Mickey webnaplója

Ma testileg-lelkileg töltődtem.
Valakinek elmondtam, hogy korunkban használt egyik istenbizonyíték, hogy az értelemmel megáldott embernek keletkezése óta nem sikerült élettelen anyagból életet előállítani. Nem egy állatot, nem egy növényt, de még egy magot se, még egy sejtet se. Ha ez igaz, és igaz, hogyan sikerülhetett volna az értelmet nélkülöző vak anyagnak. Persze sehogy.
***
Kapom a lektorált könyveket postán.  Talán újabb felkérést is.
***
Elég jó fotókat készítettem, csakhogy az androidról igen keserves fázisok árán tudom feltölteni és albumba helyezni a képeket. Ráadásul a képek beállítása is egyre bonyolultabb. Ilyen világot élünk. Ugyanazt érzem, mint a fekvőrendőrök esetén. Van egy egészséges autóm. Nem hajtom határértéken felül. tapasztalom viszont, hogy már nemcsak kátyúk akadályozzák a haladásomat, hanem az egyre-másra lerakott fekvő rendőrök is.  Egymáshoz olyan közel, hogy ha akarna, se tudna felgyorsulni a delikvens. A PC-program pedig – noha felhasználóbarát mivoltát szokták hangsúlyozni – egyre komplikáltabb. Újabbnál újabb lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy a kívánt tartalomhoz jussunk. Nem kellene ezeket a „barátságos” terheket keresztbe rakni a felhasználó elé.
***
Ma magammal vittem a mobilomat s készítettem néhány képet. Két lehetőséget kihagytam:
1. Az Erste bank toronyépületére applikált hatalmas stilizált karácsonyfát. (Bank és karácsony, bankpalota-betlehemi istálló. Van-e ennél nagyobb kontraszt? Egyre emlékszem: A Simon and Garfunkel a Stille Nachtot játssza, a háttérből a rádióból szól a vietnami harctéri jelentés.)
2. A keleten kelő nap élénkségét, északi sötét felhők rajzosságával.
Nem lehet mindent.
Alkalmasint nem is kell.

Amikor én még kissrác voltam, apánk jövedelemérdekeltté tett bennünket, amennyiben felajánlotta, hogy minden megszerzett ötös feleletet egy-egy forinttal honorál. Tetszett nekünk ez a megajánlás, noha kijelentette, hogy van egy kivétel, az ének ötös. Mint mondta: „Ének ötös nem ötös.”
Naná.
Mind jártunk szolfézsra, hangszeres zenére.
Ami engem illet, szerettem a szolfézst. Megtanított a hangtávolságokra, a tiszta intonálásra, az együtt éneklés örömére, a zongorán eljátszott zene lekottázására hallás után. Hallásfejlesztést végzett. Ment is mint a karikacsapás.
Mindezt elöljáróban azért említem, mert a zenéhez való affinitás öröklődött a generációinkban. Mat. komponálással kísérletezik, Fl. a metzi dóm kórusában énekel, hegedül, Bl. basszusgitározott, hegedült.
És egy kedves élmény tegnapról.
Fiunk és az ő fia D. közös órán szerepeltek. Legalábbis annak idején így neveztük azokat a különleges alkalmakat, amikor hozzátartozóik előtt mutathatták be a tanítványok hangszeres tudásukat.
M. szaxofonján szólaltatott meg egy táncmelódiát, D. angol dalt furulyált, majd tanárjával együtt a Stille Nachtot fújták két szólamban. Nagyon élveztem szereplésüket.
Ma Levinek lesz közös órája, ahol trombitál, de dobol is egy xilofonnal elővezetett opusban. Talán megkapjuk videón a produkciót.
Volt nekem egy barátom, akinek nyolc gyereke adatott, és aki egy alkalommal annak az észrevételének adott hangot, hogy végképpen nem érti azokat a szülőket, akik zenére íratják be gyermeküket. Bolondok: Még fizetnek is azért, hogy a gyerekek zajongjanak.  
Természetesen megmosolyogtam, és nem értettem vele egyet.
Akitől távol áll a zene világa, hogyan is tudná azt, amit unokaöcsém fogalmazott meg: A zene olyan nyelv, amelyen mindenféle – szavakban meg sem fogalmazható – érzés, élmény kifejezhető. Semmi nem ér fel hozzá.
Hát így valahogy működik a zene világa.
A hangicsálás semmi mással nem helyettesíthető.

Nem szoktam könyveket vásárolni az újabb időkben. Bár megrendeltem Prokopp Péter összes hozzáférhető kötetét. (Annak idején be is számoltam érdekesebb gondolatairól). Megvettem a szóvégmutató szótárt, mert a maga módján igazi kuriózum. Megvettem továbbá a Földrajzi nevek etimológiai szótárát. Ha olyan kedvem van, megnézem benne egyes településnevek keletkezésének legvalószínűbb jelentését.  
Most azokat a helyeket veszem sorra, ahol éltem, vagy ahol gyermekeink élnek.
Kelenföld: jelentése vízesés, vízzúgás, talán az Ördögárok vizéről kapta a nevet.
Albertfalva: Albert Kázmér Ágost, szász-tescheni herceg uradalma volt.
Zugló: zugoly, szugló, sarok, szöglet értelmű.
Kispest: A Pest szóban a (mészégető) kemence, esetleg barlang szó bújik meg.  
Aquincum: Kelta eredetű elnevezés, folyó, víz a szó alapja.
Metz: a szóban a mediomatricis nevű kelta törzs neve húzódik meg.
Mosonmagyaróvár: A moson előtag mocsár jelentésű, a magyar szó jelző, jelzi, hogy nem német a htár közeli település.
Ráckeve: A rác előtag ugye szerbet jelent, a keve a kő módosult alakja.
Piliscsaba: A pilis kopaszt jelent. (Szomszédjában magasodik a Nagykopasz), a Csaba török eredetű férfinév, ajándék értelmű.
Van még kérdés?
Nincs?
Akkor még két név ajándékképpen:
Baku: domb, halom.
Kuba: aranylelőhely (indián szó)
Ráadás:
Kukutyin: bürök jelenésű szerb szó. „Émeheccz Kukutyinba zabot hegyezni, jeget aszaani.”
***
Kortársak egymás között.
- Hogy vagy? – kérdi barátom reggel.
- Jól. Holnap megyek a kardiológushoz. És te?
- Én is jól vagyok, mosolyog. – Holnap a reumatológiára van időpontom.

Nemes gázoknak nevezzük a periódusos rendszer VIII. oszlopának első csoportját képező gázokat: hélium, neon, argon, kripton, xenon és radon. Elnevezésük onnan van, hogy teljes kémiai passzivitást mutatnak.
Vannak bennem is ilyenféle nemes tudások, amelyek teljes passzivitást mutatnak.    
Néhányat megemlítek:
Apám elmondta, hogy a lengyel cserkészeknek mi volt a csatakiáltásuk a gödöllői cserkész világtalálkozón 1933-ban. Így kezdődik: dzej dzivo…
Osztályfőnökünk megtanította, hogy ugyanezen a cserkésztalálkozón hogy énekelték a francia cserkészek a jamboree szót kánonban (s,sm, s,md s,ds, s,dms…) 
Megtanultam hogy x1,2= mínuszbé nágyzetgyök bénégyzet mínusznégyácé perkétá (íme, a másodfokú egyenlet megoldó képlete). Soha az életben nem használtam.
Ismerem a zuglói szomszéd családi füttyjelét. Ismerem saját családomét, a rövidebbet (egy kisterc lefele) és a hosszabbat (d m s ta s), a Vigyázókét, az 56-ban disszidált Horváthékét d s,d mr l s fm mrmrd). Sose fütyülöm.
Tudom, hogy a textiliparban használt festék alapanyag, a redit genfi elnevezése: formaldehidszulfoxilát.
Na és?
Ezeket és még ki tudja hányféle – egykor talán fontosnak vélt – ismereteket nyugodtan el is felejthetném. De lám máig itt fészkelnek bennem mindhiába.
Itt abba is hagyom a róluk való emlékezést, inkább ideírom, amit a FB-on találtam:

„Megszoktam, hogy kevéssel élek, nem vezetek autót, nem szeretem az ékszereket, addig hordok egy pár cipőt, amíg szét nem esik, úgy öltözöm, ahogy jön. Boldog vagyok így. Azt mondják, a világ azoké, akik korán kelnek. Ez nem igaz. A világ azoké, akik örömmel kelnek."
Mónika Vitti (1931–2022)
***
A mai szózat játék megfejtése: NIHIL. Ha élnének az ókori rómaiak,
nekik azt kellene kitalálni, hogy SEMMI?
 

Csocsó volt a seregben annak idején.
Csocsó volt Zamárdiban.
Csocsó volt Szentendrén.
Csocsó van Piliscsabán.
A csocsó fogalom, a csocsó tárgy, a fiúk kedvence.
A csocsó szobafoci.
A csocsó asztali foci.
Rossz időben is lehet vele játszani, felvillanyoz.
Nem írnék róla, de ismerősünk gyerekei kinőtték, unokáink belenőttek.
Így került hozzánk, így került a garázsunkba a csocsó.
Nálunk járt a fiatal család, megtekintették pénteken, és megállapították, hogy nem fér bele az autójukba lévén tele ülésekkel, az ülések pedig tele gyerekekkel.
Hazaautóztak hát csocsó nélkül.
Eltelt egy nap.
Telefonhívást kaptunk, hogy eljönnének a csocsóért.
Alighanem a fiúk rágták szüleik fülét, hogy fuvarozzák haza a csocsót… Most.
Hiszen nem élet az élet csocsó nélkül.
És lőn.
Tegnap (szombat) este ketten jöttek a csocsóért. Helyet csináltak neki az autóban.
M. felkapta, L. világított mobiljával a sötétben, én örültem örömüknek.
Még az este összeszerelték a csocsót.
Küldek a működő játékról két fotót.
A két fiú csocsózik.
A két lány drukkol nekik.   

- Vannak nagyon szép dizájnú autók, és vannak bumfordiak. Az autó karosszériája az, ami tetszetős, szemrevaló vagy sem, amelyben kedvét leli az ember, vagy sem.
Egy Chevrolet Impala minden kétséget kizáróan szebb, mint egy Zaporozsje. Belül azonban az autók nagyon hasonlítanak egymásra. Ottómotorosak, dízelek vagy – ma már egyre inkább – elektromosok, netán hidrogénhajtásúak. Ami a karosszérián belül van, azt leginkább az autószerelők értékelik, vagy épp ellenkezőleg. A többi ember nem is „látja”.  
- Melocco Miklós egy régi előadásában arról beszélt, hogy mekkora fontosságú egy szoboralak feje. Az arc fejezi ki, hogy mi lakik az emberben. A test sokkal kevésbé. Van két lába nadrágba bújva, kabátja és kész. Erre a törzsre lehet Lenin-fejet tenni, lehet Napóleonét. A fejtől lesz kifejező a szobor.
Persze igaz ez az élő emberre is. A szem a lélek tükre, az arc számos mimikai izmáról mindent kifejez, az arcról minden leolvasható.
A test egyéb részei részben nem is látszanak a ruha takarása folytán, a belsőségek pláne nem a bőr mögött. Legfeljebb a röntgen szeme és az ultrahang, amely bevilágítja ezeket.
- A civilizálatlan természet nem feltétlenül mutatja, hogy hol vagy.
A civilizáció kisajátítja a természet egy-egy darabkáját, és a saját ízlése és szükségletei szerint öltözteti fel ilyen-olyan épületekkel, közösségi terekkel és egyéb olyan építményekkel, műtárgyakkal, amelyek a természetben nem fordulnak elő.
A természetnek mintegy arcai lesznek a települések, városok.
Olyanok lesznek a városok, amilyenre építik a benne lakók. A Big Ben csak Londonban van otthon. Az Empire states building csak New Yorkban. A kagylóhéj opera csak Sidneyben. Az Erzsébet híd csak Budapesten. Ezekről a sajátos építményektől lesz arcuk a városoknak. Találkozunk az Eiffel-toronnyal, és tudjuk, hogy Párizsban járunk.
Ezért sem lehet egyetérteni a korunkban egyre-másra felhúzott üvegfalú, jellegtelen térmértani formákat megvalósító építményekkel. Mindenütt ugyanolyan elvek szerint épülnek, mindenütt éppolyan jellegtelenek, éppolyan arctalanok. Az ember nem tudja, hogy a világ melyik városában jár.
Ne veszítsük el az arcunkat, ne veszítsék el a városok se az arcukat!

Az ég borús, kedvem derűs.
- Már tegnap kezdett derűs lenni, mert kaptam egy képet Piliscsabáról, ahol este járt a Mikulás. A kép szövege:
„Mikulás járja az utcákat nálunk.
Mári (3,5 éves unokánk) szerint
nagyon kedves. Nem is harap.”
Ez hát a nap vicce. Nemde?
- É. írja többek között:
Mindenki örül a nevetek napján.  
Csak úgy zabálják a sok csokit.
- Zs. írja:
Hajrá Miklósok,
sok ma a dolgotok.
Mi már jól jártunk,
megtelt a kis zsákunk.
Forró szívetek
hoz ma sok örömet.
Én meg itt rímelek,
Isten veletek!
- A nap során nonstop érkeznek a jó kívánságok, s futnak rá a válaszok.
- Megettem már az első csokimiklit, pedig még reggel van.
- Hej, amikor gyerekek voltunk. Piros zacskót kaptunk, benne térkitöltő alma, mogyoró, néhány szem szaloncukor, Bohóc csoki, Sportszelet, MTK-szelet. Zizi.
Nem kellett volna biztatni bennünket, hogy együk meg az édességeket. Apánk valamiért mégis ösztökélt rá mondván: Nincs dugdosás! Aki eldugja a csomagját, azét megesszük.  
- Hol eredménnyel, hol hiába írtuk fel az iskolai fekete táblára a rigmust:
JÓ MIKULÁS AZT ÜZENI
NE TESSÉK MA FELELTETNI
AKI EZTET MEGSZEGI
AZT A KRAMPUSZ ELVISZI.
Még a gimnáziumban is próbálkoztunk.  
- 1962-ben matematikaórával indult a tanítás. Berobogott a tanárunk, Pogány János, rámeredt a táblára, a tőle szokott harsány hangon így szólt:
Nem félünk a krampusztól!
Táblát letörölni!
Ketten Laricsevet írnak,
egy kijön a táblához, a házi feladatot bemutatja,
egy pedig felel.
A krampusz pedig alighanem fülét-farkát behúzva elsomfordált még a környékről is.

Nem tudok róla, hogy a nyelvészek felfigyeltek-e vajon a keresztrejtvények világára, nevezetesen arra a szókincsre, amelyet csaknem kizárólag a rejtvényszerkesztők használnak.
Mire gondolok?
Arra, hogy a keresztrejtvények legkülönfélébb típusai abban megegyeznek, hogy a sok betűből álló szavak nem igazán uralhatják a rejtvényt, lévén hogy a szavak szövetként keresztezik egymást széltében-hosszában, vízszintesen és függőlegesen, ezért rendre meg kell tűzdelni a rejtvényt „fekete kockákkal”, ill. rövid szavakkal.
Így alakul ki egy konok szóhasználat, amely a két és hárombetűs szavakkal vissza-visszatérően él.
Ki tudja a rejtvényfejtőkön kívül, hogy az IDO mesterséges nyelv, az IBO nigériai népcsoport, az ALM alpesi legelő, az ALA nyitott folyosó.
Olyannyira külön nyelvhasználat ez, hogy a közéletben sose találkozhatsz velük.
Persze a szerkesztők esetenként kifejezetten arra szállnak rá, hogy sose hallott szavakat kelljen kitalálniuk a fejtőknek. Így fordulhat elő, hogy egy ötbetűs rejtvény megoldása SPEJZ. Öt betűből négy mássalhangzó! Ráadásul a SPÁJZ alak az elterjedt forma, és nem e spejz!
***
Egyebekben
- jaj annak, aki nem ismeri a filmcsillagokat, a 20. század futballistáit, a neves színészeket, az operaszerepeket, a kémiai rövidítéseket és a vegyületek nevét.
- Jaj, azoknak is, akik nem ismernek sokféle nyelvet. Hiszen, ha a szükség úgy hozza, tudni kell, hogy a ritka németül rar, a csak = nur, az igen lengyelül tak.
- Jaj, azoknak is, akik nem ismerik a világ országneveit, a fővárosokét, a folyókét (akár van bennük víz, akár nincs, akár kiszáradt medrek, akár lefolyástalan vizek).   
Könnyítésül a kezdőknek elárulom, hogy a 13 betűs függőlegesek legyakoribb megoldása a katonazenekar, vagy kamarazenekar. De gyakori az imperializmus is.
A verscímek ügyében nem tudok segíteni, mert magam is hadilábon állok a több ezer cím bevésésével.  
 

Vannak, akik azt mondják, enyhék a telek, minek a nyári gumit lecserélni.
Mások azt mondják, hogy a legjobb a téli-nyári gumi, mert azt nem kell cserélni.
Megint mások azt mondják, az autó nem tud korcsolyázni, a kritikus időben át kell állni a tömegközlekedésre.
Van aztán egy makacs réteg, amelyik azt mondja, hogy a négyévszakos gumi igazán nem alkalmas télen a közlekedésre, jobb télire cserélni a nyári gumikat.
Ha a csere elhagyása miatt karambolos lesz a kocsi, a javítás sokba kerül.
Ennélfogva azt a megoldást választom, hogy inkább csere.
Ezt teszem évek óta.
Nálunk a négy kerék cseréje 8400.-
Mostani autónkon nem kell a felniről lefejteni az nyári gumit és rávarázsolni a télit, hanem a felniket kell kicserélni a rajta lévő gumikkal együtt.
Ez könnyebb is és nehezebb is.
Az acélfelniknek jó súlyuk van.
Még jó, hogy van helyük a garázsban.
Közel van a gumis hozzánk, egy perc alatt ott termek.
Aztán az időpontra érkező autóval be kell manővereznem a szerelőpadra.
Irányítgatnak, kicsit balra, kicsit előre, most jobbra.
Megoldottam a kérdést.
Előbb odaálltam az autóval az műhely elé az utcán, és megkértem a mestert, hogy vigye be a kocsit, ha sorra kerül.
Benedek(?) úr készségesen ráállt.
Én meg majd csak a kitolatott kész autóval fogok találkozni.
Ha nem lyukad ki a gumi, fél évig nincs vele több macera.

Tegnap sok-sok témáról esett szó.
Most egyet ragadok ki közülük: az adventet, mint olyat.
Igazán nem várakozást jelent a szó, nem is készületet, hanem úrjövetet. Mégis az előzőeken van a hangsúly. A várakozás és készület pedig arról szól, hogy a születendő Istenfia nagy ünnepére összekapjuk magunkat, hogy méltóképpen álljunk az ünnep elé.
A magunkba nézés csendességet feltételez, a felesleges ingerektől való szabadulást, arra való fókuszálást, hogy kik vagyunk, hova tartunk, kell-e korrigálni életünk vezetésén.
Ha a nyugati civilizációt tekintjük, nem igazán kedvez az elcsendesülésnek. Nagy a sürgés-forgás. Sok a tennivaló. Ki kell pucolni a lakást, a házat, fel kell újítani a karácsonyi eszköztárat. Mindenekelőtt négy gyertyára van szükség. Három lilára és egy rózsaszínre. Az adventi koszorút el kell készíteni, a rózsaszínnel szemköztit kell először meggyújtani.
Na és az üzletközpontok.
Minden kirakatból ordít, hogy vegyél meg engem, ajándékozz csilivili dolgokat, cseréld le, már elavult, de most egy soha nem volt modernet kínálunk.
Az Illés-sláger jut eszembe:
Vegyen ma még, vegyen ma még, ne szórja szét az életét.    
Advent. Szó esett arról is, hogy vajon az évtizedek alatt megélt adventek által jobbak lettünk-e, vagy egy helyben topogunk. 
Nem mertem állítani, hogy jobbak lettünk, csak annyit jegyeztem meg, hogy senki nem tudja, mivé lettünk volna az adventi összeszedettségek nélkül.
Aki nem akar jobbá lenni, hamar visszacsúszik.
Gyerekként hallottam: Ne akarj a tisztítóhelyre kerülni, mert lehet, hogy nem sikerül. Akarj csak üdvözülni, legfeljebb a purgatóriumban kötsz ki.
***
Egy barátok között folytatott beszélgetés során jött elő a téma: Az öreganyámtól kapott kámeát sose viselte anyám, aki átadta nekem, én se viseltem, hanem nekiadtam a lányomnak.
A mesélő a dologgal nincs egyedül.
Legtöbbünknek vannak olyan dolgaink, kacatjaink, lomjaink, dísztárgyaink, féltve őrzött vackaink: vázák, nippek, sose használt eszközök, sétabotok, nem is sorolom tovább, amiknek a további sorsát nehéz megjósolni. 
Ugyanis ha mi nem használtuk, esetleg már elődeink se, hihetőleg utódaink se fogják használni. Elajándékozzák vagy a kukába dobják, vagy őrizgetik tovább.  (Vö. Örkény I. egypercesét: Túlélsz pöcök.)