Mickey webnaplója

Tegnap minden annak a jegyében történt, hogy M. 40 éves lett életében először (G.-ral szemben, aki immár másodszor 40).      
Visszatérve az először 40-es M.-re arról számolhatok be, hogy jó volt megfürödnünk egymás arcában. Az öregekében és a fiatalokéban, az apró és tini unokákéban (tizenhatan ünnepeltünk).
Ma már nem probléma egy rakás fotót összeszedni az ünnepeltről. Még az se probléma, hogy a róla szóló naplófeljegyzésekből idézzünk.
Mind a fotók, mind a történetek felelevenítettek emlékezetünkben megőrzött, valamint rég elfeledett epizódokat.
Mindent összevéve ezek azok az alkalmak, amikért érdemes élni.
Ezúttal elmaradt a megjelentekről való fotókészítés.
A szülinap elmúlt, és így hát csak emlékeinkben fog tovább élni, mint  egyszeri jóízű találkozás.
***
M. unoka  160 mm-es körkivágót keres egy probléma megoldására. Mondjuk neki, hogy ha nincs ilyen célszerszám, megrajzolod a kört, megfúrod sok apró furatot készítve, és kiütöd a magját, megreszeled kerekre és kész. Vagy készítesz egy nagyobbacska lyukat, és vékony fafűrésszel körbevágod, elsimítod reszelővel és kész.
De ő nem hajlik ezekre a megoldásokra.
Kérdem: Miért ragaszkodsz a körkivágó fúróhoz?
Mert ha kézzel csinálom, nem lesz szép – válaszolja.   
M. unoka francia-magyar. Több mint húsz éve keresi fel nyaranta lakásunkat. És mit látott mindig (ma is)?
Azt, hogy a panelek felső fertályán van egy-egy konnektor, és a középen függő lámpatesteket egy-egy ívben belógó villanyvezeték köti össze a konnektorokkal immár 35 éve.   
Ez a megoldás talán slampos, de minket nem zavart.
Sokan csatornákba zárták a vezetékeket, hogy ne lógjanak össze-vissza.
Mi nem tettük. 
Azt hiszem, hogy M- unoka lakásában elképzelhetetlen volna egy ilyen megoldás.
Különfélék vagyunk.
És ez jó: Varietas delectat.

Kegyetlen program a saját blogom keresője. Azzal szembesít, hogy egy-egy szót, fogalmat, kifejezést hány posztban használtam. Kénytelen vagyok beismerni, hogy általában sokszor. Azért idegesítő ez, mert rávilágít arra, hogy vannak kedvenc írnivalóim, és a kedvenc témáimról már több (sok) ízben megemlékeztem.  
Hogy valami pozitívet is lássak az ismétlődésekben, megnyugtat, hogy a derűs dolgokról mindig derűsen írtam, a kellemetlenekről is konzekvensen gondolkoztam. Lám-lám nem hazudtam. Lám, ugyanúgy látom a dolgokat ma is, mint tegnap és tegnapelőtt.
Kicsit hasonlók a fotótémáim is.
Vannak kedvenc témáim, fák, felhők, sorok, pl. villanyoszlopok, kerítések. Szép virágok, szociofotók emberi sorsokról. Ezt nagyon szeretném nagyban is űzni, de akadályoz benne a személyiségi jogok megléte. Kuncsorogni meg nem szeretek. Adódna még a rokonság, a szép unokák portréi, de ugyanazon okok miatt türtőztetnem kell magamat.
Nemrég írtam arról, hogy SzZs könyveiben számos társaságról, számos emberről megemlékezett. Talán tényleg perre vitte egyik ábrázolt alakja a dolgot azzal, hogy nem hatalmazta fel a szerzőt megnyilvánulásainak szétkürtölésére. Ugyanez áll a saját környezetemmel szembeni mértéktartásra.
Ez alapjában leszűkíti a témalehetőségeket.
Mindennek a hátterében a nyilvánosság megezerszereződése az oka.
Ami rákerül a kibertérre, többé nem pusztul el. Az információ-feldolgozók jobban ismernek engem, mint én saját magamat.
Tán még megérem azt is, hogy kérésre részletes életelemzést, magatartás analízist, hajlandóságaim tükrét tartsa elém a Nagy Testvér, aki mindent lát, mindent megőriz, mindent összegez, mindent értékel.  
Ha ezt ellenséges szándékkal tenné, akkor nem maradna más témám, mint a semleges, nihilista általánosság megjelenítése: pl. hogy a csőben lyuk van, a kutya ugat, az ég kék, a felhő szürke, a víz nedves.  
Isten mentsen tőle!

- Megboldogult magyartanárom (F. A.), ha azt akarta mondani, hogy ellenben, akkor megfricskázta a szót, s azt mondta: Ellenberger. Gondoltuk kiskamaszok, hogy pusztán modorosság. De nem. Egy kelet-porosz író neve: H. Ellenberger.
- Megboldogult nagybátyám apámat szincserónak nevezte. Azt hittük, hogy ez valamiféle gúnynév akart lenni. De nem. Sincero bíboros valós személy volt száz éve.
- Megboldogult Karinthy Frigyes az Így írtok ti c. munkájában Gyóni Gézát karikírozó verse végén egy szót halandzsának véltem. (K.-tól minden kitelt.) De nem. Pflanzer-Baltin létező híresség volt. Karl von Pflanzer-Baltin osztrák-magyar tábornok volt. (Ld. alább a verset)
- A nevek egy részének lehet tudni a jelentését. Másoké ködbe vész.
Prochászka (cseh) – séta
Smetana – tejföl
Gorkij – keserű
Tolsztoj – kövér
***
és az ígért vers:
1914
Mégis huncut az orosz,
Megvan benne minden rossz,
Mégis huncut az angol,
Gonosz úton csatangol,
Mégis huncut a talján,
Ott a nagy hegye alján,
Mégis huncut a francia,
Nincs benne garancia,
Mégis huncut a román,
Béka terem a nyomán,
Csinom Palkó, Csinom Jankó,
Csontos mündungszdeklim,
Szép, selymes gázbombám.
Dali Hubitz-ágyúm,
Nosza rajta, jó katonák,
Igyunk egészséggel,
Menjen haza kiki gyorsan
Szép Urlaubscheinjével.
Hej, Ocskay, Bercsényi,
Kurucok híres vezéri,
Pflanzer-Baltin!

Az átkosban meghatározták (netán az ÁEH), hogy évente hány könyvet adhat ki a Szent István Társulat.
Így fordulhatott elő, hogy Éneklő Egyház címen egy kötetbe sűrítettek három-négy kötetre való tartalmat.
Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az imakönyv-formátumú kiadvány 1488 oldalra rúg.
Most egy másik kiadvány került a kezembe. Szintén a SZIT adta ki 1980-ban.
A címe Assisi Szent Ferenc és a Fioretti.
Ez a kötet „csak ” 544 oldalas.
Ám ez a könyv se egy könyv.
Az első kötet: Chesterton tollából származik: Assisi Szent Ferenc.
A második kötet a Fioretti maga.
A harmadik rész Szt. Ferenc virágoskertje.
Ezeket még négy kötetke követi. Nem sorolom fel őket.     
Belevágtam mindjárt Gilbert Keith Chesterton eszmefuttatásainak az olvasásába.
Be kell vallanom, elnyomott a buzgóság a nagyon neves szerző nagyon elvont gondolataiba mélyedve.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire eltávolodtam már a több oldalas bekezdések megemésztésétől.
Korunk nem viseli el a barokkos körmondatokat.
Sok információt adó szövegek röviden: Ehhez szoktattak hozzá, és erre állt rá idegrendszerünk.
Azért megpróbálom bevenni az angol író magvas mondanivalóját.
Majd kisebb adagokban olvasom tovább.

Összeér a világ, amennyiben kimutatható kapcsolat van közöttünk, emberek között. Egy novelláskötetben olvastam Kós Károly leírását a királykoronázásról, amelynek előkészületi munkájában tevőlegesen részt vett. Móricz Virág a maga aspektusából említi ugyancsak Kós Károlyt, akit nem kértek meg házuk bővítésére, ismerve az építész extravagáns elképzeléseit, és makacs természetét. Ugyanis nem engedett beleszólást a megrendelő részéről a megvalósítást illetően.
Engem Makoveczre emlékeztet magatartása.
Igaza volt tehát Karinthynak, aki azt állította, hogy öt különféle személyt megnevezve eljut a világ bármely emberéhez. Ha ez nem is abszolút igaz, a legtöbb emberhez csakugyan el lehet jutni néhány jól megválasztott lépésben.
Kicsit olyan ez, mint az a játék, amelynek során néhány betű cseréjével eljutunk egyik ötbetűs szótól a másikig. Pl. a HIDEG-től a FORRÓ-ig.     
Ma szó esett egy Ördög nevű papról. Az én kedves pap ismerősöm is e névre hallgatott.
Ördögh Bandiról, a jezsuitáról beszélek, akit volt szerencsém személyesen ismerni, és aki a világ számos pontján erejét megfeszítő építési tevékenységet folytatott. Az ő érdeme a Sodrás utcai rendház gatyába rázása is. De épített eszkimó vidékeken, s emlékezetem szerint Ázsiában is. Amikor megismertem, éppen Magyarországon szolgált, és örült, hogy végre idehaza megpihenhet. Ám, ottlétem idején Kanadába parancsolta a rendje.
És ő ment.
Ott is hunyt el 2020 áprilisában.
Az elhunytáról való értesítés apropóján magam is megemlékeztem róla: „Nagyon kalandos életéről részletesen beszámolt a Magyar Jezsuiták vallomásai IV. kötetében. Nagyon kedveltem derűs, humoros egyéniségét. Requiescat in pace!”
Most már valóban nyugszik az örökkévalóságban.
***
Visszatérve az alapgondolathoz: bevallom, hogy szeretem olvasni azokat a könyveket, amelyek általam ismert személyekről szólnak. Nem a lehetséges pletyka miatt, hanem azért, hogy több oldalról megismerhessem ezeket az embereket. Otthon érzem magamat ezekben a művekben.

Egy amerikai vicc szerint a farmert az ivó előtt megverik a cowboyok. Amint hazatérve meglátja a fia, így szól hozzá:
- Kik mertek hozzád nyúlni?
Mérgesen visszaviszi az ivóhoz az apját, és így szól:
- Ki merte megütni apámat? Most legyen legény, üsse meg még egyszer, ha meri. A cowboy megüti.
- Ki meri még egyszer megütni?
Többen megütik.
A fiú megint megszólal:
- Jöjjék innen édesapám, mert még agyonütik magát.
***
A paraszt és a polgár ölre megy. A polgár otthon eldicsekszik: Én legalább tízet ütöttem a kalapommal, míg ő egyet a lőccsel.
***
A II. VH-ban a németek kikerülték a Maginot-vonalat, eljutottak Strasbourgba, ahol is a francia helyőrség egy puskalövés ellenállást sem tanúsított. Ezen a németek nagyon elcsodálkoztak, és vígan folytatták útjukat az Atlanti-óceán felé.
***
Naponta hallgatom az igen magvas elemzéseket arról, hogy melyik közéleti szereplő miféle gazemberségeket követett el. Bőven akadnak leleplezések… és …
… és minden marad a régiben.
Egyre inkább frusztrál, hogy egyesek mindenféle felelősségrevonás és retorzió nélkül nyakló nélkül dézsmálhatják a közvagyont.   
Nemde a vicc szerinti magatartás valósul meg? Nemde a franciák egykori bambasága valósul meg?
Száz szájtépés helyett elég volna egy felelősségrevonásról szóló híradás. Aki nyilvánvalóan gazember, azt először tegyék hűvösre, majd onnan magyarázkodhat.
Jár-e az ártatlanság vélelme azoknak, akik bizonyíthatóan bűnösök?
Már nem hallgatom meg a szájtépő műsorokat.

Móricz Virág második, leleplező könyvét olvasom (Anyám regénye). A kötet az előzőhöz (Apám regénye) hasonló hangvételű, csakhogy  a szerző hatalmas családi levéldokumentum-anyagra alapozva adja elő mondanivalóját.
A száz év előtti komfortnélküliséget a ma embere oly nehezen képzeli el, s tán nem is tud vele azonosulni. A tőkekoncentráció magas foka lehet az egyik oka az egykori nincstelenségnek.
Abban az időben divatozott a váltó, mint a pénzzel való bánásnak egyik formája. Mára csaknem kiveszett ez a forma. A váltókezesség sokakat tönkretett, mert a kezest kiforgathatták teljes vagyonából.
Sok szó esik a könyvben a nélkülözésről. Kinek nincsen cipője, kinek lyukas a cipője, kinek nincs pénze suszterra, esküvői ruhára, és még hosszan sorolhatnám.
Szinte folyamatosan kérnek egymástól kölcsön a rokonok, akiknek jobbára reményük sincs arra, hogy egyszer gazdaságilag talpon maradnak.
Van, aki észnél van és spórol, mert számol az esetleges ellehetetlenüléssel.
Van, aki egész életében spórol, majd felelőtlenül kölcsön ad 10 000 koronát, amit sose kap vissza attól a Fükő nevű tiszttől, akinek kölcsön adta. Az eset annyira tipikus, hogy egy rövid részt idemásolok a kötetből.
„Fükővel június 7-én vagyok idézve. Megapelálta hát nem tudom biztosan ott is enyhítő körülmények alapján felmentik. Hát most olyan törvény van ha egy szegény éhenkórász ellop egy kenyeret vagy akármilyen csekélységet hát azt becsukják két hónapra, s egy ilyet aki ezreket lop anak elengedik enyhítő körülményeknél fogva hóttig. Ilyen igazság van mái világban és kitugya milyen perköltséget fogok fizetni ráadásul. Átkozott azon óra, melyen hosszúlábú gólya átlépte az én küszöbömet, az én átkom kísérje az egész Fükő familiát, mert nem elég, hogy a pénzem ellopta, de még az én egészségem…” A szöveget telerakhattam volna (sic!)-cel, mert a helyesírása pocsék. De nem is ez itt a lényeg. Hanem romlott civilizációnk ki tudja, hányas mércéje. Az biztos, hogy a rajtakapott kenyértolvaj ma is megkapja a magáét, de a korrupciós bűnök elkövetői pimaszul őrzik titulusaikat és a hajuk szála se rezdül.
Azért utálom a hírkommentárokat, mert mind az elkövetésről szólnak, és nincs hír értékük. Hír értéke annak volna, hogy jogerősen börtönbüntetésre ítélték a korruptakat, a sikkasztókat, a társdalmat nagy tételben megkárosítókat.
Még megjegyzem, hogy feltűnően nagy a családon belüli erőszakosságok, testi-lelki bántások, szeretetlenségek lejegyzése. Lehet, hogy a nyomor hozzájárult a szörnyűségekhez, de lehet az is, hogy csupán részletes híradások ezek, s ma se jobb a helyzet, csupán nincs tudomásunk a sokféle nyomorúságról.
***
Eme nagy adag rosszat próbálom ellensúlyozni húsvét örömével: „Ne féljetek, én legyőztem a világot” – mondja Jézus. (Jn 33,16b)
És még
„…meg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek«” (1Kor 2,9. Iz és Jer.-ra hivatkozva)

Gárdonyinak van egy szép verse: (Érdemes kinyomtatni és könyvjelzőként beletenni a Bibliába.)
Írás a Bibliába
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet.”
 
Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom, s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.
***  
Megyünk pünkösd ünnepe felé. Tart még az öröm „hullámhegy”-e, a világban tapasztalt sok őrültség ellenére. Krisztosz voszkresz! Krisztus feltámadott! Alleluja. Ő föltámadott, a természet is feltámadt, újra éled, nekünk is illik tápászkodni. A belevetett hitünk, szeretetünk, reménységünk nem csal meg. Ő a szegletkő, amelyet az építők elvetettek.
Mégis … ő van, az építők pedig már régen elporladtak.

A húsvét utáni hullámhegy: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!”
Azaz Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol!
Egy parancsa van, a szeretet.
***
Szeghalmi Elemér novelláskötete (Borjú bécsi D-dúrban)
Az egyes novellák egy-egy mondatban.
1. A karmester Velencében rosszul lesz, az utcán összeesik, meghal.
2. A színész összevész az igazgatóval, mert gyenge szerepet kap.
3. A vétlen oboás kap egy pofont a fagottostól, előbbi humorral állja.
4. A tbc-s futó egy háziversenyen indul, nyer, rossz állapota miatt meghal.
5. A földrajztanárral kitolnak a diákok. Kapnak egy-egy pofont. Utóbb nem emlékeznek rá.
6. A szerb határőrt egy eltévedt golyó szíven találja, megöli.
7. A férfi azt álmodja, hogy kétmilliárdot nyert a lottón, aztán fölébred.
8. Közeledik a front. A szomszédban élőt megöli egy bomba.
9. Két blazírt szerelmes kapcsolata nem jön létre.
10. A rozsdahajú lány 56-ban forradalmárrá lesz. Egy tankágyúból tüzelnek rá. Meghal.
11. Egy kocsmában beszélgetnek az ivócimborák.
13. A fiú focicsapata nyer, a magyar nemzet veszít a II. vh-ban.
14. A választás napja megviseli a voksolókat. A kihirdetett végeredmény: győztünk.
15. Angolszász bombázók jelennek meg a magyar égbolton. Budapestet bombázzák.
16. Bombatalálat ért egy házat. Az ott lakó szabó családja odalett.
17. A nyilas vezető fáskamrában reszket a háború vége felé.
18. Az egyházi iskolában végzett „kádert” kiteszik az egyetemről.
19. A diákot koncepciós perbe akarják bevonni, de valamiért elállnak tervüktől az ávósok.    
20. Az operakórus tagjai közül kiszűrik az osztályidegeneket.
21. A szerzetestanár csak kulturális tevékenységet végez. Mégis a sitten találja magát.
22. Káderezés. Sokak kiesnek a szűrőn az operakórus tagjai közül. 
23. Tudatlan az új főszerkesztő. A beosztott beolvas, majd boldogan hagyja el az irodát. 
24. Aki nem jó káder, nem kap felmentést a katonaság alól, hiába énekel jól.
25. Kiteszik a szavalót a színházból, mert „fasiszta módon” szavalta a Szózatot.
26. A kiskatona ebédjét elhárító tisztek zavarják meg.
27. A Nyugatról vendégszereplésre érkező baritonistának bevonják az útlevelét.
28. A fiatal tenorista sikert arat az operában.
29. A tehetségtelen, de könyöklő ember egyre feljebb kerül a szamárlétrán
30. Nem sikerül a magas B-t kiénekelnie a tenornak. Egy kis utcán hazafelé mentében sikerül. 
Csaknem mind tragikus hangvételű novella. Rendszerkritikus, az olvasó számára eléggé lehangoló.
***
Az ököl szó németül Faust, oroszul kulák.  Micsoda különbség.
Az alma angolul apple, a németben Apfel. Micsoda különbség.

Kezembe került zeneiskolai bizonyítványom 1955-ből. Elég sok neves tanár tanított.
Két fiatal szolfézsoktató nevével kezdem: Cs. Csengő Lujza és Gépész Anna Kodály tanítványai lehettek. Nemcsak kedvesek és szépek voltak, hanem biztos kézzel vezettek is bele a szép hangképzésbe, a tiszta intonálásba, a többszólamú éneklésbe. Kettéosztották az osztályt, s mivel két kezük volt, a szolmizációs hangokat tenyerükkel mutatták, és a két osztályfél érdekes hangzások és ritmusok megszólaltatója, élvezője lett. Kopogással vagy tapssal meg az elénk diktált ritmusformákat utánoztuk.
Hegedülni Skultéty Antalnénál kezdtem. A szénszünetben Bercsényi utcai lakásában tartotta óráit. Úgy vélte, jó hegedűs leszek. Mint mondta, „hajlékony praclim” van. Lábon álló óriás ingaóra állt a nappalijukban. Mi, tanítványok egy-egy felmosórongyfélén álltunk, csoszogtunk, hogy hólés cipőnk ne károsítsa a parkettáját.
Zuglóba költözésünk után a hosszú életet megélt Vinkovits Izabella tanított. Nehéz dolga lehetett velem, mert sehogy se akartam beleélni magam egy-egy népdal hangulatába. Fapofával pedig olyan élettelen lejátszani azt pl, hogy Fehér László lovat lopott. Nem volt közöm a tolvajhoz.
Körzeti igazgatónk végig Czövek Erna volt. Minden vizsgánkon ott elnökölt és tesztelt bennünket magában.
1957-ben Horváth Józsefné tanította a szolfézst. Karcsú, kedves, szomorú jelenség volt. Többször is eljátszotta nekünk a szépséges darabot (Schubert Moment Musicaux. Nr. 3.).  Van jelentősége a dátumnak. A SZER egyik rovatának szignálja is ez a zene volt. Éva néni öngyilkos lett. Tán köze volt a forradalomhoz neki vagy egy hozzátartozójának? Sose derült ki.
Még két nevet kell megemlítenem. Pálfalvi J. is szolfézst tanított. Mivel két évet húztunk le nála, kétszer tanította ugyanazt. Másodszorra nagy csalódást okozott.
Az utolsó, akit említhetek: Oberfrank Géza. Ő zenekarunkat vezényelte igen fiatalon. Szerettük közvetlen kedvességét, jó darabválasztását. Haydn, Mozart, Bach, Händel, Bartók szerepeltek repertoárban.
A  Haydn (L. Mozart?) Gyermek szimfónia, Vivaldi a-moll koncert, a Messiás két zenekari szelete, Mozart Ländler, stb.
Bizonyítványom tanúsága szerint utolsó évben mindenből ötöst kaptam, mégsem lettem zenész. Úgy éreztem, hogy nem nekem való a mindenkori lámpaláz, állandó stressz, megfelelési kényszer.
Vásáry Tamás nyilatkozott úgy, hogy ezek a zenészek alapvető betegségei.
Kikerülhetetlenek.
Én kikerültem őket. 
***
Húsvét utáni hullámhegy: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!”
Azaz Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol!
Egy parancsa van, a szeretet.