Mickey webnaplója

Valamiért igen aktuálisnak érzem Márai Sándor profétikus versét.
Honnan tudta?
Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van… 

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
Megvalósulni látszik, hogy leöntik vitriollal a szépet, bemázolják a tehetségest, szíven döfik a jellemest.
Nem kéne,  hogy így legyen,
ne hagyjuk, hogy így legyen!
***
Évtizedekkel ezelőtt, amikor egyik kollégám számon kérte rajtam egyik kijelentésemet, azt válaszoltam neki:
Milyen alapon várod el tőlem a tökéletességet?
Te még sose tévedtél? 

Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek. Egy újszülöttnek minden vicc új.
Négy éve felpakoltam egy viccet. Ma elolvastam, és újra nevetésre állt a szám.
- Gyün a hideg, Pali! A kitört ablakot nem csináltad meg.
- Csináld meg te, Julis! Te törted be, amikor hozzám vágtad a vasalót!
- Te vagy a hibás. Minek ugrottál félre?
***
Tegnap temetésen vettünk részt.
Ma két családtag üli napját. E. névnapját, É. születésnapját. Isten éltesse őket!
Holnap együtt is ünneplünk.
Egy hete Á. azt mondta, e héten hazalátogat. Tegnap kiderült, vasárnap is marad. A többit majd meglátjuk.
***
Be kellene fejeznem a tejivást.
Be kell látnom, hogy az én koromban már nincs szükségem további növekedésre.
Egy liter tejben több mint 500 kcal van.
És akkor még nem ettem semmit.
Mindenféle teák gyűltek össze.
Meg kellene ízlelnem őket.
Biztosan akad köztük kedvemre való.
És ha nem, a lehűtött víznek kevéssé érezni a klóros mellékízét mint a csapmelegnek.
Nyiff-nyaff.
***
Ma kitárt ablaknál dolgozom (lopom a napot).
Kint cinkék csiripelnek (majdnem „ciripelnek”-et írtam, de azt más Isten teremtménye teszi).
Tehát cinkék ezek, és ha minden igaz, azt csiripelik megállás nélkül: Szerelem, szerelem, szerelem, szerelem…

Nem akartam írni a dicséretről, de hát egy s más eszembe jutott, s miért ne írnám le.
- Az első, ami beugrott: Az öndicséret büdös.
Egy régi filmvígjáték (A szép amerikai) egyik jelenete arról szól, hogy a férfi beszorul a kocsi csomagtartójába, Kulcs nincs, szerelme, a fiatal nő éjszaka szerelőt keres és talál: egy borostás öregedő embert. A nő kopog a csomagtartón, s így szól: „Drágám…” A szerelő magára érti a drágámat. Elemlámpájával alulról megvilágítja borostás ábrázatát és szendén vigyorog hozzá. Őt ismerték el, ő a drágám…  övé az elismerés…
- Az ember vágyik elismerésre. Van-e olyan valaki, aki kételkedik benne, hogy béremelését megérdemelte, jutalmát megérdemelte, előléptetését megérdemelte?
Aligha.
- Érdekes az a bibliai kitétel, amely a hegyi beszédben hangzik el: „Amikor adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.”
A dicséret kikényszerítése rendetlen kívánság. Hiúság lappang mögötte.
- Ám az is igaz, hogy a humánus tettekért kapott elismerés helyénvaló.
Hadd hozzam ide a szerzetes Böjte Csaba kijelentését. Senkit se lehet jóvá szidni – az előző állítást igazolja.  
Különösen is igaz ez a gyermekek nevelése esetében.
- Ha egy kisgyerek érdemes cselekedetet visz végbe, meg kell érte dicsérni, hogy a jóra való késztetés rögzüljön benne. Ennek igazsága könnyen belátható. A jó cselekedet és az érte kapott elismerés mélyen bevésődik a gyerekbe, és motiválja, jó irányába tereli egész valóját.
A dicséret elmaradása pedig közönyössé teszi.
- „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis” – morfondírozik hexameterben József Attila.
A dicséret ösztönöz. Elmaradása kétkedővé tesz.
- A művészek, tudósok mintegy kirakatban élnek. Valamennyire exhibicionisták. Számon tartják sikereiket és az érte bekebelezett elismeréseket. Ám minden csoda három napig tart. Jön az érzelmi hullámvölgy. Majd az erőfeszítés, hogy újabb elismeréseket zsebelhessen be a közismert személy. Ez a folyamat alighanem megállíthatatlanul jelen van sokak életében.
- Különös téma lehetne az, amikor valakik azért kapnak elismerést (anyagi elismerés, dicséretet, biztatást, hogy valami gonoszságot vigyenek végbe). De ebbe nem akarok belefogni.  
- Közhely az a szitu, amelyben a férj 20 évi házasság után is fukarkodik a dicsérettel, elismeréssel, köszönettel, szeretetének kifejezésével, és kérdésre, hogy már nem szeretsz, csak annyit válaszol: Húsz éve kimondtam, hogy szeretlek, s még nem vontam vissza.   
Megint csak oda lyukadhatunk ki, hogy kell az őszinte dicséret.

Tavaszi meleg van ma. Hivatalból 11 fok Bp-en. Ingben leledzhetek a balkonon.
Itt biztos, hogy még magasabb a hőmérséklet.
Fenyeget, hogy erősödő módon visszatér a tél, sarki légmozgás hűti le a jövő héten az országot.
Lehet.
De most meleg van.
Nálunk béke van.
Annyira az, hogy az idegenforgalom megnőtt.
Annyira az, hogy számos nyugati polgár keres póthazát, mert a hivatalos propaganda ellenére meggyőződött arról, hogy itt általában biztonságos élni.
A fenyegetés a szomszédban folyó proxi-háború léte.
Attól való félelem, hogy kiterjedtté válik az egész világra, ahol egyre több háborús góc tűnik fel.
Lehet, hogy kitör a 3. vh., de most itt béke van.  
Örüljünk neki.
Ostromoljuk az eget, hogy ne eszkalálódjék a háború.
Most, itt van mit enni-inni.
Fenyegetés: A klímaváltozás heves és rapszodikus időjárással jár.
Lehet, hogy nagy éhínségek jönnek. (Nagyanyánk fenyegetése igazolódna be: Majd még megennétek!!!)  
Ez előfordulhat, de most van mit enni, inni.
Túl vagyok két kimutatott Covid-influenzán.
Egyes becslések szerint a Covidnál lényegesen pusztítóbb vírusos fertőzések jönnek.
Lehet, hogy jönnek, de most nincsenek jelen ezek a nyomorult vírusok.
Éljünk harmóniában!
Ki tudja, még mikkel bombáz bennünket a tömegmédia.
Ne üljünk fel neki!
Tegyük csak a dolgunkat, mintha semmi veszedelem nem fenyegetne.
Írva van: Elég a mának a maga baja.

Még mindig olvasgatom, amikor kedvet érzek rá, a magyar novellisták remekeit. A remekeit idézőjelbe is tehetném. Tegnap ugyanis egymás után két „remek” követte egymást. Az első – meglehetősen hosszú – Gergely Sándor „remeke”: Vitézek és hősök. A vitéz egy tanácsos úr, aki beismerésével felesége „vörös” fivérét kivégezteti a Horthy rendőrséggel, jóllehet anyósa is velük lakik. A hős a kommunista öcs, aki a legváltozatosabb kínzásokat viseli el, mert nem akarja bajba keverni anyját, húgát és annak családját. A sztori elég abszurd és lélektanilag is kétséges.
A másik novellát Lengyel József jegyzi (Kicsi, mérges öregúr). Andrián fizikus, akit elkap a cseka. Együtt gyötrődik sokadmagával, akiktől beismerő vallomásokat akarnak kicsikarni, meg azt, hogy társai is voltak az államellenes összeesküvésben. Időnként kihallgatják az öreg professzort, aki a kihallgatók félig se elszívott cigarettáit kicsempészi fogolytársainak. Az öreg a szent, kihallgatói az ördögök (romantika). Végül az utolsó megveretése után nem tér vissza fogvatartott társaihoz. Alighanem végeznek vele.
Valóságos felüdülés a Kossuth Rádiószínház c. műsora. Tíz részben hallgatható Varga Domokos nagyon emberi, humorosra vett családtörténete, a Kutyafülűek. A még két napig tartó darab minden adása azzal kezdődik, hogy Varga Domokos az alig elkezdett művet zömmel az 56-os szerepléséért kirótt börtönbüntetése alatt véste papírra. (Ennyiben hajaz az előzőekre.) Őt nem ítélték el nagyon sok évre, de reggelente hallotta az akasztásra vitt emberek jajszavát.
Persze a regényes történet nem erről szól, hanem róluk, a hatgyermekes házaspár hétköznapjainak a szépségeiről, megpróbáltatásairól.
Valóságos felüdülés szembesülni azokkal az eseményekkel (gyermek elvesztése, kalandok az úttörővasúton, nélkülözések, fára mászás kritikus magasságba, szülés nehéz körülményekkel övezve, lakástűz, tetőn mászkálás stb, stb) és mindezek ellenére a túláradó öröm.
Élvezettel hallgatom.
Az archívum lehetővé teszi a teljes sorozat visszahallgatását.  
Érdemes.

Ugye a tizenkétfokú skála szolmizációs nevei a következők:
do di re ri(má) mi fá fi szó szi lá tá ti dó 
Hát ezzel a néhány szótaggal nem könnyű értelmes szöveget összehozni.
A kabarészerzőknek sikerült. A tilos pénzváltó ezt szolmizálja az utcasarkon:
„Do-(l)lá-re-la-dó!
Nem rossz. Szó, mi szó.
Én meg ezt kérdezem: Di-ri,mi-ti-szó???
Szo-szó, ez se rossz.
Egyik lányunk beceneve La-la volt.
Egyik unokánk Do-mi,
egy másik neve Má-ri,
egy harmadiké Ri-ta.
A do-mi nagyterc.
A má-ri enharmonikus hangok, azaz ugyanazt a hangot jelölik más módon, mint pl. fisz és gesz, mint pl. La-la.
A ri-ta tiszta kvint.
Valami arra int,
hogy hagyjam abba itt.
***
A közelmúltban játszottam a Szózat játékot, amikor is az ötbetűs megfejtés a VURST szó volt.
A szót értjük, de nem magyar, hanem német szó.
Legközelebbi ajánlatom megfejtésre: DURÁK.
Az se magyar, de jól hangzik.
Azt jelenti, hogy HÜLYE.

 

Tegnap M. lakásszentelőjén vettünk részt. A szertartást L. végezte. Szép számmal összejöttünk, szép számú évet megélt veteránok. A beszélgetés hangereje a piák fogytával egyenes arányban növekedett. Kellett is a hangerő, mert bevallottan vagy bevallatlanul haladunk a nagyothallás, a süketülés felé.
Láthatóan nagy életet élnek kortársaink, akiknek a futóművei még rendesen működnek. Kirándulnak, utaznak a nagyvilágba szerteszóródott utódaik felkeresése okán.
Ez alól mi sem voltunk kivételek, még ha a múlté is a francia utunk.
Egyebekben a megtekintett lakás mind elrendezésében, mind szerkezetében kedves.
Nekem azért is, mert keresztutcája a Lőcsei út.  
Valaha zuglói lakosok voltunk.
Ami még érdekes, hogy társaink leplezetlenül beszélnek kopásaikról, akár lappangó végzetes betegségeikről is.
***
Rövid az idei farsang. 
Ez a hét, és még néhány nap.
Szombaton este kvízjáték a templomi közösségben,.
. Igyekezniük kell a ropni vágyóknak is a hangos mulatozással.
Jövő héten már hamvazószerda.
Korai az időpont, de korai a tavaszi időjárás is.
Plusz 11 fokot mutat a hőmérő nálunk.

Ideje van az életnek, és ideje van a halálnak
Ideje van a gyerekkornak, és ideje az öregségnek
Ideje van a pénzszerzésnek, és ideje a pénz elverésének
Ideje van a munkának, és ideje van a szórakozásnak
Ideje van a tévézésnek, és ideje a tévé kikapcsolásának
Ideje van a neten való szörfözésnek, és ideje van a tőle való tartózkodásnak
Ideje van a kütyüzésnek, és ideje a kütyüzés abbahagyásának
Ideje van az olvasásnak, és ideje a szemlélődésnek
Ideje van a rejtvényfejtésnek, és ideje a rejtvényújság kidobásának
Ideje van a test épségének, és ideje az elkopásának
Ideje van az elhízásnak, és ideje a koplalásnak
Ideje van a betegségeknek, és ideje a gyógyulásnak
Ideje van a rossz hírnek, és ideje a jónak
Ideje van az ízléses művészeteknek, és ideje a giccsnek
Ideje van az értelem virágzásának, és az értelem hanyatlásának
Ideje van az információdömpingnek, és  ideje a tőlük való menekülésnek  
Ideje van a poszt megírásának és ideje az írás abbahagyásának.
***
Résen vagyok. A fb felszólított, hogy köszöntsem fel születésnapján Szabó Ferencet.
Nem teszem, mert elhunyt a jezsuita költő és író.
Isten nyugosztalja!
Ma lenne 93 éves.

Tegnap az után kutattam, hogy vajon a növényevő, a ragadozó vagy a vegyes táplálékon élő állatok élete a hosszabb.
Nem találtam értékelhető adatot arra, hogy a táplálkozás és a várható élettartam között összefüggés volna. Viszont találkoztam egy érdekes megállapítással. Azok számíthatnak hosszabb életre, akiknek a szervezetében működnek a javító gének. Ezek helyreállítják a DNS-eket, és ezáltal hozzájárulnak az élettartam meghosszabbodásához.
***
A vicc szerint az orvos így szól a 75 éves Józsi bácsihoz: Józsi bácsi, ha nem dohányozna, már 85 éves lehetne.
***
A témához illik az időskor és az edzettség viszonya.
Azért kell a komfort az idős embereknek, hogy megóvják őket a fárasztó fizikai munkától. A panellakóknak nem kell aprófát vágni, szenet felhordani, lift viszi fel őket az emeletre, házhoz szállítják élelmiszereit, ebédjét. Ez a komfort megóvja őket a terheléstől, joggal, hiszen megkoptak már az ízületeik. Nincs szaladgálás, ugrabugrálás.  Ez az óvatosság lelassíthatja a további kopások tempóját, viszont a tétlenség, a fizikai munkák elmaradása, az edzettség hiánya és általában a mozgáshiány satnyít, nem segíti élni.
Van ebben valami.
A komfortnélküliség fárasztó, de edzésben tartja az öreg szervezetet. A mozgás, bár meglehet, nehezére esik az időskorúnak, edzésben tartja kopott ízületeit. Életkedvet kölcsönöz neki az a tudat, hogy lám, még képes vagyok gondoskodni magamról. Baj csak akkor van, ha már mégsem képes erre.
Van ebben is valami.
***
Ha az ember beül egy operába, egy komolyzeni koncertre, akkor csendben van. Nem zörög zacskóval, hangoskodásra való gerjedelmét elfojtja: cukrot szopogat, csak a szünetben köhög, krákog, tüsszög ... vagy nem megy ilyen rendezvényre. Az etikett így kívánja.
Ha az ember egy prédikációt, egy misét, egy előadást meghallgat, számára nem ír elő semmit az etikett, de az emberi jóérzés tőle is megkívánja (megkívánná), hogy ne köhögjön az égzengést utánozva, ne harákoljon, ne tüsszenten ordítva, mintegy azt deklarálva, ide figyeljetek emberek! Rám figyeljetek, ne az előadóra, ne a prédikáló papra!
Nemde igazam van?
Dede.

Ki tudja, miért az orvosok szeretnek zenélni, a festők meg írni.
Bernáth Aurél sok könyvet írt.
Az írás helyszíne a Balaton északi partvidéke.
Megfogott a most olvasott novellájának (Koós-Krennerék egy napja) néhány mondata.
- Íme, előtte terül el a nagy víz, a dombok változatos fordulatai és az arányos formájú kis présházak százai, kötelező diófáikkal. Mily tarka és mégis mily egységes kép! A Badacsony alakja pedig innen magasról jut igazán érvényre! Lent a vasút és az országút szalad, autók és lovaskocsik rajta. És a szőlőkben a tőkék közt bujkáló dolgozó emberek.… Erős lejtő horhosban ereszkedik le a festő az országút felé.
Az emberben szépen felidézi a badacsonyi emlékeket.
- [a festő] irigységet érez a köznapi munka iránt, melyet minden különösebb átváltódás nélkül el lehet kezdeni. Neki valamiféle gátat kell áttörnie, melynek néha erősebb a fala, mint amilyet legyőzhet.
Minden festő munkájának – így az övének is – van bizonyos fajtájú menete. Ki tudja, hogyan – de a kép egyszer csak előáll. Rejtélyes dolog ez.
Az alkotó munka velejárója – úgy látszik – valamiféle gát áttörése, legyőzése.
Aztán elkészül a mű és önálló életet kezd.
- A feltálalt ebéd ecetes salátából, citromos mézbe pácolt sárgarépából és vajas kenyérből állt és dióból.
Igazi vegetariánus ebéd.
A sárgarépás mixet mi is esszük néha-néha, bár nem vegizünk.
- Értés és tetszés nem azonos fogalmak, … a festészet inkább a tetszést igényli.
Nos, igen.
Érezni kell a képet, a szépet.
Hiába az értés, ha nem szép a kép.