgatok egy-egy összeállítást a youtube-on. 
  

Szerdán fáztunk. Na, nem úgy, hiszen odakint 33 fokot mért a hőmérő. Idebent fával dolgoztunk. Egy régi kanapé-kitámasztó rudat kellett leszerelni és jobb minőségben visszahelyezni. Segítségükre sietett egy dekopír-fűrész, egy csavarozó masina és a fúrógép. Felváltva használtuk őket, mígnem elkészült az új megoldás. Ám sehogy se akart működni. Túl szorosnak bizonyult a szivacsbetét terjedelméhez képest. Elcsodálkoztunk: elmértünk volna valamit? Aztán rájöttem a turpisságra. A szivacsbetét nem tökéletes téglaalakú, a hossztengelye körül elforgattuk 180 fokkal, és minden a helyére került. Eltartott a műveletsor néhány óráig. Ennyi előkészület után jöhetnek nyári vendégeink rövidebb-hosszabb itteni tartózkodásra.   
Nagyon elszaladt az idő. Hármat alszunk, és megérkezik az első fecske. Rá egy hétre a többiek.
Értesítést kaptunk húgom lányától, aki hegyifutó, annak is a nehezebb változatában jeleskedik: a Skyrunning válfaját űzi, most Spanyolországban tartózkodik, ahol Skyrunning világbajnokságot tartanak. Szeretne az első százban benne lenni. Hajrá, hajrá, fog az menni, mondom én. A többit majd meglátjuk.
Most mit is csinálunk? Szokásunk szerint várunk.
Várjuk a versenyzőket, várjuk a csendes szép időt, várjuk a találkozást, várunk mindenkit. Lassan azt is várom, hogy lefeküdjek, de előbb még az angol-dán EB elődöntőt megnézem.
(Megnéztem volna, ha nm 1:1 lett volna az állás 90 perces kínlódás után. Megint csak otthagytam a hosszabbítást. Utólag megtudtam, hiába szurkoltam a dánoknak, az angolok lettek döntősek.)  

Kölyökkoromban sokat fociztunk a réten, az utcán, a salakos tereken, a táborokban, napfényben és villámfénynél, ha esett, ha szakadt, de még elemlámpa fényénél is sötét este egy napos túra után. Talán meglepő, hogy mindezek ellenére nem volt kedvenc klubcsapatom, nem is drukkoltam egyiknek se. Alighanem abban rejlik a megoldás, hogy ez otthon nem volt szokás. (Bár a magyar-angol Wembley-beli 6:3-ra emlékszem. Rádión hallgattuk.)
Ez a szokásom megmaradt, mégis figyelemmel követem a most folyó EB-t.
Semmi racionális oka nincs annak, hogy bármelyik nemzeti tizenegynek drukkoljak – a magyaron kívül. De ez utóbbi természetes. Nemde?
Tegnap mégis azon kaptam magam, hogy az olaszoknak szurkolok a spanyolokkal szemben. El is merengtem a dolgon: Nem mindegy nekem, hogy a két jól szervezett gárda melyike ragadja magához a győztesnek kijáró elismerést? Szinte teljesen mindegy – vagy mégse?
Az olaszok térben és egyáltalán közelebb állnak hozzánk, hozzám? Talán oka ez is.
A nemzetközi politikában elfoglalt helyük volna az ok? Talán az is.
Ezért szorítanék az olaszoknak?
A korábbi meccseken mutatott fáradhatatlanságuk miatt? Ez már nyomósabb ok.
Kirobbanó gyorsaságuk imponáló volt, villámgyors kontráik megbabonáztak. Sokkal inkább közel állt hozzám, mint a spanyolok kimódolt labdatartása, tűpontos, ám csaknem öncélú passzolgatása. Annak ellenére, hogy a spanyol kapitány azt állította, hogy amelyik csapat labdatartása eredményesebb (a spanyoloknál kétszer annyit volt a labda, mint az olaszoknál), az esélyes a győzelemre. Tévedett.
Az első kilencven percben egyik csapat se bírt a másikkal. Ekkor otthagytam a mérkőzés nézését. Mit kínlódnak egymással? Elmentem aludni. Nem bántam meg. Reggel megtudtam, hogy a következő jó fél órás szenvedés semmit se változtatott a helyzeten. A büntetőket végül az olaszok nyerték meg. Továbbjutottak. Én meg megnyugodtam. Ezt vártam.
Kevéssé tudom, hogy miért.      
***
„Az őszinteségnek van egy rohadt nagy előnye. Nem kell észben tartanod, hogy mit mondtál tegnap” – így egy amerikai színész.  Politikusok figyelmébe ajánlom.
***
Reggel találtam egy fekete hátteret mutató képet kb.ezzel a szöveggel: Mutatjuk a baloldali kormányzás 2002- és 2010 között elért sikereit. És semmi. Óhatatlanul a türingiai (Tabarz) Lothar kifakadását idézte bennem, aki a 80-as években nekünk kommentálta a helyi zöldségbolt napi ajánlatát (a fekete tábla üres volt) imigyen: „Unsere Angebot. Nichts. Das ist Sozialism!”
Felesége alig győzte csitítani.      

M. unoka azt tervezi, hogy M.országra költözik. Ha elhatározása hosszú távon megvalósul, [és pl. sikerül neki értelmes állást találni (filmes, vágó)], akkor végleg letelepedik itthon. Ha párját is itt találja, akkor meg pláne.
Ez bennünket annyiban érint, hogy a lakásunkban élők átlagéletkora jelentősen csökken. 72 és félről 58-ra.
Mivel a héten várható érkezése, elkezdődött a lakás átalakítása. Titi volt szobáját kapja meg. Gondolom, hozza azokat a cuccait, amik beférnek autójába, a többit, ha van ilyen, majd a családja nagyobb autóval.
Mivel sötétben szeret aludni, megrendeltük a redőnyt. Előbb-utóbb kész lesz. Még nem jelentkezett a gyártó iparos vele.
T. érdeklődött aziránt, hogy miket szeret enni a fiú. Ma vásároltunk mindenféle élelmiszert. Szerencsére a zöldséges nem volt nyitva, mert még görögdinnyét is vettünk volna.
T-nek meséltem, hogy életem egyik legunalmasabb filmje egy amerikai film volt. Mr. Hobbs szabadságra megy. Amire emlékszem, hogy Mr. Hobbs a film nagy részében szerel, bőröndöket cipel, szatyrokkal megrakodva málhás szamárként mutatkozik, vagy éppen egy közlekedési dugóban araszol. Az egyetlen megmosolyognivaló szerencsétlenség az volt, hogy a budit kitisztító munkás elbúcsúzik Hobbs úrtól, és kétes tisztaságú kezét nyújtja Hobbsnak, aki utána öt percig mosta „illatos” kezéről a barnás masszát.
***
Deskétől lopom, mert igaza van. Nemcsak kenyérrel él az ember. Így imádkozik feleségével étkezés előtt: „Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, akit adtál nékünk.” Az aki legalább olyan fontos, mint az ami.
***
Plusz egy vicc.
Tas és Huba a vasúti megállóban lődörög, amikor egy gyorsvonat érkezik. Így szól Tas:
- Fogadjunk, hogy ez előtt a vonat előtt én még átszaladok a túloldalra!
És már neki is iramodik. A vonat elrobog, majd megszólal Huba:
- Hát, öregem, te aztán tényleg gyors vagy! Az egyik lábad itt, a másik ott…
***
A keresztrejtvényhez kellő szókincs, kellő memória és kellő írószer szükséges. Ócska golyóstollal kínlódás a kitöltés.

Anyámnak szép hangja volt, sok dalt tudott és énekelt. Apám megpróbálkozott a zongorázással is.
Én, apám második fia (12) hét évet hegedültem, több kórusban énekeltem, zenekarban játszottam ismerem a billentyűsöket. Játszottam alkalmanként orgonán.
NB. Zárójelek között az általam használt családi kód.
G. (11) zongorázott.
T. feleség (1201) két kórusban énekelt.
I. (13) zongorázott, orgonált és kórusban énekelt, sokáig kántor volt.
A (14) gitározik
Á (16) zongorázott.
Z. (161) gitározott, dobolt sokáig kórusban énekelt
T. (162) gitározott, klarinétozott, tán zongorázott is
K (17) zongorázik
É. (121) énekelt, furulyázott, hegedűvel kísérletezett, cimbalmozott. 
F. (1214) hegedül
Zs. (122) zongorával kísérletezett, cimbalmozott,
K (123) kísérletezett a gitárral, kórusban szerepelt, cimbalmozott.
B. (1222) hegedült, jelenleg gitárral és basszusgitárral foglalkozik
M. (124) Zongorázott, kórusban énekelt, de szeretett szólózni is táborokban
E. (12401) zongorázott
L. (1241) furulyázik és trombitál
Mi lesz, ha ezek - azaz mi – összetalálkozunk egy helyen, és kedvünk támad egy kis tilinkózásra?
***
Kezembe került egy könyvecske, a Bárdos L. és dr. Rajeczky Benjámin gondozta Harmonia Sacra puritánabb kiadása, amely a benne szereplő daloknak csak a szövegét közli. Szám szerint 327 ének szövegét tartalmazza, sok más egyéb mellett (pl. latin mise állandó részeit, a ministráns és pap közötti latin párbeszéd elemeit).
Amire most rácsodálkoztam, az végül is az ún. népénekek sokasága. Közülük nem kevés olyan, amit ma már alig hall az ember liturgia közben.
Rácsodálkoztam arra is, hogy a legtöbb szöveg dallama megszólal bennem a szavak olvastán;
s még inkább arra, hogy milyen tisztességes szép dallamok ezek!
Volt már a kezemben a németek liturgikus dalgyűjteménye.
Tudom, hogy ez szubjektív valami, mégis leírom:
Szerintem a hazai dallamok zeneibbek, szebbek, zömük változatosabb ívű.