Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Nem tudtam. Kedves vagy, köszönöm. Megnézem. (2019.08.02. 19:26) Egy perc bürokrácia
  • emmausz: Igen. Megtart. (2019.06.28. 11:10) Az ízlést kell magunkban fejleszteni
  • emmausz: Várom kezem mozgásának rendeződését, mert még a gépeléskor is kellemetlen. Ritácska tényleg talpra... (2019.06.15. 16:17) Valami fontosat…
  • emmausz: Jól játszanak mindketten. (2019.06.04. 21:38) MIT MIÓTA?
  • Klári Bodó: @emmausz: máig jellemző a szegedi közéletre. el is jöttünk onnan idejekorán. :(( (2019.05.13. 18:58) Én még (b)írom

Utolsó kommentek

  • emmausz: Nem tudtam. Kedves vagy, köszönöm. Megnézem. (2019.08.02. 19:26) Egy perc bürokrácia
  • exbikfic: Más: nem tudom, észrevetted-e már, hogy B.G. blogján nyertes lettél. A hozzászólások közt megtalálod Géza értesítését. Gratulálok! (2019.08.02. 18:18) Egy perc bürokrácia
  • emmausz: Igen. Megtart. (2019.06.28. 11:10) Az ízlést kell magunkban fejleszteni
  • Klári Bodó: Ráadásul: a jó ízlés az élet kisebb-nagyobb buktatóin is átsegít. (2019.06.28. 08:26) Az ízlést kell magunkban fejleszteni
  • emmausz: Várom kezem mozgásának rendeződését, mert még a gépeléskor is kellemetlen. Ritácska tényleg talpraesett, ráadásul nagyon szép is! (2019.06.15. 16:17) Valami fontosat…
  • Utolsó 20

2019.08.01. 09:41 emmausz

Széttartás és összetartás

Melyikkel is kezdjem, a családunkról gondolkozom.  
Nyaranta összetartás van, amennyiben a család apraja-nagyja meg van hívva közös nyaralásra. Immár szűk két évtized óta. Először ez sima ügy volt. Megyünk, jöttek. Már nem egészen az.
Van, aki úgy véli, hogy jobb, ha idén nem jön. Érthető, kezdenek többé-kevésbé felnőtté lenni, sok a program, kevés a szabadság etc.
Ma együtt vagyunk, délig. Aztán kiürülünk félig.
Sőt. Öten mennek táborba, ketten maradunk.
Ketten leszünk vasárnapig. Aztán megérkeznek a franciák.
Tele lesz a lakás a nyaralás idejére.
Majd hazamennek a franciák.
Visszajönnek a fiatalok öten, hogy rövid időn belül elköltözzenek megvásárolt házukba.
Aztán újra ketten leszünk. Ha csak meg nem látogatnak bennünket.
Addig is ismételgethetem apósom szüleje mondását: Ezek soha nem jönnek.  
Aztán jönnek az amerikaiak. Megint sűrűsödés várható, családi összetartás, ünneplés.
Majd ők is haza, mindenki haza.
Olyanok vagyunk, mint a hanghullámok. Hol összesűrűsödünk, hol megritkulunk.
Ez nem baj.
Ha ritmusa van, akkor harmonikus a dolog, és életzenévé áll össze.
Apropó zene. Levi tegnap Yamaha szoprán furulyát kapott. 
Még gyakorolnia kell, hiszen leendő osztálytársai egy év óta fújják a magukét.
***

Emailen érkezett ajánlat: „Felújított számítógépek, laptopok nagyszülőknek.”
Igaz is, minek új már arra a kis időre! 

Szólj hozzá!


2019.07.31. 05:18 emmausz

Szerzők és idézetek


Egy gesztusviccre felépített alaptörténet. Egyszer muszáj megosztani. Legyen ez az egyszer ma.
Sok-sok évvel ezelőtt, a középkorban, a pápát a tanácsadói arra sürgették, hogy tiltsa ki Rómából a zsidókat. Még sincs rendjén, mondták, hogy ezek az emberek háborítatlanul éljenek a katolicizmus központjában. El is készítettek és benyújtottak egy törvénytervezetet a zsidók legnagyobb rémületére, mert tudták, hogy bárhová is mennének, csak még rosszabbra számíthatnának. Ezért aztán igyekeztek a pápát rávenni arra, hogy változtassa meg a rendeletet. A jóindulatú pápa sportszerű ajánlatot tett: állítsanak ki a zsidók valakit, aki pantomimban vitatkozna vele. A zsidók Rómában maradhatnak, ha az ő szószólójuk nyer. A zsidók belegyeztek, és egy iskolamestert jelöltek képviselőjüknek.
Megkezdődött a vita. Először a pápa ünnepélyesen felemelte az ujját, és végighúzta az ég és a horizont között. Erre az iskolamester nyomatékkal a földre mutatott. Úgy látszott, a pápa egy pillanatra meghökkent. Még ünnepélyesebben felemelte egyik ujját, és szilárdan a gondnok arca elé tartotta. Erre a gondnok három ujját emelte fel, amire a pápa még jobban meglepődöttnek tűnt. Kis töprengés után benyúlt a ruhájába, és előhúzott egy almát, mire az iskolamester egy papírzacskóból elővett egy darab lapos maceszt. Ekkor a pápa hangos szóval kijelentette: - A zsidók képviselője megnyerte a vitát. A kiutasító rendeletet ezennel visszavonom.
A csodálkozó kérdésekre a pápa így értelmezte a történteket:
- Ez az ember nagyszerű teológus, és a vita mestere. Azzal kezdtem, hogy végighúztam az ujjamat az ég és a horizont között, jelezvén, hogy az egész világmindenség Istené. De ő ujjával lefelé mutatott, hogy emlékeztessen engem a pokolra, ahol az ördög uralkodik. Erre egy ujjam felemelésével figyelmeztettem arra, hogy egy az Isten. Képzelhetitek, mennyire meglepődtem, amikor ő három ujjával jelezte, hogy ez az egy Isten háromszemélyű, amivel bizonyította jártasságát a mi tanításunkban a Szentháromságról. Látván, hogy lehetetlen legyőznöm ezt a teológiai zsenit, végül is más területre tereltem a vitát. Elővettem egy almát, jelezvén hogy egy új ostoba elmélet szerint a föld gömbölyű. Mire ő azonnal elővett egy lapos kovásztalan kenyeret, hogy ellenvesse, a Biblia szerint a föld lapos. Nem volt mit tenni, el kellett ismernem, hogy ő győzött.
Az iskolamester viszont egész mást olvasott ki a gesztusokból: - Csupa sületlenség volt az egész. Először is a pápa a kezével úgy csinált, mintha azt mondaná a zsidóknak, hogy kifelé Rómából! Mire én lefelé mutattam, tisztán értésére adva, hogy mi nem mozdulunk. Erre ő egy ujjával figyelmeztetett, hogy ne szemtelenkedjem vele. Én három ujjammal mutattam neki, hogy ő háromszor olyan szemtelen volt velünk, amikor önkényesen kiparancsolt bennünket Rómából. A következő dolog, amit láttam, az volt, hogy elővette az ebédjét. Hát én is elővettem a magamét. (Anthony de Mello)
***
Dér Katalinnál olvasom: „A nyugati ember elvesztette képességét a lét örömére, felcserélte a tevékenység és a birtoklás kétes örömével.”
Mi tartozna a lét öröméhez? A társakkal való közösség, együttlétek, örömteli beszélgetések, tánc, éneklés, zenélés, játék, problémák megosztása, megbeszélése, ünneplés, kölcsönös empátia, bizalom, vigasztalás, tehetségek elismerése és felkarolása, kölcsönös öröm elért sikerek miatt, stb.
Helyette a komfort rabszolgái lettünk. Muszáj sokat kitartóan dolgoznunk, ami nem volna baj, de a munkaalkoholizmus már nem rendjén való. A vásárlóerő megnövekedése hozza magával a „dobd el, vegyél újat” elméletét és gyakorlatát. Ez zsákutca.
Nem kellene, hogy így legyen.

Szólj hozzá!


2019.07.30. 09:58 emmausz

Katalizátor lehetne

Keresem a katalizátort mai posztomhoz.
Lehetne egy tetszőleges latin közmondás, pl. ez: Omnis pinguis bonus. (Minden dagi jó ember). Ez jó, bár éppen fogyózom.
Lehetne az, hogy befejeztem egy könyvet, Sam Small csodálatos élete, amely néhány poénra építve hosszasan vezet elő egy sokepizódos tündérmesét.
Lehetne az, hogy a könyv fordításában előfordulnak slamposságok. Közülük csak egyet emelek ki: Egy regényalak így beszél: „Hej, Sam Small! Egy szép nap úgyis a lipótmezőről (sic!) jönnek érted.” Angol regény lévén ez ugye teljes képtelenség.
Lehetne az, hogy időnként elbóbiskolok. Nem tudom, hogy ez alkalmi valami, ami a fronttal függ össze (most éppen melegfront van), vagy kizárólag a korommal.
Lehetne az is, hogy kár volt hajnalban visszaaludnom, mert szamárságokat álmodtam. Egy férfi felemelkedett a levegőbe gépkocsi darukosarában állva, és átadott az emeleti ablakban egy fémdobozt, benne egy stukker volt meg némi szerszám. Nem tudtam eldönteni, hogy mit akar, életünkre tör-e, vagy más egyéb hajtja. Én mindenesetre rendőrért kiáltottam, s amikor eluntam, felkeltem, s kimentem a konyhába kávét inni.
Lehetne az, hogy a Nescafé kiivása után a bögre alján visszamarad egy kristályos valami. Először a tejporra gyanakodtam, de ha kihagyom, akkor is jelen van. Okozhatja a Nescafé, vagy az Ezerédes nevű szacharinféle. A pici lemezszerűség ott gyűlik össze a bögre alján. Két kérdés maradt. 1. Van-e kellemetlen mellékhatása? 2. Önmagában keletkezik-e, vagy a víz klórtartalma csapja ki?
Lehetne arról, hogy mekkora bürokráciával küszködnek a fiatalok, akik házvásárlási aktus folyamatával birkóznak.
Lehetne arról, hogy csapatunk hamarosan kiegészül a franciákkal.
Lehetne arról, hogy mi oldja a flaszter olajtócsájából a kocsink oldalára fröccsent s rászáradt olajpöttyöket (talán a benzin?).
Lehetne arról, hogy elindul a folyamat jogosítványom meghosszabbitásáért, mert egy hónapon belül lejár.  
Lehetne folytatni a sort, de ez csak egy poszt. Lehetne, de nincs folytatása.        

Szólj hozzá!


2019.07.29. 07:11 emmausz

Paul Anka, Orbán V. és Anikó, a góbé, Sam és Mully

Alighanem egész éjjel Paul Anka száma, a You are my destiny szólt bennem az ő hangján. Még most is ezt dúdolja a fülembe kíséretestül – belülről.
Reggel T. fájlalja a lábát. Mondom neki: Maradj ágyban! Erre mindketten elmosolyodunk, lám, nem osztom a nyomorult nóta szövegét: „Nékem olyan asszony kell” stb.
Éjjel az órás rádió mutatja világítva az időt. Persze, ha elé van húzva a szék, akkor nem mutat semmit. Felkelek, és megigazítom, hogy lássam az órát. Közben így morgolódok: Hogy lehet úgy aludni, hogy az ember azt se tudja, hogy hány óra van!    
OV egyik poénja: Amikor 30 éves házasok lettek, megkérdezte Anikót, ha most újra megkérné a kezét, hozzámenne-e feleségül. Mire A. válasza: „Ne kockáztass!” A kérdés érdekes, és normálisan nem megválaszolható.
Kicsit hasonló ehhez a szeretsz-e még? – kérdés. Az öreg házas székely góbé válasza: „Mikor házasodtam, kinyilvánítottam, hogy szeretlek. Majd szólok, ha változik.”
S nézzünk egy másik megközelítést. Eric Knight könyvét olvasom, a Sam Small csodálatos életét. Ebben Sam teszi fel a kérdést feleségének. Mully szipogva felel:
„Small Sámuel, én kitartottam melletted húsz éven át, bizony. Azt mondtam, melletted maradok jóban, bajban, és bizony a baj több volt, mint hittem volna. És mégis és mégis kitartottam melletted a sztrájkban is, amikor nem volt egy pennynk sem, és elzálogosítottuk a jegygyűrűmet, hogy legyen mit ennünk; és ápoltalak, amikor a gyárban baleset ért, és ágyba fektettelek, amikor rosszul érezted magad. Kihordtam a gyerekedet, és kimostam a ruhádat, és megfőztem az ebédedet, és megosztottam az ágyadat. És akkor te azt kérded, hogy szeretlek-e. Hát ha nem szeretlek, akkor az utóbbi húsz évben hazugság volt minden az első szótól azt utolsóig.”
Nekem tetszik ez a válasz. Így valahogy lehet.
De ha már elkezdtem. Sam lánya Amerikában szül.  Sam ezen így ógmóg:
„- Miért nem születik meg itt a kisbaba?
Mire Mully:
– Azért, mert a férje amerikai, na. Arra még sosem gondoltál, Sam Small, hogy a külföldiek esetleg szeretnek külföldiek lenni, sőt még azt is szeretik, ha a gyerekük külföldi? Tehát miért születik annyi kisbaba külföldön?
- Mert nincsen olyan szerencséjük, hogy Yorkshire-ben szülessenek, azért. Ez csak egyszerű.” Így Sam.
Ebben is van valami.

Szólj hozzá!


2019.07.28. 13:56 emmausz

Villám – áradások

Éjszaka az ablakunkkal szemben, gyanítom, hogy tőle alig 10 méterre hatalmas fényű villám csapott a földbe. Csukott szemünk mögül is láttuk, olyan fényerővel csapott le, és azonnal emberfeletti dübörgéssel csattogott a mennydörgés. Az itt eltöltött harminc év során ez volt a második nagyon közeli óriásszikra. Ám akkoriban ritkák voltak a heves esőzések, most pedig gyakran, szeszélyesen és kiszámíthatatlanul zúdul az eső, a jég. Mintha a világ békétlenségére reflektálna az ég.
A Nyugat-Európára telepedő tartós kánikula is gyanús. Mintha előre vetítene egy, a civilizációnk megsemmisítésére törekvő tendenciát.
Avagy mire utal a kiszáradt folyómeder, amelyet Loire-nak neveztek korábban.
Avagy mire utalnak a grönlandi gleccserolvadások.
Igaz, hogy mi is ráduplázunk a természet megbokrosodására.
Elég arra gondolni, hogy a Föld eltartóképességének idei szeletét tegnapra elfogyasztottuk közös akarattal. Remélem, hogy inkább mások akaratával. Magam nem szeretnék azok közé sorolódni, akik idő előtt felfalják mások elől a Földet, akik felfalják saját unokáik elől is az élet lehetőségét.      
Tegnap mondta el a magáét OV a Tusványoson.
Azonnal megjelentek a kritikák a beszéddel kapcsolatban.
Egyrészt, hogy nem mondott semmit.
Másrészt, hogy nem lehet érteni, amit mond.
Harmadrészt, hogy nem beszélt a klímaváltozásról.
Hát magam is meghallgattam.
Jelentem, tartalmas beszéd volt (helyenként még humoros is).
Lehetett érteni, egy kitételt kivéve, egy Németh László-idézetet, amelyről OV is megállapította, hogy meglehetősen homályos az értelme. Mégis valahogyan a lényeget mondta.
A klímaváltozásról tényleg nem beszélt. Azért hadd jegyezzem meg, hogy miért is kellett volna róla beszélnie? Eleget beszél róla Áder János államelnök.
Miért is kellett volna róla beszélnie?
Hogy belekössenek Paks II.-be, akik szeretnek kötözködni?
Lehet ellenvélemény persze, mert miért ne? De hadd írjam ide, Franciaországban ismereteim szerint 146 atomerőmű üzemel. Még soha nem hallottam, hogy valaki nekimenne a francia gyakorlatnak.
Most tiszta, vagy nem az atomenergia-termelés?
Most tiszta, vagy súlyosan környezetterhelő a napenergia felhasználásra való átállás.
Most tiszta vagy sem az elektromos autók akkugyártásának elterjesztése?
Csupa magas labda, csupa megválaszolatlan kérdőjel.
Csupa költői kérdés.  
Ébresztő!
Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!

Szólj hozzá!


2019.07.27. 11:38 emmausz

Vagy aranyszabály vagy asszertivitás

„Az asszertivitás, vagyis az önérvényesítés képessége olyan tulajdonság, amely ma már szinte minden jelentősebb munkakörben elvárt és divatos is. Az asszertív egyén meggyőző, jó beszédű, céltudatos, határozott, elszánt, következetes, miközben tiszteletben tartja a másik egyén nézőpontjait és véleményét, annak személyiségét.” Ez található a kereső által előbányászott oldalon. Egy másik 13 pontban sorolja fel az asszertív jogokat. Roppant egyoldalúnak tűnik a lista, mert nincs vele szembe helyezve semmiféle kötelesség. Csak az elsőt idézem ide illusztrációképpen: Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled. Ez szerintem így üres lufi. Az a legkevesebb, hogy normális emberek között a kölcsönösséget hangoztatva kell ennek megjelennie. Valahogy így, Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled, egyben kötelességed az is, hogy te is tisztelettel légy mások iránt: (Levélben – tisztel, akit tisztelsz). Ez valahogy hiányzik nekem.
Saját megfigyeléssel is szolgálhatok. A buszon egyik oldal ülésénél a korlátba betámaszt egy kamaszlány, és a szemközti sárhányólemezre befeszít. Lélek se té, se tova. Ha közelítesz hozzá, és furcsán nézel, még ütközés előtt kiegyenesedik, hogy elférj. Kamasz fiú a buszon. Üres ülőhely nincs. Ő tesz is róla, hogy ne legyen. Egy ülés az övé, az ablak melletti a hátizsákjáé. Talán szeret kilátni a zsák az ablakon. Harmadik példa. Felnőtt méretű férfi. A kettős ülés közepén asszertül, egyik szemben lévő pad bőrülésébe egyik cowboy-csizmás lába, a másik betámaszt. Szerencse, hogy nincs nyolcüléses hely, mert akkor mind belakná – végigfeküdne rajta. Mert az asszertív viselkedés filozófiája alighanem ez: tiéd minden, míg ellenállásba nem ütközöl. Szerintem ez kereszténynek kevés, a tudatos önmérséklet szükséges, különben egyre „több földet használ” az individuum, s ezzel mások „földjét” bitorolja-birtokolja el vagy veszi kölcsön. Nekem legalábbis igen visszatetsző, akármekkora divattá lett, a közben, amíg nem figyeltem oda. Hogyan lehet valakinek bármire is joga kötelesség nélkül?
Két kép él bennem. Az egyik, az evangéliumi aranyszabály: Tedd azt másoknak, amit szeretnél, hogy mások tegyenek neked, veled. Nos, ezt a szabályt váltaná le az asszertivitás. Olyan ez, mint a mesebeli bugyuta ember cselekedetsora, aki a megtalált aranyrögöt egyre ócskább dolgokra cserélte.
A másik kép arról szól, hogy aki a mennyországot célozza meg, alkalmasint a purgatóriumban találja magát, de aki a purgatóriumba készül, előfordulhat, hogy a pokolban találja magát.  
Nem kérdés, hogy viszketni kezdek az asszertivitás erőltetése miatt.   


Szólj hozzá!


2019.07.26. 10:59 emmausz

...semmit, vagy jót

De mortuis nil, nisi bene. Az emberben liftezik, hogy egy-egy halottról kimondja-e az általa vélt igazságot, vagy legyen mértéktartó, legyen bölcs, legyen visszafogott és hűséges az emberi méltóság tiszteletben tartásához. Amikor olvastam egy teológus abbeli véleményét, hogy könnyen előfordulhat, hogy odaát a mennyben összefutunk Sztálinnal, akkor megállt bennem az ütő. Sokat törtem rajta a fejemet, hogy hogy képzelhető el ez a képtelenség. Aztán abban maradtam magammal: hihetem, hogy Istennek minden lehetséges. Isten mértéken felül irgalmas. Isten az alávalóban is meglátja a valamiképpen felismert és pislákoló istenképiséget. Lehet az is, hogy mások közbenjárását respektálja. Tehát töredékes ismereteink miatt sem szabad pálcát törnünk senki felett.
Így igaz az, hogy halottról semmit, vagy csak jót.
Egyébként is mindnyájan esendők vagyunk. A rosszaságokhoz elég egy pillanatnyi elmezavar, egy alapos félreértés. Tarzuszi Saul pálfordulása előtt ugyanolyan vallásos hévvel támadta a kezdődő keresztény egyház híveit, mint amilyen vallásos hévvel védte őket utóbb. Vigyáznunk kell vélt tévedhetetlenségünkkel kapcsolatban.
Tehát hogy halottról semmit, vagy csak jót.
Amikor eszerint cselekszünk, Istennek ezt az abszolút ismeretét, mindenhatóságát, irgalmát ismerjük el. Különben sem tudjuk, hogy Sztálin halálában mit gondolt, végigfutott-e benne, hogy mennyi gazság okozója volt, s hogy sajnálja tetteinek a gonosz részét.
Van még egy oka annak, hogy a halottról semmit, vagy jót. Ez pedig az, hogy a halott néma. Nem tud védekezni az ellene felhozott vádak ellen. Valamennyire tehát gyáva dolog „belerúgni” a védtelenbe.
Azt szoktam mondani, hogy irgalomra az szorul, aki nem érdemli meg. Éppen azért szorul rá.
Majdnem kiment a fejemből az utolsó gondolat (öregszem). Nevezetes az, hogy Molnár Ferenc jegyzi fel amerikai naplójában, hogy titkárnője élőre se mondott soha rosszat. Az író megfigyelte, hogy a titkárnő vagy dicsér vagy hallgat. Nemtetszését hallgatásba burkolta, és nem fejtette ki eltérő vagy elítélő véleményét. A mások szapulása helyett célszerű volna, ha elterjedne a tárgyilagos „én ezt másképp gondolom” formula.
Oda-vissza érdemes és emberhez méltó volna alkalmazni.        
 

Szólj hozzá!


2019.07.25. 05:24 emmausz

Jelek + –

Már megint a FB-ról merítem napi bölcsességemet. Ígérem, azonnal abbahagyom, amint nekem okosabb mondandóm támad, vagy netalán humorosabb. Valaki a tegnap ünnepelt Svédországi Szent Brigitta (Európa társvédőszentje) gondolataiból mazsolázott. A sokgyerekes anya szerzetessé lett, és misztikus megtapasztalásai lehettek. Az alábbi gondlatok erre vallanak. A szent az 1300-as években élt, de mondanivalója minden időknek szól. Akár egy alapos lelkiismeret-vizsgálathoz is támaszul szolgálhat. Jöjjenek akkor most az ő megfogalmazásai:  
„A Szentlélek 7 jele:
1. Az az ember, akiben a Szentlélek működik, értéktelennek látja a világot, és minden e világi megbecsültséget.

2. Megszeretteti Istent a lélekkel, és minden testi gyönyört érdektelenné tesz számára.
3. Türelemre és csakis Isten megdicsőítésére indít.
4. Rávezeti az illetőt, hogy szeresse és együtt érezzen a felebarátaival, sőt, még az ellenségeivel is.
5. Önmegtartóztatásra sarkall, még a megengedett dolgokban is.
6. Bizalomra indít Isten iránt a nehézségek közepette, sőt arra, hogy a lélek dicsőítse Istent a nehézségekben.
7. A lélek arra vágyik, hogy elmenjen és Krisztussal lehessen, inkább, minthogy a világi jólétben beszennyeződjön.
A gonosz lélek 7 jele:
A gonosz 7 jele ezek ellenkezője.

1. A világot édesnek, a mennyet sótlannak és unalmasnak tünteti fel.
2. Az ilyen ember tiszteletre vágyik, és elfeledkezik az élet valódi értelméről.
3. Gyűlöletet és türelmetlenséget ébreszt a szívben.
4. Felbátorítja Istennel szemben, hogy makacsul kitartson a saját elképzeléseiben.
5. Megszépíti előtte a saját bűneit, és felmentéseket sugall neki.
6. Könnyelművé teszi az elméjét, és testi tisztátalanságokat gerjeszt.
7. A hosszú élet reményével biztat, és szégyenérzetet kelt a szentgyónással szemben.
Gondosan őrizd az elmédet, nehogy rászedjenek az ilyen lelkek.”
Mi tagadás, valahogy így van ez.

Szólj hozzá!


2019.07.25. 05:22 emmausz

Menj be a Mennybe

Hogy mikor jön el a vég, azt egyedül az Atya tudja. A Jelenések könyvét elemző Dér Katalin-kötetet olvasom. Én se tudom, ő se tudja, hogy mikor lesz világvége, de mivel a témát boncolgatja, megpróbál behatolni a 2000 éves írás jelrendszerébe, és megpróbál következtetéseket levonni az ott írtakból. Ez nem tilos akkor se, ha tévedett, és perceken belül itt a vég, de akkor se, ha évmilliók múlva jön el. Nézzük, hogy mit lát! (Majdnem szó szerint idézem könyve néhány gondolatát.)
A végidő jelei zömükben nem újak, mindig léteztek a világban. A romlás azonban most nem részleges, hanem egyszerre jelentkezik sokféleségében és világméretűvé válik. Az evangéliumon kívül mindenféle világnézet is világméretekben terjed. Ez a tömegkommunikációs forradalom után a 20-21. sz.-ban válhatott globális méretűvé.
A világháború is ismeretlen fogalom volt a 20. sz.-ig.
A morális lepusztulás a 20. sz.-ban olyan sebességre kapcsolt, amit természetes okokra visszavezetni naivitás, másrészt az a jellemzője, hogy az értékrend nem egyszerűen megváltozott, hanem önnön ellentétébe fordult: a Tízparancsolat ellentétének nyílt és tömegekre ható propagálása folyik, gyakran hivatalos hatalmi segédlettel.
Ez profi ámítóra vall, ami, aki ellen a puszta emberi jó szándék kevés. Radikális megtérésre van szükség, mert szilárd alap nélkül lehetetlen ellenállni a felsorolt jelenségeknek.   
Hogy miféle romlások látszanak?
Nemzetek közötti csatározások (vö. nemzet nemzet ellen támad), önszeretet, pénzsóvárság, kérkedés, káromlások, tévtanítások, a szülői tekintély semmibevétele, hálátlanság, tisztátalanság, kérlelhetetlenség, rágalmazás, mértéktelenség, kegyetlenség, árulás, a rosszban való elmerülés, stb…
Mi várható a valamikori végidőben?
„Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, üdvözül – mondja a Mester.” (Mt 13,12–13)     
Hogy pozitív kicsengése legyen a megidézetteknek, egy spirituálé szövegével zárom posztomat:
Ó, hív az Úr (hív az Úr), elmenni  pihenni a mennybe.
A szívem dobogó intő jel, elmenni pihenni a mennybe.
A hosszú köntösömet venném fel, elmenni pihenni a mennybe.
Egy fénylő reggelen szállnék el, elmenni pihenni a mennybe.
Egy illő öltözék, más nem kell, elmenni pihenni a mennybe.

Szólj hozzá!


2019.07.23. 21:41 emmausz

Bölcsességek

Bölcsességek, melyek megmosolyogtatva gondolkodtatják el az olvasót.
Sokan akarnak Istennek szolgálni, de csak mint tanácsadók. Magyarán ma mindenki tanító akar lenni, és nem tanítvány.
Könnyebb tíz szentbeszédet elmondani, mint egyet megvalósítani. A becsületes prédikátor, amikor a helyes magatartásra figyelmezteti híveit, hozzáteszi: „Magamnak is mondom… ”
Isten semmit sem teremtett értelmes cél nélkül, de azért a szúnyog határeset… Mivel táplálná a fecskéket, denevéreket?
Furcsák az emberek: a buszban elöl akarnak ülni, a moziban középen, a templomban hátul. Volt olyan pap, aki hátra vitt egy oltárkát, s ott misézett a hívei körében. 
Ne szidd az egyházat: ha tökéletes volna, nem lehetnél tagja. Ez így van. Ugyanígy - ha a szülők tökéletesek volnának, a gyerekeik is tökéletesek lennének.
Isten senkit sem ítél meg a halála előtt. Te miért tennéd? Sajnos nagyon igaz (magamnak is mondom), hogy az emberek hajlamosak egymáson köszörülni a nyelvüket. Ronda általános szokás.
Ha a hívek jobb papot szeretnének, csak imádkozniuk kell a papjukért. Olyan egyszerű ez, csak csinálni kell(ene).
A béke sokszor egy mosollyal kezdődik. ...és úgy is folytatódik. Nevetősen nem lehet békétlenkedni. Bár Polly néninek sikerült Mark Twain regényében, amikor haragudott is, meg nem is Tom Sawyerra.
Isten tanúnak hívott meg, nem ügyvédnek vagy bírónak. Ezért nem sok értelme van a hitvédelemnek. Istennek nincs szüksége védelemre. Hiteles tanúkra igen.
Ne tegyél kérdőjelet oda, ahová Isten pontot tett! Quod scripsi, scripsi – mondta Pilátus. Ami meg van írva, az meg van írva – benne van a Bibliában.
Isten nem a tökéleteseket hívja meg, hanem a meghívottakat tökéletesíti. Kedves, igaz szójáték. Nincs mit hozzátenni.
Isten nem zavartalan utazást, hanem biztos célba érést ígér. A remény hal meg utoljára, és mi ezzel a reménységgel, szorongva tán, de mindvégig reménykedve.
PS. A dőlt részeket a FB-on találtam. A kommentárok saját kitalációim.

Szólj hozzá!