Mickey webnaplója

Hogy kezdek magamhoz térni egy vírusos influenzából, vaskos filozófiai mélységű kötet olvasásába fogtam. Írta Joseph Ratzinger, címe: Politika, szabadság, hagyomány, alcíme: A kereszténység és az istenkérdés Európa jövőjében. (összegyűjtött írások)
Hogy kissé bemutassam, idézem néhány gondolatát a kötet elejéről dőlten, s kommentálom álló sorokkal.
- A politikának végső soron nincs más alapja és forrása, mint a többség döntése, amely az állam életében az igazság helyére kerül.
A többség majd megmondja, hogy mennyi kétszer kettő – gondolom tovább.
- A politika akkor igazságos, és akkor mozdítja elő a szabadságot, ha az értékek és a jogok olyan rendszerét szolgálja, amelyet az ész tár elénk.
Az egyik legnehezebb kérdés. Amit az ész tár elménk az a normalitás. Pilátus nem képes magáévá tenni, mikor szkeptikusan megkérdezi: Mi az igazság? 
- Jézus elismeri a Pilátus által képviselt állam bírói hatalmát…, de korlátozza is, hiszen azt mondja, hogy Pilátusnak nem saját magától van hatalma, hanem „fentről” kapta.
Kellermayer M. megfogalmazása szerint a növény- és állatvilág emberfüggő, egyedül az ember istenfüggő. Így kerül minden a helyére.   
- Az államnak az a feladata, hogy megőrizze az emberi együttélés rendjét lehetővé téve, hogy mindenki emberhez méltó életet tudjon élni.
Az emberi méltóság istenképiségünk hozadéka. Olyanfajta megbecsültség, amely minden embernek jár. Az ENSZ alapokmánya is kitér rá, amennyiben kinyilatkoztatja, hogy minden ember szabadnak születik. Néhány szabadságjogot sorolok: lakhatáshoz, ruházkodáshoz, ételhez és italhoz, munkához, véleménynyilvánítási, valláshoz való jog.
- Nem feladata az államnak, hogy boldoggá tegye az emberiséget, és az sem feladata, hogy újfajta embertípust hozzon létre.
Elgondolkoztató megállapítás. Saját boldogulásáról kinek-kinek a feladata gondoskodni. A társadalommal való kísérletezés nem feladata az államnak, sőt. Kifejezetten bűnös az emberek entitásába való beleturkálás, erőszakos beavatkozás.
- A relativizmusnak megvan a maga dogmatizmusa: olyannyira biztos magában, hogy azokra is rá akarja kényszeríteni magát, akik nem értenek egyet vele.
„Eszi vagy nem eszi, nem kap mást”-féle magatartás ez. „Szeretlek, ha belepusztulsz” is erőszakossága.
Korunk bőven felmutat ilyesfajta törekvéseket.
- Ha a többségnek mindig igaza van, akkor a jogot lábbal kell tiporni… csak az erősebb hatalma számít.
Nincs többé objektív igazság, csak a többség igaza:2x2= akármennyi. Avagy nem tapasztaljuk, amikor a bíróság nem az igazság, hanem a jogszabályok érvényesülése alapján dönt?
 A jogi normákat pedig önmaga állítja elő kénye-kedve szerint.

Lencse
A magyar nyelv napján kicsit kibontom a szót.
Szeretem a lencsét.
Kiváltképp a vörös lencsét.
Más közöm is van a lencséhez.  Vagy hatvan éve szemüveges vagyok. Ismerem hát jól a szót: szemüveglencse.
Ezzel korrigálom a szemlencsém hibáit.
A pici barna anyajegy az arcon szintén lencse.
Ami meglep, nem találtam a szóvégmutató szótárban a lencse szót egyáltalán.
Az értelmező szótár viszont ismeri még a geológusok által használt kőzetlencse szót.
Viszont nem ismeri azt a fajta lencsét, amelyet a meteorológusok igen. Most is lencse alatt élünk. Felettünk a szürke, kitartóan makacs, ólomszínű ég, amely kedélyállapotunkra nyomasztólag hat. És amely nem akar elvonulni magától. Türelmesen kivárja, hogy egy erős front szele elpucolja. Ez a lencse a tél során szokott megjelenni, és eltünteti még azt a kevéske napot is, ami a rövidülő nappalok során adatnának.
Hát éljen a magyar nyelv, amely éppen 180 éve hivatalos nyelvünk.
***
Egy gondolatot még idebiggyesztek.
Nézem az énekeskönyvben a Himnusz szövegét. Így kezdődik:
Isten, áld meg a magyart!
Na, nem! Az áld szó felszólító módban helyesen: áldd meg.
Akkor meg honnan ez a baki?
Más alkalommal szembejön velem a Himnusz hiteles kézirata. Kölcsey írta így: Isten, áld meg a magyart!
Ejha?
Aztán finomodik a dolog. A Himnusz keletkezése megelőzte az első magyar nyelvtan könyvét.
Tehát nem vét az, aki a kort és a költői szabadságot is figyelembe véve idézi a szöveget.
A szövegszerkesztőket pedig zavarba ejtheti, hogy mit kövessenek, az eredeti írásmódot, vagy a mai helyesírás követelményeinek megfelelőt.

Régen szórakoztam a szavakkal. Találtam néhány – általam sorozatoknak nevezett szósort. pl. ár ér ír orr őr úr űr.
Tegnap óta ezzel bővíthettm: sakk sekk sikk sokk suk-sük, illetve 
szak szák szék szik szikh szók szűk.
Jó játék a magyar nyelv!
Lackfi János is szeret szórakozni a nyelvvel. Utóbb olvasóit is buzdítja: Játékra fel! Ilyenekkel:
Melyik gyümölcsöt nem magázzuk sose? (Körte)
Melyik gyümölcs nem áll el holnapig? (Alma)
Melyik zöldség okoz női fejfájást? (Hagyma)
Biztonsági mellényben világítok földmélyen. (Répa)
Akármennyit fizetsz, csak ősszel vetkőzöm. (Fa)
A legmakacsabb besúgó, mindent beköp, amit lehet. (Légy)
Őt se látod, meg a világot se tőle. (Köd)
Hol magán kívül tajtékzik, hol visszahúzódó. (Tenger)
Mindig fentről jön, de felmenni még nem látta senki. (Eső, hó)
A levezető lépcső mindig rövidebb, mint a feljövő. (Pince)
Minél romlottabb, annál finomabb. (Bor, sajt)
Magam ezekkel rukkoltam elő:
A nonstop ételbár másképpen szünetmentes tápegység
A beat-koncert másképpen hangár.
Ott, etté? Nem, két té.
Mit keres a hajpántodon a D és I betű. Ezzel buzdítom a kedvenc csapatomat: Hajrá fraDI!
Melyik nyelvben fordul elő az eel szó? … Hát angol, na!
Ó, hogy mennyi ilyen van se szeri, se száma.
Pl. Az angol azt mondja, Apple, a német meg azt, hogy Apfel, és mindkettő almát ért rajta.  

Micsoda éjszaka volt… így kezdődik a régi sláger.
Nemcsak régen voltak micsoda éjszakák. Ma is vannak. Legfeljebb tartalmuk eltérő.
Most pl. az éjszaka meglepetése az volt, hogy eldugult az orrom. Nem egészen, de… Tudom, a nyálkahártyaduzzadás lehetetleníti el a szabályos légzést. A légzéshez szükséges izmok munkáját sokszorozza meg, és még így se kielégítő az egészséges mennyiségű levegőhöz jutás. Próbáltam félpercenként orrot fújni, de semmi látszata. Próbáltam oldalt, háton, hason feküdni. Talán még az ülő helyzet segített leginkább.
Mi tagadás, nem túl egyszerű ülve aludni, ha nem is lehetetlen.
Így kínlódtam légzésemmel birkózva az éjszaka.
Alig vártam, hogy megvirradjon.
Elképzelhető, hogy „micsoda éjszaka volt” az enyém.
Vírusos influenza?
A covid újabb támadása?
Mindegy is.
Majd csak alábbhagy.
***
Közelítő tél.
Lehűlt a levegő. Szigorú időszaknak nézünk elébe, jajgatják a meteorológusok. Ez pont így lesz, vagy éppen ellenkezőleg. Olyanok az időjósok, mint a közvéleménykutatók. Megvannak azok a paraméterek, amelyek alapján folytatják a felméréseket, csakhogy paradigmaváltás következett be, különösen az utóbbiak esetén. Az internetes csatornák, rendesen megnövelik a hibahatárokat.
Bár az is igaz, hogy a pártos felmérések a saját érdekeltségek felé torzítanak. Olyan ez, mint a szeszesitalok szervezetre gyakorolt hatásának elemzése.
A kutatási eredmények attól függenek, hogy ki a megbízójuk.

1. Slezák Leó osztrák kamaraénekes lusta volt fogalmazni, ezért levelében a fiának az írni igével imigyen szórakozott:
Ha az ember azt írja, hogy ír, akkor ír is.
Te azt írtad, hogy írsz, és nem írtál.
Ha erre az írásomra sem írsz semmit, többé nem írok: Apád  
- Czakó Gábor megállapítását teszem mellé, aki azt hangsúlyozta, hogy az újságírás (blogírás is) gyakorlati tevékenység.  Megette a fene, ha nem szívesen ugrunk neki e feladatnak.
- Rásegíthet a népdal is, amikor ezt mondja: „csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeeeret”.  Átfordítva: csak az írjon a blogjába, aki ilyet szeeeret.
***
2. És most folytatom a kifacsart közmondások ismertetését. Olyanok ezek, mint Weöres verse, a Téma és variációk című.
Vidámságot csempésznek az olvasó életébe, és nem is akarnak ennél többet.
Tegnap K. lányunk tette fel Besenyő bácsi efféle gyűjteményét. Megígértem, hogy ellopom. Íme:
- Nem a győzelem, a részvétel, hanem a fontos.
- Közös lónak túrós a táska.
- Nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem.
- Aki másnak vermet ás, ... nem magának ássa!
 - Éhes makkal disznókat álmodsz!
- Kicsi a bors, de főleg az őrölt.
- Aki mer, annál van a kanál.
- Ahány ház, annyi baj legyen.
- Okos enged, ha már szenved...
- Szegény ember vizel és főz!
- Jobb félni, mint megnősülni!
- Ki a hideget nem szereti, hóember nem lehet.
- Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon.
- Hajléktalanok jelmondata: "Kukából nem lesz szalonna."
- Felesleges, mint szőkének gondolkodási időt adni.
- Verés közben jön-megy a székláb.
- Evés közben jön meg a szomszéd.
- Akasztott embernek lába se éri a földet.
***
3. És még valami.
Két rejtvényfüzetet kaptam összesen 159 rejtvénnyel. Az olasz módra feladványok darabja 209 kockából áll, ennélfogva az elmúlt időszakban 29 051 kockát kellett kitöltenem.
Jelentem elkészült. Mehetnek a füzetek a szelektív hulladékgyűjtőbe.

Hogy mik vannak!
Az 56 éves korában hasnyálmirigyrákban elhunyt Steve Jobs gondolatai jöttek velem szembe a FB-on. Néhány gondolatát ide másoltam. Egyszerűek, érthetők, mégis olyan kevéssé vesszük őket komolyan, pedig...
„Ahogy öregedtem, egyszerre rájöttem
hogy egy 300 dolláros óra és egy 3 000 000 dolláros ugyanazt az időt mutatja.
Hogy egy 150 000 dolláros autóval és egy 15 000 000 dolláros autóval ugyanoda érhetünk el.
Hogy egy 150 dolláros vagy 1500 dolláros bor ugyanazt a másnaposságot okozza.
Hogy egy 300 négyzetméteres házban vagy 10szer akkorában a magány ugyanaz.
Az igazi boldogság nem anyagi dolgokból ered, hanem abból a szeretetből, amelyet szeretteink kínálnak nekünk.”
***
Tegnap meg Lackfi János verse jött velem szembe. Ezt is idemásolom, mert nagyon megtetszett. Nincs egyedül a közmondások keverésével. Szabó Feri pl. sokat emlegette, hogy „néma gyereknek híg a leve”.
Hát igen.
Ki korán kel, hamar elfárad. Továbbá: Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhaszekrény. No meg: Az különbözteti meg a kétpúpú tevét az egypúpútól…, aki akarja.  
 
Lackfi János: Tanulságok
Amilyen az adjon isten, úgy puffanik,
Az asszony verve jó, ne halaszd holnapig.
Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót,
Addig jár a korsó, amíg ér takaród.

Aki szelet vetett, két szék közt pad alatt,
Akinek nem inge, az lel majd aranyat.
Kolbásznál több a nap, ajtó mögött helye,
Nem fér meg két dudás, maga esik bele.

Éppoly kicsi a bors, mint a rosta lika,
Odakinn tágasabb, de benn a barika.
Beszélni színezüst, másik fülén kimegy,
Nem vénember azért Mohamedhez a hegy

Falra borsót, kemény dió, legszebb öröm,
Világtalant vezet, zsák foltját, kő kövön.
Szamár szenved, habár nagyot nem érdemel,
Holló a hollónak harapást szőrivel.

Kicsi, ámde erős, mint halottnak a csók
Járt utat el ne hagyj, a másik lábam ott.
Kinek a pap, kinek hány nap még a világ,
Ló is botlik, előbb, mint a sánta kutyák.

Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág,
Szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát.
Előre ne igyunk, tolláról madarat,
Jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs ma.
***
Más.
Kovács István találmánya:
Hogy hívják a villamos szék kis testvérét? Elektromos kis ülés.
Rögtön mellétettem a saját agymenésemet:
Hogy hívják a nonstop ételbárt? Szünetmentes tápegység.

Van a Szentírásban több olyan hely, ami arról értesít, hogy Jézus humoros valaki. Ilyen többek között a mai perikopa is: példabeszéd a hűtlen intézőről. A ravasz intéző lekenyerezi azokat az embereket, akik gazdájukkal szemben nagyon eladósodtak. Az intéző szájába adott okfejtés az, ami humorossá oldja a történetet. Így szól a csaló intéző: „Mitévő legyek, ha gazdám elveszi tőlem az intézőséget: „Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek”.
Talán nem véletlen, hogy szállóigévé lett az intéző kimondott gondolata.
Miért ne tudna kapálni az intéző?
Lehet, hogy rettentően lusta,
lehet, hogy megszokta az úrhatnám munkakerülést,
lehet, hogy csak snassznak ítéli a kapálást.
Hogy koldulni szégyell, az inkább érthető. A hatalommal bíró ember, akit mindenki ismer a régióban, hogyne szégyellene koldulni.
Mi tagadás hasonló helyzetben mi is szégyellenénk koldulni.
Persze a folytatás helyére teszi a dolgokat. Jézus pontos látleletet ad kortársairól: A világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
Ez a tetten ért különbség azonban nem menti fel a világosság fiait az alól, hogy tanúskodjanak az Isten országáról, s hogy tevékenyen fáradozzanak érte.
***
Változik a világ. Háborúról remélhetőleg a béke irányába.
Kizsigerelő évek után tán a prosperitás időszaka köszönt be.
Ki tudja?
Mindenesetre elég nagy súlya van annak a kétnapos tanácskozásnak, amelyen 47 ország vezetői fejthetik ki szabadon véleményüket korunk kihívásairól.
Hogy aztán mi lesz a hozadéka, azt idővel megtudjuk.   
Koros emberként érdeklődésteli rácsodálkozással figyelem azt az egyre több hirtelen változást, ami a természetben fordul elő (földcsuszamlások, aszály, villámárvizek, hatalmas erdőtüzek, földrengések, népvándorlás), és amilyen gyors váltások a politikában végbe mennek.
Vajon hány ismeretlenes a közeli-távoli jövő?
Uram, Teremtőm, hogy mi lesz itt???!!!

Nagyon szeretem Molnár F. Pál utcai fiúk c. regényét. Számos apropóból idéztem már, most újra ezt teszem.
Van benne egy drámai rész, amikor a vörösingesek egyik este tanácskoznak. Tele a jelenet feszültséggel. Áts Feri az igaz, jó gondolkozású vezér, valóban jól adja elő szerepét. Ott vannak a Pásztorok, ott Wendauer, és több néven nem nevezett vörösinges. Ott van Geréb is a Pál utcaiak árulója, aki megvesztegette a grund őrét, a tótot, hogy álljon rendelkezésükre. Közéjük pottyan az égből a kis Nemecsek, aki igazi hősként viselkedik a maga módján.
Megalázzák, belenyomják a hideg vízbe. (A pásztoroknak is meg kell fürdeniük, az einstand miatt). Nemecsek távozik, a híd őrei vigyázzba állnak a tiszteletére. Geréb magára marad. A vörösingesek kivetik maguk közül az árulót.
***
Megtekintve OV brüsszeli EP-beli szereplését egészen hasonló érzések támadtak bennem, mint korábban, amikor Molnár regényét olvastam.
Adva egy ember, aki csaknem teljes ellenszélben elmondja a magáét. Kevesen mellette állnak és megadják neki a tiszteletet, sőt megköszönik a munkáját. A zöm minderről tudomásul se véve ellenséges hangon ráront a szokásos mantrákkal.
S ott áll Geréb is, az áruló. Beáll a támadók közé.
Kevéssé találok párhuzamos szereplőt, aki Áts Feri szerepét hozná.
Illetve mégis.
Orbán rendszeresen említi: fölöttünk a jó Isten. Neki is jelen kellett lennie, mert megerősítése nélkül hogy bírná ki a miniszterelnökünk a folyamatos áskálódást, amelyekkel személyét és vallott nézeteit illetik.
***
Jön Trump?
Elnökösködése nem lesz diadalmenet. Blokkosodás, erőfitogtatás, politikai és katonai tili-toli.
Baljós előjelek.
De ne legyen igazam.        

A császármorzsa (nagyon kedvelem) szinonimái: (gríz)smarni, daramorzsa, no meg nyögvenyelő.
Nyögvenyelő, mint a napi poszt letermelésére elkötelezettek hozzáállása a feladathoz. Ha megvan az a bizonyos madzag, amire rárakódhat a cukor, hogy kandiscukorrá kristályosodjék, akkor nincs semmi baj. Jönnek a szavak, mondatok, gondolatok. De ez a fajta ihletettség nem állandó.
Hol van, hol nincs.     
Ma van. Nem is kevés. Azért rövidre fogom.
A politikai nagyüzem már huzamosabb idő óta és egyre erősödő, egyre agresszívabb módon foglalkozik az amerikai elnökválasztással. Ha lehet hinni a médiának, alighanem Trump megnyerte a választást.
Előbb-utóbb lekezdődik a hurcolkodás. Biden ki, Trump be.
Pont.
Néhány évig ezügyben talán csend lesz.
A héten OV nemzetközi kongresszust hirdetett félszáz állami vezető és miniszter részvételével. Hol máshol rendeznék meg, mint a Puskás arénában.
Ma még Kirgizisztánban koszorúz a min. elnök.
Holnap pedig indul az eszmecsere itthon immár azzal az ismerettel, hogy az USA-ban a republikánusok kerültek a hatalomba.
Megosztott a világunk. A republikánusok győzelmének a világ egyik fele örül, a másik fele nehezen emészti meg. Ha a demokraták nyertek volna, ugyanez volna a helyzet.
Nem lenne lehetséges, hogy egyszer mindenki örömmel nyugtázza a politikai választás eredményét?
Elvileg lehetne.
De kicsit nehezíti a dolgot, hogy az aspiránsok és szekértáboruk egymást pocskondiázzák: hogy is hagyhatnának fel kritikus alapállásukkal?
Nagy a média felelőssége, és különösen is az az őket hamis hangokra biztató és anyagilag támogató háttéré.

(Ugye rossz posztót kiáltottak egykor a csintalankodó gyerekre.)
Jó vicc!
Az orosz kiballag dolgozni a földjére. Már egy órányit haladt, megtett vagy négy versztát, amikor leltárt tart.
Megtapogatja a zsebeit:
jobb zseb: pártigazolvány? Megvan.
bal zseb: szakszervezeti könyvecske? Megvan.
belső zseb: Vodkácska? Megvan.
Mégis hiányérzete van.
Kapácska?
Jaj, hát nem otthon felejtettem!
Most komolyan.
Felkelés után a számítógép előtt üldögélek.
Megnyitom a szokásos google-oldalt.
Szózat játék öt betű: Megvan.
Magyar wordle: Megfejtés? Megvan.
Jigsaw puzzle: A tájkép összerakása? Megvan..
Napi poszt??? Jaj, hát az még hátra van!!!
***
Az üzletből útban hazafelé meglátogattam a könyvmegállót. Tele polcokat találtam. Amiket  magammal hoztam:
- Futball 1001 fotón. Nem számoltam össze, de lehet, hogy tényleg annyi kép van benne. Domit érdekli, esetleg Ágostont?
- Kántor Sándor. A Népi Ip.műv.-i Tanács kiadványa. Volt igazgatóm (Nagy László) bevezetőjével.  Benne a mester számos kerámiája. Többek között mezőcsátiak. Zsuzsa ezt a hagyományt tanulta mesterétől.  
- Varga Domokos: Kutyafülűek. Az írót 56 miatt bebörtönözték. Ott érlelődött a vidám hangulatot árasztó kötet, amely a fiatal család kalandos hétköznapjait mutatja be. Az 1973-ban ötödjére kiadott kötet 25 000 pld.-ban jelent meg!!!
Költői kérdésem:
Akad-e ma olyan könyv, amely ekkora példányszámban kerül ki a nyomdából?