Mickey webnaplója

Kezembe került zeneiskolai bizonyítványom 1955-ből. Elég sok neves tanár tanított.
Két fiatal szolfézsoktató nevével kezdem: Cs. Csengő Lujza és Gépész Anna Kodály tanítványai lehettek. Nemcsak kedvesek és szépek voltak, hanem biztos kézzel vezettek is bele a szép hangképzésbe, a tiszta intonálásba, a többszólamú éneklésbe. Kettéosztották az osztályt, s mivel két kezük volt, a szolmizációs hangokat tenyerükkel mutatták, és a két osztályfél érdekes hangzások és ritmusok megszólaltatója, élvezője lett. Kopogással vagy tapssal meg az elénk diktált ritmusformákat utánoztuk.
Hegedülni Skultéty Antalnénál kezdtem. A szénszünetben Bercsényi utcai lakásában tartotta óráit. Úgy vélte, jó hegedűs leszek. Mint mondta, „hajlékony praclim” van. Lábon álló óriás ingaóra állt a nappalijukban. Mi, tanítványok egy-egy felmosórongyfélén álltunk, csoszogtunk, hogy hólés cipőnk ne károsítsa a parkettáját.
Zuglóba költözésünk után a hosszú életet megélt Vinkovits Izabella tanított. Nehéz dolga lehetett velem, mert sehogy se akartam beleélni magam egy-egy népdal hangulatába. Fapofával pedig olyan élettelen lejátszani azt pl, hogy Fehér László lovat lopott. Nem volt közöm a tolvajhoz.
Körzeti igazgatónk végig Czövek Erna volt. Minden vizsgánkon ott elnökölt és tesztelt bennünket magában.
1957-ben Horváth Józsefné tanította a szolfézst. Karcsú, kedves, szomorú jelenség volt. Többször is eljátszotta nekünk a szépséges darabot (Schubert Moment Musicaux. Nr. 3.).  Van jelentősége a dátumnak. A SZER egyik rovatának szignálja is ez a zene volt. Éva néni öngyilkos lett. Tán köze volt a forradalomhoz neki vagy egy hozzátartozójának? Sose derült ki.
Még két nevet kell megemlítenem. Pálfalvi J. is szolfézst tanított. Mivel két évet húztunk le nála, kétszer tanította ugyanazt. Másodszorra nagy csalódást okozott.
Az utolsó, akit említhetek: Oberfrank Géza. Ő zenekarunkat vezényelte igen fiatalon. Szerettük közvetlen kedvességét, jó darabválasztását. Haydn, Mozart, Bach, Händel, Bartók szerepeltek repertoárban.
A  Haydn (L. Mozart?) Gyermek szimfónia, Vivaldi a-moll koncert, a Messiás két zenekari szelete, Mozart Ländler, stb.
Bizonyítványom tanúsága szerint utolsó évben mindenből ötöst kaptam, mégsem lettem zenész. Úgy éreztem, hogy nem nekem való a mindenkori lámpaláz, állandó stressz, megfelelési kényszer.
Vásáry Tamás nyilatkozott úgy, hogy ezek a zenészek alapvető betegségei.
Kikerülhetetlenek.
Én kikerültem őket. 
***
Húsvét utáni hullámhegy: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!”
Azaz Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol!
Egy parancsa van, a szeretet.

Mottó: Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye. 
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most a Te Deumból idézek:
1. vsz. Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk…. 26. vsz. Te vagy, Uram, én reményem,
ne hagyj soha szégyent érnem.
***
Na még egy kedves szamárság. Ígérem, többet nem osztok meg.
- Hétfőn megnéztem a Real M.–MCI-meccset.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó!
- Hát má mér?
- A Realnak szurkoltam, és két percen belül kaptak egy gólt.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- A Real kontrázott. Hamar két gólt is rúgtak a Manchesternek.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Hiába kerestem kedvencemet, Modricot a Real játékosok között. Nem játszott.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- A Real Madrid megrázta magát és két gólt rúgott. Újra vezetett.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Sajnos a Manchester City is megrázta magát, és újabb két gólt rúgott a Realnak.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- Gondoltam, nem mérgelődök tovább: Tv kikapcs. Mentem aludni.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Nem láttam a meccset, amikor is a Real hatalmas góllal egyenlített.   
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
 Másnap videón megnéztem a fantasztikus bomba-gólt.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Engem nagyon idegesít a RM-kapitány látása: folyamatosan rágógumit kérődzik.
- Ammá rossz…
- …de végül kiköpte.
- Ammá jó… (etc. ad libitum)  
PS. Kedden megnéztem a PSG-Barca meccset. Mbappé ide vagy oda, vesztettek.
Szerdán az Atalanta porolta el a Liverpoolt. 

mottó: Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye. 
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most egy ortodox dalszövegre rezonálok:
Dallamát Rimszkij Korszakov komponálta négyszólamú kórusra, és a közelmúltban a  Nyolc Boldogság közösség kara adta elő, benne M. fiú is. Szövege:
„Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál,
Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök!
Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk!
Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk!
Alleluja, alleluja, alleluja!”
Érdekes, hogy a derűlátó szöveghez molljellegű dallam tartozik.
***
Ma komolytalan témát hozok elő. Az eredeti változat több, mint száz éves.  Íme:
Jó-e vagy rossz?
- Felújították a gázgyár tornyait.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó!
- Hát már mér?
- Sajnos, továbbra sincs igazi funkciója.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát már mér?
- Ellátták a legnagyobb tornyot hatalmas toronyórákkal.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Elromlott a szerkezetük, rosszul járnak.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- Tavasszal a falombok eltakarják az órát. Úgyse látnám, mennyi időt mutatnak.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- A gázgyártól északra folyó Aranyhegyi-patak mentén hatalmas betongátakat emeltek árvízvédelmi okokból.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó. -
Hát má mér?
- Baromi pénzbe került, és a ronda monstrum km-nyi hosszúságú.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- A betonfal lefogja a Pók utcai autós forgalom zaját.
- Ammá jó…

Talán meséltem már, talán még nem, hogy jó anyám azt gondolta, hogy belőlem pap lesz. Elképzelését magában tartotta, s már három lányunk volt, amikor felfedte előttem elképzelését. Lehettem volna pap, de én nősülni szándékoztam.
Lehettem volna, mert gyerekkoromtól kezdve
- a Regnum Marianum tagja voltam
- a piaristákhoz jártam gimibe
- egyházi kórusban énekeltem
- öregedvén pedig a jezsuiták sajtójának munkatársa lettem vagy másfél évtizedig.
Akik olvassák blogomat, tapasztalhatják, hogy időről időre felvetek hitbéli dolgokat.
Ez nem véletlen.
Mottó: Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye.  
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most egy evangéliumi szövegre rezonálok:
„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Ez örömhír a javából.
Aki hisz benne...
A hiszekegyre gondolok.
Úgy szól, mint egy sűrített katekizmus.
Hiszek egy Istenben … és ebben a hangnemben tovább. Ha nem hitvallásként akarnánk mondani, hanem imaként, akkor az Istent személyként kellene megszólítanunk. Valahogy így: Hiszek benned, Istenem…
Persze ez pusztán csak egy lehetőség.
Mindenesetre nagyon fontos Istenre személyként tekinteni, mert ő nem egy arctalan bálvány.
Pál a Timóteushoz írt második levelében azt mondja, hogy „tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12), és nem azt, hogy tudom, miben hittem. A jézusi tanítás fontos eleme: kapcsolattartás Istennel.
És ő nem hagy el: szeret.

Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye.  
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most egy taizéi dal szövegre rezonálok:
„Ne sírj, ne aggódj, ne félj, ne bánkódj, ha tiéd Isten, tiéd már minden...”
Ez akkor is reményteli szöveg, ha a taizéiek az 1500-as években élt misztikustól, Avilai Szent Teréztől kölcsönözték.
Végül is a húsvét se tegnapi esemény, immár kétezer éves a történet.   
Csak e világi szemmel nézve létezik a tér-idő egység.
Odaátról tekintve valószínűleg intenzitáskülönbségek lehetnek, vagy affélék.
Az idő kicsukva.
Ezért mondhatja az egyház tanítása: A mise Jézus egyetlen keresztáldozatának a megjelenítése. 
Mint ott, mint akkor… tegnap, ma, holnap … az összes mise oda fókuszál.
***
Egy Süle nevű költő megidézi Jézus fogantatását a saját eszközeivel. Szerintem ez ugyanaz a mély titok, ugyanaz a villanásnyi tett, mint ami a misékben átváltoztatáskor végbemegy.
Deus ex machina, isteni beavatkozás.
***
Ma találkoztam a lepramisszió csekkjével. Egyik barátunk íróasztalán hevert.
Magam is belebocsátkoztam a támogatásba pici unokám indíttatására. Történt, hogy Ritácska egy szabadtéri mise végén a bejárat melletti asztalról mosolyogva felkapott egy csekket azzal, hogy appapa ezt neked hoztam.
Ajándékának nem tudtam ellenállni. Máig megkeresnek időszakosan.
A világ szégyene, hogy van még leprás ember, ugyanis van már gyógyszer ellene.
Mire várunk?
  

Állítólag az angolok nagyon lenézik, közönségesnek tartják, és ennek megfelelően utálják a szóvicceket.
Na hiszen, megkapnám tőlük a magamét, mert igen gyakran szálazom elemeire a szavakat és alkotok belőle egész mást.
Itt van pl. Levente unoka. Becenevén Levi. Ha ő szakácsmesterségre adná a fejét és készítene egy több személyes tálat LEVI-TÁL lehetne a neve.
Ugye értjük: Aki méterrel a föld felett repked: levitál.
Egyszer kaptam egy könyvnyi szószedetet. Tele ilyes szókapcsolatokkal, átértelmezésekkel. Akkor úgy éreztem magamat, mint a svéd gyerekversek egyik fiúkája, aki bélyeget gyűjtött. Majd egyszer a papája hozott neki egy kiló bélyeget. Azóta nem gyűjti őket.  
Pedig a magyar tele van erre alkalmas szavakkal.  A faszenes vasalóval ingázó asszony mit csinál? lóbál. Egyféle állatok farsangja sem más, mint ló bál.
Van egy liturgikus kiadvány. Neve ADOREMUS. Próbálgatom. Megvan. Adó-rém, ússz! Visszafelé olvasva pedig SUMÉR ÓDA.
Azért marháskodok most a szavakkal, hogy ellensúlyozzam a napi politikai sárdobálásokat. Most éppen Varga Judit és exe, Magyar Péter van műsoron. Történetük nem olyan épületes, hogy naponta beleverje a média az orrunkat. Miközben sajnáljuk a történteket, megjegyzem, hogy egy használhatatlan párkapcsolatba való belekukucskálás és véleményformálás veszélyes, mert valamennyire kettőn áll a vásár, párhuzamosan pedig az is igaz, hogy könnyen áldozattá válhat az egyik fél. Mégis a hozzáértők azt mondják, hogy aki belepiszkál egy ilyen viszonyba, darázsfészekbe nyúl.
***
Vége a húsvéti locsolkodás idejének. Megvan ennek is a maga humora:
Rajz két csokinyúlról: Az egyiknek már hiányzik a füle, a másiknak az alfele.
Beszélgetnek. Megszólal az utóbbi: Fáj a seggem!
Mire a másik: Nem értem, mit mondtál?

   

Ma van az irgalmasság vasárnapja.
Emez ünnep a legfrissebbek egyike. Szent II. János Pál alapította. Hátterében az irgalmas Krisztus áll, akinek az álló képét kezéből áradó sugarakkal Szt. Fausztina (Faustyna Kowalska) látomása alapján készítették el. Aláírása szerint Jézusom, bízom benned!
Az irgalmas Isten tiszteletére pedig Krakkóban egy hatalmas bazilika készült szintén a pápa közbenjárásának köszönhetően. A bazilika oltárcsoportja igen figyelemre méltó. De talán még inkább a hatalmas oldalablaka. Valaha megvolt egyik albumomban a róla készült színes kép. Most nem találom. Valószínűtlen szépségben egymás mellé válogatott színek halmaza tele életigenléssel, optimizmussal. Az internetről levadászható. Érdemes megszemlélni.
Ma megint inkább nyár van, mint tavasz.
Sokéve vett bambuszárnyékolónk nehezen ráncigálható le, de eredményesen megküzdöttem vele. Mégse égessen tüzes nyilával a napsugár. Számít ez az erkélyen függő jószág.
***
Tegnap az unokák felelevenítették az Én elmentem a vásárba félpénzen c. dalocskát.
A szövegben tévesztettek:
A kakas nem mondja, hogy kukurikú, hanem azt, hogy bokréta. Én se tudtam jól. Azt véltem, hogy rip hajnalt mond, de nem. Azt a réce mondja.
Aztán nem lovat, hanem csikót vettem, s az mondja, hogy nyihaha.
Ej, mit!
Legjobb, ha idemásolom az egész nótát, s akinek kedve szottyan rá, fújhatja hajnalig.
1. Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Tyúkot vettem a vásárban félpénzzel.
Tyúkom mondja: kitrákotty,
2. Csirkét vettem... Csirkém mondja: csip, csip, csip,
3. Kakast vettem... Kakas mondja: bokréta,
4. Récét vettem... Récém mondja: rip hajnal,
5. Pulykát vettem... Pulykám mondja: dandaru,
6. Ludat vettem... Ludam mondja: gigágá,
7. Disznót vettem... Disznóm mondja: röf, röf, röf,
8. Juhot vettem... Juhom mondja: behehe,
9. Kecskét vettem... Kecském mondja: mek, mek, mek,
10. Csikót vettem... Csikóm mondja: nyihaha.

Refrén rendre:
1-9. Kári-kittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem.
10. Kári-kittyom, édes tyúkom, elfogyott a félpénzem.

Életünk a hosszas várakozások és a várakozásokat követő beteljesülések között zajlik.
T. számítása szerint a piliscsabaiakat utoljára négy hete láttuk.
Ők azok, akik egy rövid vonatozással utolérhetők.
Nos, éppen ideje volt már egy újabb találkozásnak.
S ez ma valósult meg.
Tegnap érkeztek haza s ma már fogadtak bennünket a fiatalok.
Szép lett a kertjük. Virágba borul már minden. Ez az extrém melegnek köszönhető.
Nyár van a tavaszban, huszonöt fok. És mivel a jövő héten is meleget ígérnek, megalapozódik egy kedvező gyümölcstermés esélye.
Fotóztam is kedvemre. Több makrót is lekaphattam volna, de már igen nehezemre esik a lekushadás a témákhoz.
A kertet megszállták a méhecskék.
M. a cseresznye fa alá hívott, hogy a nonstop méhzsongást hallgassam.
Alighanem csak a fülzúgásomat hallgattam, de láttam, hogy nagy sokaság szedi a nektárt.
Láttam rozsdafarkú párt a kertben.
A feketerigó pár pedig elfoglalta a tavalyi fészkét.
Szép időnk volt, hangulatban töltöttük a napot.
Talán még le is kapott a nap egy kicsit.
Kell ennél több?
Nem kell.

A kolhozparaszt jókor elindul az öt km-re eső földre dolgozni. Megy-megy, mendegél, már majdnem odaér a föld szélére, amikor eszébe jut, hogy ellenőriznie kellene a szükséges dolgokat.
Megtapogatja balzsebét: párttagsági - megvan;
megtapogatja jobb zsebét: szakszervezeti könyvecske – megvan;
megtapogatja belsőzsebét: vodkácska – megvan…
Aztán a fejére csap: Húúúú, hát a kapácskát meg nem otthon felejtettem??!!!
Nemde így vagyunk a napi posztokkal, írásokkal?
Íróasztal – megvan
Számítógép – megvan
forgószék – megvan
Hát a témácskát meg nem elfeledtem, hogy a macska rúgja meg!
A témácskához úgy kell nekem a katalizátor, mint érettségizőnek a tanári biztatás. Mert a felkészítő tanár súg, ha kell.
Kérdés: Mit jelölnek a költők sokszor a „szű” szócskával. A tanár a saját szívére mutat. A diák érteni véli, és azt mondja: tehén tőgye.
A latintanár kérdezi: mit jelent a bellum szó? A diáknak súgnak: Harc, háború. A diák érteni véli: arc, tekintet.
Hát így valahogy.
Kataliztátor nélkül nincs népdal se.
Kell a természeti kép: „érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele”, hogy eljajdíthassák a legények bánatukat: „két szegény legény szántani menne, de nincs kenyere.”
Katalizátor nélkül nem lehet találkozásnak létrejönnie. Tömörkény hányszor írja: a látogató toporog az ajtóban, de nem lép be, csak ennyit nyög ki: „Kérdezze, mán, hogy mér gyüttemֲ???
Más esetben a gazdasszony katalizátorként megtöröli a szék ülőkéjét, így adva tudomásul, hogy a látogató invitálva vagyon leülésre.
A polgári létben is van valamiféle felvezető: Nem alkalmatlankodok?
Még sose hallottam, hogy a háziak azt válaszolták volna, hogy DE.

Érzem a tavaszt. Most is süt a nap, felhők tarkítják a kék eget. Röpködnek a madarak. Már hajnalban kezdik a hangos udvarlást (avagy territóriumuk védelmét füttyögik az énekes madarak).
T. kedvenc népdala még sokaké. Jól kifejezi a természet ébredését. Mert hát
Tavaszi szél vizet áraszt
virágom, virágom.
Minden madár társat választ
virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom.
Én tégedet, te engemet,
virágom, virágom.
Ami azt illeti, ez a választás jó 52 évvel ezelőtt megtörtént.
Csupán az érvényességét kell fenntartani, megerősíteni.
***
Egy hete teljesen berekedtem. Tegnap eluntam, bevettem egy Nurofen-bogyót. Régen ez nem így működött: Móricz Virág könyvében (Anyám regénye) idézi egyik ősét: „Épen ott volt Nagy Maminál, mert beteg, torokgyulladása van, 12 pióczát tettek torkára, már jobban van.” Mindez részlet Pazár János 1865-ben írt leveléből. Ugye Petőfiről is készült fotó (dagerrotípia). PJ is ír hasonlóról: „levett »fénygépével«”. Ma kamera, fényképezőgép a neve.
És egy nő (Pepi) leveléből is idézek, aki így szitkozódik: „Hát bújon a lóba, követ a fejire!” Érdekes olvasgatni a régi írásokat. Mennyire eltér az egykori szóhasználat a maitól, illetve pont fordítva. A mai tér el a régitől, hogy „egye meg a fene”.
***
Április 4. van.
Máig ünnep a családban.
1975-ben ezen a napon született meg 2. lányunk. Így hát
április 4-ről szóljon az ének,
örvendezve a születésének.
Hát persze. Isten éltesse sokáig szerettei körében!