Mickey webnaplója

 A professzor vizsgáztatja a medikus hallgatót:
− Azt mondja meg, kedves kolléga, ha magát beteghez hívják, mi az első kérdése?
− Az, hogy hol lakik a beteg…
Az orvostanhallgató államvizsgázik.
− Mit kell először is biztosan tudnia – kérdezi a vizsgabizottság elnöke –, ha egy beteghez hívják? A hallgató nem sokat töpreng. − A címet, professzor úr!
− Nem tudom, emlékszik-e rám doktor úr? Tavaly voltam itt a reumámmal, s akkor azt tetszett mondani, hogy kerüljem a nedves helyeket.
− Igen, ez nagyon fontos…
- Csak azt szeretném tudni, megfürödhetek-e már?
***
− Betartotta az utasításaimat, és nyitott ablaknál aludt?
− Be doktor úr, nagyon szigorúan.
− Helyes… És az influenzája nyomtalanul elmúlt?…
− Nem, az megvan. A karórám meg a videóm tűnt el nyomtalanul.
Az állatorvos megbetegszik, és elmegy a háziorvosához.
− Mi a panasza? – kérdezi a doki.
− Nézze, én állatorvos vagyok. Én úgy gyógyítom a betegeimet, hogy nem kérdezek tőlük semmit, hiszen ők nem tudnak válaszolni. Maga erre nem képes?
− Dehogynem – válaszolja az orvos kis gondolkodás után. Szó nélkül megvizsgálja az állatorvost, majd átad neki egy receptet.
− Tessék, ezt váltsa be!
− És ez hatni fog?
− Persze. Ha mégsem, akkor legfeljebb elaltatom…
***
− Az ifjú házas orvost telefonon bridzselni hívják a kollégái. − El kell mennem drágám – mondja, amikor leteszi a kagylót. − Valami komoly eset? – kérdezi aggódva az asszonyka. − De mennyire komoly… Már három orvos ott van!
***
Beteg a patikában: − A gyógyszer nevét elfelejtettem, de azt tudom, hogy Methylalminodimentholphenyl-t tartalmaz…

Két gyógyszervegyész beszélget: Minek nevezzük el az új gyógyszert:? Trichloraneurinbutylmenachhindioxyphenyaethanolbarbituratnak, vagy valami hasonlónak, hogy a hipochonderek ne tudják könnyen megtanulni.

Orvosnál: − Sóhajtson, Józsi bácsi! − Hajjaj!

A nénike érdeklődik az orvosnál, hogy tekintettel súlyos betegségére, milyenek a kilátásai.
- Hát nénike, a jövő hétre már ne vegyen tartós tejet!

− Doktor úr, tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok.. Mondja meg, mennyi időm van még hátra? − Na, Kovács néni. Olvasta maga a Háború és békét?
− Nem.
− Nos, akkor már ne is kezdjen hozzá…

Szeretem a KRÉKER kekszet. Vettünk is egy fél kilós vödörrel.
Ez a fajta nem egészen az, mint amit szokásosan vásárolunk.
Ez enyhén sózott hagymás-tejfölös.
Ennél azért többféle összetevőből áll.
Ezegyszer felsorolok egy ilyen gyűjteményt.
Búzaliszt, pálmazsír, pálmaolaj, glükózszirup, fruktóz-glükózszörp, hagymás-tejfölös fűszerkeverék,
tejtermékek, tejsavópor, sovány tejpor, tejfölpor,
só, cukrok, vöröshagymapor,
nátriumglutamát, dinátrium-inozinát, dinátrium-guanilát,
petrezselyemlevél,
nátriumacetát, citromsav, nátriumlaktát, fokhagymapor, sziliciumdioxid, tejpor,
térfogatnövelő: ammónium-hidrogén-karbonát, tetrakálium-difoszfát, nátrium-hidrogén-karbonát,
emulgeálók, lecitinek, antioxidáns, kálium-metabiszulfit.
Na kérem. Hangzásra felér egy cifra káromkodással, ha valaki egyvégtében elhadarja. És aki hibátlanul kiejti ezeket a bűvös összetevőneveket, bízvást ihat még kedvére.
Hogy mit tesz a szervezetünkkel ennyiféle élelmiszervegyipari adalék, ember ki nem számíthatja.
Ráadásul élelmiszer lévén a kockázatokat és mellékhatásokat nincs kivel megbeszélni, s a terméken sincs feltüntetve.
Ez nem gyógyszer.
Mit mondjak?
Soha többet!

Mostanában elég sűrűn „lilul  az ég”, én próbálok szép fotókat készíteni róla,
Gárdonyi viszont a megszövegezésben verhetetlen. Így ír a jelenségről:
„Az égen meghamvadt a felhők parazsa.”
Mindez a Mi az a szerelem? c. elbeszélésében.
Következő bámulatom az az idill, amellyel a témához nyúl az a Gárdonyi, akinek a házassága nem igazán sikerült. Ahogy ma mondanák: életmódszerűen „bekuckózott” az ablakát felül viselő szobájába, lakrészébe.
Ez az elzárkózás talán annak szólt, hogy ne zavarja az utca látványa alkotás közben.
Csakúgy, mint Váli Deskét, aki nagy ritkán tekint ki ablakán a budai hegyekre, műterme ablaka jószerével szintúgy „használaton kívüli”.
Nem életem közepe a foci vb, mégis nézem olykor, valameddig.
Túl sok időt emészt, és ehhez képest túl kevés gól esik általában.
Csak erőfeszítések, és erőfeszítések. Futkosás föl-alá.  
Mégis meglepett, hogy Szaúdi A.-val nem bírt Argentína,
hogy a japánok elkalapálták a németeket,
hogy a kisebb merítésű Wales döntetlent játszott a lényegesen több eséllyel futballozó USA csapatával,
Costa Rica reményeit pedig a földbe döngölte a spanyol válogatott (0:7).
***
A néhány éve Dunába veszejtett Hableány esete folytán azt várta az ember, hogy a nagy cirkálókat, a hajóhoteleket kizárják a főváros forgalmából.
Nem ez történt.
Ma is itt sürgölődnek, itt forgolódnak a budapesti kikötőket célozva.     

„Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna.(Bölcs 2,2) 
***
Akkor hát mesélek.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy munkanélküli. Én voltam az. Ráérvén elvetődtem Czakó Gábor újságíróakadémiájára kitanulni ezt a mesterséget. Ő megtudta, hogy munkanéküli vagyok. Javasolta, hogy keressem meg a Pestmegyei Hírlap rovatvezetőjét, XY-t, hogy alkalmazzon külsősként.
Meg akartam hát ismerni a napilapot, és vettem egy példányt tájékozódás céljából.
A lap apróhirdetései között összesen egy álláshirdetést találtam. Így szólt:
„Államigazgatási intézmény sajtóelemző munkára munkatársakat keres egyetemi főiskolai, de legalább középfokú végzettséggel, íráskészséggel. Telefon: 112-6815.”   
Felhívtam a számot. Egy női hang szólt bele:
- Tessék, Miniszterelnöki Sajtóiroda.
Mondom:
- Ö-ö-ö… állásügyben keresem az apróhirdetésük nyomán.
- Rendben van, adja be jelentkezését.
Felvettek.
Így kezdődött jó másfélévtizedes publicista munkásságom.
Véletlenség? Gondviselés? Sorsszerűség? Ki így gondolja, ki úgy.
***  
Freund Tamás interjúja 24.hu-val. „Én azok közé tartozom, akik hisznek abban, hogy van célja, küldetése a teremtett világnak. Az ateisták hite viszont még az enyémnél is nagyobb, mert ők meg abban hisznek, hogy a világunk létrejöttéhez elég volt egy céltalan, véletlen bumm. Komoly fizikusok állítják, hogy ha a nehézségi erő csak egy milliárdnyival nagyobb, akkor az anyag az ősrobbanás pillanatában visszazuhant volna önmagába, ha pedig egymilliárdnyival kisebb, akkor szétspriccelt volna az univerzum. Egymilliárdnyi pontosság!
…Mondok mást. Az atommagon belüli, a protonokat és a neutronokat kordában tartó erőket úgy kalibrálta a Teremtő vagy a véletlen, hogy ha egymilliárdnyival kisebb ez az erő, akkor csak hidrogénionok léteznének, ami egy darab proton. Ha viszont egymilliárdnyival nagyobb ez az erő, akkor meg csak héliumatomok léteznének. Ismét egymilliárdnyi pontosság!
Megmagyarázhatná valaki nekem?”
Még véletlenségből sem vállalkozom arra, hogy megmagyarázzam.

Valaha szerkesztőségben dolgoztam. Számos könyv szerkesztésében, javításában vettem részt. Most egy megkeresésre sikerült előbányásznom fontos szövegtesteket. Immár tizenöt éve, hogy apró kütyümre (pendrive) lementettem szerkesztőségi anyagaimat. Jó érzés eredménnyel segíteni ekkora időtávlatból.  
***
Közös blogunk kényes kérdés feszegetését tűzte témául: véletlenség.
Alighanem két tábor alakul azt illetően, hogy van-e egyáltalán véletlenség, vagy inkább gondviselés az, deus ex machina, isteni beavatkozás, avagy sorsszerűség, még távolabbról: szükségszerűség.
Már is megoszlanak a vélemények. Ez persze nem baj.
Úgy csiszolgatjuk egymást vélekedéseinkkel, mint a kavicsok a folyóparton.
Így tarka a világ.
***
Valahogy odavonzódon a tévé elé, s nézem a katari foci vb-t. Magam is meglepődöm azon, hogy hogyan van az: Előbb-utóbb valamelyik küzdőfél győzelmét kívánom akkor is, ha esélytelenebb. 
Tegnap az USA csapata játszott fölényben Wales ellen. Mégis döntetlen lett. Meg nem álmodtam volna a látottak alapján.
Reméltem, hogy Katar – házigazdaként – állja a sarat Ecuador ellen. Nem így lett. Még sok-sok meglepetést tartogathat a vb.
Aktív dolgozó koromban a focisták neveivel szórakoztam. Pl. Saar, Hurtado, Cannavaro, stb nevek magyarban jelentéssel bírnak. Tegnap mosolyogtam: a walesi Bale ejtve BÉL.
Hát van neki olyanja.

Ha nincs semmi, akkor valami van. (És az már nem semmi.)
Semmivel nem lehet osztani. (Egyedül Chuck Norrisnak sikerült.)
A matematika levezeti és beláttatja, hogy miért nem lehet vele osztani.
A semmi igen negatív valami. Ott nincs semmi, térben, sem semmilyen időben.
A semmi a valaminek a hiánya.
A semmi csak a valamihez képeset létezik.
A semmi a nemlét.   
Ha a semmi múlik, felbukkan a valami.
Miért ez a semmit-mondás részemről?
Mert reggel semmit nem láttam a gáztornyokból.
Lefotóztam a semmit, illetve a majdnem semmit, az alig valamit.
A semmi unalmas. Alig várja, hogy valamivé legyen.
Márai szerint olyan nap nem lehet az író életében, hogy semmit nem ír. Legalább egy mondatot le kell írni naponta. Ezen elindulva Oravecz, aki megidézi Márai mondatát hozzáteszi, hogy az idézettel teljesítette is a napi minimumot.
Czakó Gábor ennél továbbmegy. Mindennap írni kell, legalább egy A4-est, egy flekket. Egy év alatt így összejön egy kötet. És ez nem semmi. Különösen nem az, ha akad kiadó, amely várja a kéziratot közlésre, és fizet is érte.
Na, ebből a fajtából van ma kevés.  
Ámbátor. Ha jó az író, jön a megrendelés.
Orvosra lefordítva is hallottam hasonló gondolatot: Ha a vérnyomásodat nem sikerül leszorítani 120-ra, nem a gyógyszereket kell cserélni másikra, hanem az orvost.
Talán így van, talán nem.  

Unokánál felújítás …
M.-nál Chrisék vendégeskedése …
én tegnap osztálytalálkozón …
mi évfordulós gyászmisén…
Viszonylag sűrű történések követik egymást mostanában.
Ma Krisztus-király ünnepe. A pápa miséjét közvetítette a RAI. Igen sokan összegyűltek a katedrális előtti téren, utcákban. Tévén néztük.
Ma kezdődik a futball-vb.
A mai hírek meglehetősen nyomasztók. Az egyiknél egy kicsit leragadok.
Elöljáróban kivonatosan idézem a Teremtés könyvét:
„Szodomában Lótnál megszállt két angyal. A helyiek az utolsó férfiig körülvették Lót házát. Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd „ismerjük meg” őket. Lót: Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. … Azok kiabáltak: Veled még jobban elbánunk, mint velük. Hevesen rátámadtak Lótra, de a vendégei behúzták őt, és bezárták az ajtót. Így szóltak Lóthoz: Ha van valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből, mert elpusztítjuk a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt. Majd azt mondták: Menekülj, ne nézz hátra, menekülj a hegyekbe, nehogy te is elpusztulj.”
Mint tudjuk, kénköves tűzeső martaléka lett Szodoma és Gomorra.
Most mellé rakom szintén kivonatosan az egyik napi hírt. „Malin Björk és Gwendoline Delbos-Corfield baloldali képviselők közreműködésével az Európai Parlamentben is bemutatták a Meseország mindenkié című LMBTQ-mesekönyvet, annak apropóján, hogy a kötetet immár a tizedik európai nyelvre fordították le. Malin Björk kijelentette: Ez a mesekönyv – amelyet jelenleg éppen a lányának olvas – minden szülő álma... a könyvbemutató kapcsán emlékeztetett: Még ha sikerül is megakadályozniuk a Fidesz uniós forrásokhoz jutását, a jogállamisági helyzet annyira riasztó Magyarországon, hogy sokkal többet kell tenni, egyebek mellett a 7-es cikkely szerinti eljárást sem kell feladni. A svéd politikus … elvárja, hogy az Európai Bizottság is kivegye a részét a munkából, és ne folyósítson támogatást Orbánéknak.” 
A gyerekek nemiségét megkérdőjelezését terjesztő propaganda erőszakossága és a bibliai történet nem kevés párhuzamosságot mutat. Ki tudja, hogyan fog végződni ez a jelenlegi történet is.
Elég sok sebből vérzik szép világunk.    
Isten legyen hozzánk irgalmas.

Nem biztos, hogy minden esetben jó módszer, ha az embert bedobják a mélyvízbe. Az én esetemben ilyen volt első telefonálás. Lehettem mini tini, amikor apám megkért, hogy telefonáljak munkahelyére, hogy betegsége folytán nem megy dolgozni.
A feladat fázisai. Kimenni a fülkéhez, ott követni a kötelező sorrendet: Kagyló le, tantusz be, búgó hang, tárcsázás.
A körülmények. 1. A fülke mellett közlekedett a régi típusú 67-es villamos erős zajjal.
2. A készülék lánccal rögzített volt, ami csörgött minden mozdulatra.
3. A telefon másfélszer olyan hosszú, mint a fejem. Tehát vagy a hallgatót célzom meg, vagy a beszélőkét.
4. Az illető mellékszámon volt utolérhető. Vagy odakapcsolnak és ő van ott, vagy nem.
5. A telefon torz géphangot továbbít.
A feladatot legjobb tudásom szerint teljesítettem. A melléket kapcsolták, valaki beleszólt, én elmantráztam az üzenetet. Majd sietve elbúcsúztam. Alighanem kint már toporogtak mások, akik szintén telefonálni akartak.
Hogy végül is célba ért-e a kívánt üzenet, máig nem tudom.
Mindenesetre azóta se szeretek telefonálni. Különösen azóta nem, mióta hallásom nem az igazi.
Gondolom, hogy nem csak én jártam így az első telefonálással, hanem mások is.
Vagy tévednék?
***
Földes A., Így élt MóraFerenc
- Móra megfogalmazása ma is aktuális:
„A háború egy hatalomnak a kényszere, amely ellen nem lehet tenni semmit.” (1912)
***
- Móra írásmódszere sajátos. Magyar Lászlót idézem: „Témáiról egész életében szívesen beszélt… Először a kis élményt mondta el, a puszta, esetleg jelentéktelennek látszó magot. Ahogy aztán csírázni kezdett benne, növekedésének, fejlődésének minden fázisában újból és újból elmondta. Talán ez a magyarázata annak, hogy minden írása utánozhatatlan bájú élőbeszédnek hat.” Jó módszer.
***
- Földes Anna fogalmazása: „…nem maradhat említés nélkül a természet kínálta témákat földolgozó történetek garmada sem.” Ez így nem… Az alapszó a garmada (terménykupac jelentéssel), a történeteknek garmadája, sőt garmadái van(nak), nem garmada…
***
-Egy másik pontatlanság: Móra családi jövedelméről szól: „Meg is van a helye minden forintnak.” Forint 1892-ig volt forgalomban. Utána 1926-ig a korona a pénznem.     

Olvasom: „Tömörkény István – patikussegédből lett múzeumigazgató.”
E mondat kapcsán elkezd forogni az eszem kereke.
Gyerekkoromban olvastam nagy buzgalommal Grätzer József könyvét (SICC).
Nos, abban található a rajziskola.
Abban mutatja meg az író, hogyan lesz a körből egér, zsoké, rozmár avagy éppen pulyka.
Hogy miből mi lesz, figyelmemet arra tereli, hogy kiből ki lesz. 
- Itt vagyok pl. én. Gimnazistából nem lett se pszichológus, se kertész, de lett segédmunkás, nem lett kolormérnök, de lett üzemgazdász, abból munkanélküli, abból publicista, abból társszerkesztő, abból nyugdíjas.
- Feleségemből kereskedő, majd karitász munkatárs, onnan számlázó, onnan titkárságvezető.
- Öreganyámat kérdezték az unokák, hogy mi lett belőle – hisz „mindig tiszta kitűnő volt”. Mire ő: Hát mi más? Nagymama. (Ahhoz nem kellett volna olyan vehemenciával tanulni – álmélkodtak válaszán.)       
- A vicc szerint az állatok megbeszélik egymás közt, hogy kiből mi lett.
Az egyik: Apám szarvas, anyám bogár, így lettem szarvasbogár.
Hm…
A másik: Apám ló volt, anyám tücsök, így lettem én lótücsök.
Hm…
A harmadik: Apám paradicsom volt, anyám madár, így lettem én pa….
Közbevágnak: Na, elmész ám te a francba!
A komoly és a vidám példákkal azt szeretném igazolni, hogy az emberek közül igen sokan módosítják pályájukat mindaddig, ameddig saját tehetségük mentén nem találnak állást, elfoglaltságot.
Ezek boldog emberek, aki végül is azt csinálják, ami a hobbijuk, ami a karizmájuk.
Még megemlítem, hogy Bud Spencer nagyon sokféle foglalatosságot tudott magáénak, és gyermekeit is arra biztatta, hogy tehetségeik mentén tanuljanak: azokban fognak jó eredményeket felmutatni. 

Bölcsességek hittanáromtól:
- Ha nem hiszel Istenben, sem az imában, attól még elmondhatod: „Isten, ha vagy, segíts, ha tudsz!”
- „Ne káromkodjál! Mondd azt, hogy kutyaszar.”
***
Viccek Róna J.-tól:
A beteg panaszkodik az orvosnak:
 Doktor úr, nem tudok aludni. Egész éjszaka le sem hunytam a szemem.
 Ja, így érthető.
***
 Egy férfi a borbélynál ülve odaszól a csinos manikűröslánynak:
 Te, szépségem, nem vacsoráznál velem ma este? Gyertyafény, halk zene, finom italok, a többi meg majd kialakul.
 Nem lehet, férjnél vagyok.
 Hát, mondd azt a férjednek, hogy egy barátnőddel mész moziba.
 Mondd meg neki te! Éppen téged borotvál!
***
Kovácsék új hűtőszekrényt vásároltak. A régi, de még használható fridzsiderüket kitették a ház elé, és ráírták: „Ingyen elvihető”. A kiselejtezett hűtő még egy hét múlva is ott állt, senkit nem érdekelt. A házigazda ekkor gondolt egyet, és kicserélte rajta a feliratot: „Eladó 10 000 forintért”.
Még aznap éjjel ellopták.
***
Egy érdekes adalék Móra Ferenctől:
„Én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel csakúgy el tudtam beszélni, mint a mozsártörővel.  (Móra F. kiskoráról) RITA unoka nagyon sokat mesél.
Írónő lesz?