Mickey webnaplója

Ismételten egy eufemisztikus megfogalmazásba ütközöm. Ma is olvastam a tévé szalagcímében: Tavaly 26%-kal drágult az élelmiszer.
Hát egy frászt!
Az élelemiszer nem tud drágulni! Az csak elviseli, amit művelnek vele.
A valóság az, hogy tavaly 26%-kal drágították az élelmiszereket valakik.
Így más a kijelentés optikája. Nem sumákol, nem tagad le semmit, nem ködösít, nem csúsztat.
Azért kerülik a drágították megfogalmazást, mert azonnal felmerül a kérdés: Kik drágították, hogy merészelték a drágítást meglépni, megvannak-e felelősök.
Ugyanígy nem drágul az üzemanyag, hanem drágítják.
***
M. Engelhorn dúsgazdag nő megerősíti, hogy a nagyon gazdagok nem, vagy nem csak tisztességes úton jutnak felhalmozott vagyonukhoz.
Kijelentése elgondolkoztató.
Többek között azt fogalmazza meg, „Ha a szupergazdagok meg akarták volna menteni a világot, akkor már megtették volna”. (Pl. a lepra világméretű kiirtása egyértelműen pénzkérdés.)
Ferenc pápa hasonlóan látja a világ helyzetét. Egyre nő a vagyoni különbség a szuper-tehetősek és a mélyszegénységben élők között. Megállapítja, hogy a világ bővülő termelésének egyre növekvő haszna a tőkések egyre nagyobbra szabott zsebeiben landol.  
***
Érdekes párhuzam. Ma van Remete Szent Antal emléknapja.
Jómódú család szülötte.
Húszéves korában arra a fölismerésre jutott, hogy neki szól a jézusi üzenet: „ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között… Aztán gyere, és kövess engem!” 
Az ifjú úgy érezte, hogy követnie kell a parancsot.
Eladta a családi birtokot, és árát a szegényeknek adta.
Kiment a pusztába.
Idővel egész remetetelep alakult ki körülötte.
105 évet élt.

A templomi hirdetések megfogalmazásai olykor pongyolamódra sikerülnek, nevetésre ingerelve az embereket. Íme egy csokor belőlük. (Nem én kotortam össze őket. Az aleteia honlap a forrásuk).
- Mindazok számára, akiknek vannak gyerekeik, de nem tudnak róla, van egy berendezett szoba játékokkal.
- Kedves Hölgyek, ne feledkezzenek el a jótékonysági vásárról. Itt az idő megszabadulni a lakásukat megtöltő felesleges dolgoktól. Hozzák el a férjeiket is!
- Az önbizalom erősítésére létrejött csoport csütörtök este hét órakor találkozik a plébánián. Kérjük, a hátsó ajtót használják!
- Az Imádság és böjt lelkigyakorlat részvételi díja tartalmazza az étkezések költségét is.
- Péntek este hét órakor az oratóriumba járó gyerekek a plébánia nagytermében előadják Shakespeare Hamletjét. Kérjük Önöket, vegyenek részt a tragédiában!
- A mai hittanóra témája: Jézus a vízen jár. A holnapi téma: Keressük Jézust.
- Csütörtök este babból készül a vacsora a plébánia nagytermében. Utána koncert.
- A hatvanon felüliek kórusa egész nyáron szünetel, az egész plébánia hálás nekik.
- A plébános meggyújtja a gyertyáját az oltáron álló gyertyáról. A diakónus meggyújtja a gyertyáját a plébánoséról, majd megfordul, és egyesével meggyújtja az első sorban ülő híveket.
- A próféciáról szóló találkozó előre nem látható okok miatt elmarad.
- A plébániák közti kosárlabda-bajnokság következő meccse szerdán este lesz: Gyertek, szurkoljatok nekünk, miközben megpróbáljuk legyőzni a „Krisztus Király”-t!
- Kérem, az adományaikat tegyék a borítékba, a halottakkal együtt, akikre emlékezni szeretnének.
***
Futott korábban egy különösen is meglepő kiírás (avagy csak az emberi fantázia terméke? Ki tudja?).
Az egyik plébánia filiája egy Sáta nevű község temploma. Fama est, hogy egy alkalommal a plébánia ajtajára tűzött cetlin a következő felirat állt:
„A hittanóra elmarad. Sátán vagyok.”
Utánanéztem.
A Sáta nevű település tényleg létezik.

Ha itt-ott elszórt verseimet összesöpröm, költő vagyok.
Ha poénjaimat csokorba gyűjtöm, humorista vagyok.
Ha történeteimet egymásután közlöm, író vagyok.
Ha legszebb fotóimat albumba helyezem, fényképész vagyok.
Ha elszórt ötleteimet kimazsolázom, feltaláló vagyok.
Ha spirituális észrevételeimet egymás mellé rakom, legalábbis apologéta vagyok.
Ámde nem söpröm, nem gyűjtöm csokorba, nem sorjázom egymásután, nem szedem albumba, nem mazsolázom ki.
Megmondta az egyszeri professzor:
Legjobb semminek látszani, senkinek lenni.
Ez kevés erőfeszítéssel sikerülni szokott.
***
Igazolásul egy 10 éves sziporka
 
Hahaha
havazik
háháhá
három napig
hehehe
hetekig is talán?
héhéhé
hé, hé, hé, neked beszélek!
hihihi
hideg lesz
hohoho
holnap is
höhöhö
hörghuruttal kínlódom,
huhuhu
húszcentis hó esett (nem is, de elrontaná a játékomat),
hühühü
hűlt helyemet találod, ha kimész az utcára.

M. 3 éves. Reggel indultunk meglátogatni őt-őket. A kocsiban felejtődött ajándékért visszakutyagoltam, és erőltetett menetben vissza vonatmegállóba. A vonat már bent állt, mire felértem a peronra. Mondtam T.-nek, hogy ha lekéstem volna a vonatot, akkor se tudtam volna gyorsabban a megállóba érni. A lábaim nagyon is régiek (sajnos már mégsem a régiek). A vasúton volt helyem elterpeszkedni, és feledni a megerőltető menetelést.
Az unokákban sok örömömet (örömünket) találom (találjuk).
Nálunk valahogy sikerült leülnöm a parkettre, hogy fasínekből terepet készítsünk a vonatozáshoz. Utóbb bujócskáztunk is. Volt sok vidámság, kacagás. Mi kell még a boldogsághoz?
Talán az ajándék, a barbie baba és másoktól sok más is. Na és a torta, na és minden más kedvesség.
Fotóztam is kedvemre. Besötétedett, mire hazaértünk.
***
A maiak mozgékonysága, vándorlásai összehasonlíthatatlanul többek – nagyságrenddel többek – a mi egykori helyváltoztatási szokásainkhoz képest.
M. tegnap Máriahalomra ment, ma Berlinben forgatott. Gondolom, holnap már BP-en lesz.
Magyarországot és a környező államokat jobban ismeri nálam, aki 77 éve helyben lakom, és csak olykor-olykor hagyom el oroszlánbarlangomat, s csak akkor, ha a szükség ellenállhatatlanul arra ösztönöz, hogy elhagyjam kuckómat.
***
Még egy dolgot meg kell említenem a nappal kapcsolatban.
Van egy igen ízletes szalonnafajta, az abált szalonna (alias kövesztett szalonna, alias-alias csécsi szalonna).
Piliscsabán egy véletlenszerű vásárlás alkalmával ismerkedtünk meg a leízletesebben elkészített fajtájával. Eltalálva benne a só, a paprika, a fokhagymaízesítés legkedvezőbb formáját. Ha tehetjük, veszünk belőle egy-egy tisztességes adagot, mert mint itthon megállapítottam, ez az abált szalonna az igazi, minden más csak hamisítás és gyenge utánzat.
Mondanom de kell, hogy hazaérve – vacsoraidő lévén – elég hamar nekiláttunk, hogy érzékszervi vizsgálatnak vegyük alá a friss szerzeményt.  
Ezúttal sem csalódtunk.

Megint eszembe jutott, hogy kb. hogyan replikázott Popperrel Pilinszky: Azért haragszom rátok, mert azt hiszitek, hogy az embereknek problémáik vannak, amelyeket meg kell oldani. Ez nem igaz. Az emberek sorsa tragikus, és csak az irgalom elég megoldásukhoz.
Több könyvet olvastam, amelyekben egy-egy tragikus helyzetet ír le a szerző.
Bernáth Aurél a viharos Balatonon való éjjeli átcsónakázást örökíti meg olyan ékesszólással, hogy az ember a ladikban érzi magát a szerencsés partraszállásig (in: Így éltünk Pannoniában).
A. de Saint-Exupéry a Terre des Hommes (Az ember földje) c. kisregényében a Szaharában átélt balesetet követő vízkeresők kísérletét írja le a maga naturalizmusában. Valósággal felsóhajtunk, amikor a beduinnal találkoznak. Idézem: „ő arkangyali kezét vállunkra nyomta, mi elnyúltunk a földön … hason fekve iszunk, fejünket az edénybe dugva, mint a tehenek. A beduin megrémül, percenkint kényszerít, hogy hagyjuk abba. De alighogy elenged, arcunkat újra belemerítjük a vízbe…”
Hát igen…
Az irodalmi sor folytatódhat pl. azzal, ahogy Ursus megmenti Lygiát a bika öklelésétől. (Sienkiewicz: Quo vadis)
De folytatódhat azzal is, hogy Derszu Uzala hogyan épít helyi anyagokból olyan alkalmi védőfalat, amely kettejüket megmenti a szibériai hóvihar halálos ölelésétől.
A romantikus regények írói törekednek az efféle érdekfeszítő leírásokra. Azonban mindez ténylegesen is előfordulhat a való életben. Ilyen pl. a vadász Kittenberger szabadulása a rá támadó oroszlán fogságából.
A szabadulás azonban nem mindig sikeres.
Van, aki megfagy sarki expedíciója alkalmával, és
vannak, akik tömegesen elpusztulnak, pl. Drezda terrorbombázása során.

Ma megírom, hogy nem írok semmit, mert egész délelőtt kórházi kontrollon üldögéltem, T.-t kísérvén az Irgalmasokhoz.
Irgalmatlanul sokat kellett várnunk, amelyet ötpercnél rövidebb felülvizsgálat követett.
A várakozás egyik fénypontja tagadhatatlanul egy-egy olasz kapucsínó elfogyasztása volt. Ez azért érdekes, mert volt „holland” kapucsínó is. Talán megízleltem volna azt is, de elfogyott az aprópénzem.
Lehet, hogy már korábban meg kellett volna szabadulnom a 400 ft-tól, mert induláskor a buszmegállóban egy feltehetően csöves koldus kéregetett.
Valahogy nem volt kedvem kezébe rakni a fémpénzeket.
Utóbb meg az a képzetem támadt, hogy a hozzánk is közelítő, majd tétován megálló ember tolakodó, nekem ellenszenves. Pénzemet inkább egy koldusnak adnám.
(Majdnem elnevettem magamat, amikor rájöttem kerge okoskodásomra: Azért nem adtam a kéregetőnek, mert inkább egy koldusnak adtam volna.)
Nos, ekképpen maradt meg a pénzem, hogy végül is elnyelje a kávéautomata.    
Elszoktam már a tömegközlekedéstől, ám a kórház környékén parkolni igen körülményes, ezért busszal érkeztünk, majd busszal haza is.
Utóbbi alkalommal elég rendesen teli busz érkezett a megállóba.
T. leült egy hótt koszos csöves mellé. Nem volt másutt üres ülőhely. Eléggé visszataszító látványt nyújtott szerencsétlen embertársunk. Bőre tele sebekkel, köztük vérnyomos is akadt.
Mivel hideg az idő, ezek a nyomorult emberek szívesen utaznak végállomástól végállomásig a fűtött járműveken.
Így védekeznek a megfagyás ellen.   

VD-nél találtam. Remélem, nem orrol meg rám, hogy lopom és népszerűsítem Andrássy Réka versét, amely értékesebb, gondolatgazdagabb, mint egy átlagos poszt. Ma minek fárasztgatnám magamat egy újabb naplószerűséggel? Elégnek és nagyszerűnek ítélem, amit vágyairól megfogalmaz a szerző. A döccenő sorokat se változtattam meg. Íme, az eredeti
Andrássy Réka:
LEHETETLEN BAKANCSLISTA
Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
"Adj Isten!"- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.

Reggelente igyekeznem kell a géphasználattal, mert dél-délkeleti tájolású ablakomon beköszön a nap. Tudnék ellene védekezni sötétítő függönnyel, sőt redőnnyel is, de nem teszem. Sajnálnám az oldalról jövő erős sugárzás ellehetetlenítését ezekkel az eszközökkel. Örülni kell a napnak, különösen is a téli hidegben. A radiátorok a szokott langyossággal szemben most igen forrók. Így ellensúlyozzák a kinti mínuszokat.
***
Öreg autóm naponta vizsgázik.
Egyelőre működik – ha részlegesen is – a központi zár, és az akksi s mutat kimerültséget.
Más ez az autó, mint a Mitsubishi.
- Másfélszer olyan dagadt, mint amaz volt. Súlyos mint a gazdája.
- Amannál sokkal szebb vonalú, jobb formatervezésű.
- A Colt hamis riasztófényt bocsátott ki, egy sehova se kapcsolt piros fény pulzált benne. A Chevrolet fordítva működik. Nincs fény, de ha nekimennek az autónak, elkezd ordítani.
- A sebváltó is épp ellenkezőleg működik. A hátramenetet a Coltban jobbra hátrahúzva kellett kapcsolni, ebben balra előre, egy segédemeltyű felhúzásával egyidejűleg.
- A Coltban volt hátsó ablaktörlő lapát, ebben nincs. Viszont a jégoldó működik.
- A Coltnak kihúzható antennája volt, ennek az antennája be van építve a hátsó szélvédőbe.
- A Coltban meg kellett gebedni a hőségben, ebben légkondi hűti a levegőt.
***
Kéretlenül felidézi régi anyagaimat a fb.
Néhány régi kép aláírása szellemes. Most ezeket másolom ide.
- A borbélyok és fodrászok szakállamtitkára
ráérzett szépséges szakállam titkára
- gallymeresztő kép (ugye itt a hajmeresztőre hajaz)
- tájbéli hold, (a holdbéli táj megfordítása a témának megfelelően)
Ej, mára már eleget fecsegtem.

Most jelentették Benedek Miklós halálát (77), Beckenbauer halálát (78). Jelentették továbbá, hogy a magyar olimpikon tornásznő, Keleti Ágnes 103. születésnapját ünnepli.
Akik elhunytak, nyugodjanak békében, akik élnek, éljenek, és sokáig éljenek!
Mind e közben „forr a világ bús tengere, oh, magyar”!
Berlint elözönlötték a traktorosok.
(Nálunk nem tehették volna, Demszky tilos a behajtás táblákkal óvta a fővárost. A táblák ma is állnak, noha senki nem akar traktorral vonulgatni).
A fenekedés világméretű. Ezek azok ellen, azok ezek ellen, emezek meg amazok ellen. (Miközben a képernyőn vigyorog a „disznófejű nagyúr”.)
Berzsenyi vajon mire gondolt, hogy olyan rettenetes képet vizionált versében?
Ma sokkal rosszabb a helyzet. („A nemzetközi helyzet fokozódik.”)
A médiát idéztem meg nagyjából az eseményeket illetően. Hozzátehetem a komisz hideg időjárásról szóló híreket is.
De hát jöhet számum, jöhet ciklon,
mi csak megyünk a biciklon.
Nem igaz?
Azért nem olyan egyszerű az élet. Ha áram van, minden van – hirdette az óriásplakát. … és mi van akkor, ha nincs áram? Rágondolni is rossz.
***
Még mindig média, de már más téma: A magyar tévé tele van gyógyszerreklámokkal. Ha valaki korábban egészségesnek gondolta volna magát, akkor ismerkedjen meg a reklámozott választékkal. El fogja felejteni, hogy egészséges. Valahol mindenkinek fáj. Elég tudatosítani, hogy aztán jó tempóban felkeresse a patikát, vagy kezelőorvosát. S ha mindez nem volna elég, figyeljük meg, hogy a filmsorozatoknak hány százalékában jelenik meg a kórház, a kezelések, a sürgősségi futkosások.
Na, ez az a pont, ahol fel szoktam pattanni a képernyő elől. Engem ne szekírozzanak ezekkel a képekkel.
Miért természetes az, hogy folyamatosan kórházzal és gyógyszerekkel traktálnak bennünket?
Nem tudom.
Mindenesetre holnap vidámabb témáról szeretnék írni.
   
 

Csak írok, s nem olvasok újabb könyvet. Ez hiba, de nem baj.
Túl sokat ültem életemben.
Egyszer meg is fogalmaztam:
Bár soha nem ítéltek el, több mint hatvan évet ültem, hol iskolapadban, hol főiskolán, hol munkahelyen (és máig nyugdíjasként). Utólag azt gondolom, hogy az ember alapvetően nem arra van teremtve, hogy végigülje az életét. Vagy tévednék?
Ennek a belátása elfogadhatóvá teszi, hogy miért is nem olvasok egyfolytában.
(Most látom, hogy a helyesírás-ellenőrző pirossal aláhúzta a végigülje szót. Valamennyire zavar, mert a végig nemcsak határozószó, hanem igekötő is. Én általában ez utóbbi értelemben használom, és mindig aláhúzza nekem, pedig jóóó!!!)
Futásom véget ért.
A szózat játékot 123 egymásutáni napon eredményesen megoldottam. Ma megszakadt a lánc.
Olyan takarékosan bántak a betűkkel, hogy nyolcadjára beírtam: KICSUK, a megoldás az lett volna, hogy KININ. De csak két betűm stimmelt e helyén: KI… Innen nehéz lett a megfejtés.
Bánom is, meg nem is.
Mint megfogalmaztam, egyre inkább zavart, hogy megoldjam naponta a feladványt. Most a buktával megszűnt a teljesítési kényszer. Játszom, aztán vagy beletrafálok, vagy sem.
Végül is tök mindegy.
***
Átmenetileg izomfádalomról panaszkodom. Remélem, hogy átmenetileg, és ez tényleg postcovid szindróma.
Nem hiányzik.
***
Lebontottuk, ledobtuk a karácsonyfát. Minden úgy történt, ahogy tegnap előre jeleztem. Nem esett senkinek a fejére, nem tört össze parkoló kocsit, a tűlevelek megtermékenyítik a grünbeton hézagait, a fát elszállítják társaival együtt.
Ami érdekes, hogy gyűlnek az elszáradt fák a sarkon, de az ablakokban még mindenütt virítanak a karácsonyi dekorok.