Mickey webnaplója

Blogomat toldom egy mai poszttal.
Anyám, ha ránk nem tartozó dolgokkal bombáztuk, rövid úton helyre tett bennünket: „Törődjetek a ti dolgotokkal!” És igaza volt. Ma ennek analógiáját olvasom az Ursula kontra Viktor vélemény megfogalmazásában. Ursula a bp.-i pride mellett kardoskodott, Viktor nem hagyta szó nélkül, kb. ezt fogalmazta meg: Elnök Asszony! kérem az EB-t, hogy ne avatkozzon a tagállamok rendvédelmi ügyeibe, amiben nem illetékes. A bizottság összpontosítsa erőfeszítéseit, ahol hatásköre van, és ahol súlyos hibákat követett el, energiaválság kezelése, a versenyképesség hanyatlása. Röviden törődjön a saját dolgával! van ott mit javítani.
2 280 ezren küldték szavazatukat a magyarok Ukrajna EU csatlakozást illetően. A voksolás eredménye OV zsebében lapul. Ma kiteríti kártyáit ez ügyben. egyelőre nem ismert a százalékos megoszlás.
***
Szabó Feri (†) egykor arra biztatott, hogy a képeim mellé írjak verseket. A dolog nehezebb, mint gondoltam. A megoldása talán a fordítottja: Verseimhez applikálni képeket. Kb. 100 000 fotóból választhatok. Igaz, hogy a portrék kiesnek a választható képek közül. Még meggondolom a dolgot.
***
Ma tervezi a délutáni órákban a magyar űrhajóst is szállító kapszula dokkolását az űrállomáshoz, hogy elkezdje kutatásait a négy űrhajós. A legfontosabb megállapításaikat ránézésre megküldhetik a Föld lakóinak. A kékbolygó az űrből egységes és szép. Teljesen fölösleges, hogy az emberek összevissza rondítsák ellenséges magatartásukkal bolygónkat.
Nem ezért teremtetett.
***
Játszom a szavakkal
Van tűzkár,
vízkár, töréskár,
és még
bankár, titkár,
uszkár és Oszkár is.
Car
***
Ps: Hírnök jő, s pihegve szól: OV kiterítette kártyáit. A 2 280 000 voksoló magyar 95%-a a min.elnökkel egyetértésben elutasítja Ukrajna EU-s csatlakozását.  

Ma árnyékban 35 fokot mutat a hőmérő. Á. unokának meg se kottyan, és ez jól van így, mert szóbeli vizsgára indult.
Ma kilőtték Kapu Tibor űrhajóst. A rajt jól sikerült. Nem irigylem őt. Űrhajójuk indítását sokáig halasztották műszaki problémák miatt. A rendszer tökéletessége kétséges, ha ennyi probléma adódik benne. Itt csak valószínűségek vannak.
Hála Istennek, jól sikerült a rajt.
Minden űrhajós hős.    
Délután újra hozzáfogtam verseim kibányászásának a blogdzsungelemből. Nem tudom, hogy mi történt, mert az eddigi, kb. száz oldalra tehető kigyűjtés mára nyoma veszett. Nincs a képernyőn, se a könyvtárakban, de a lomtárban se sem akadtam nyomára.
Lehet, hogy mégse leszek költő.
Vagy ha igen, csak rejtett módon, a saját elképzelésemben leszek az. Nem akkora kár a válogatás megszűnte, mert közben jót szórakoztam, és alkalmanként elhittem magamról, hogy jó verseket is írok (úgy látszik, hogy irtok is).
A mai hajnal is kellemesen hűvös volt, de tegnap ért az a különös meglepetés, hogy alig ültem ki az erkélyre, amikor kedvenc madaram, egy tőkésréce húzott el a látómezőmben. Ezt a teremtés üdvözlésének tekintettem. Még korábban megfigyeltem két nagyobb testű ragadozómadár vitorlázását. Beszaladtam a kameráért. De mire újra kint teremtem, már sehol se voltak. Ilyen az én szerencsém.
Meg olyan, hogy magas vérnyomásomat naponta egyszer vagyok hajlandó megmérni, és a legnagyobb meglepetésemre újabban 150 alatti értékeket mérek. Ma pl. 136-t.
Igaz, hogy kitartóan szedem a maximálisan adható csökkentőket, de akkor is. Ha így megy tovább, előfordulhat, hogy csökkentenem kell a dózisokat?
Nem tudom.
Még a nap érdekessége, hogy L. unoka szolfézstáborba jár. Mégpedig a Nagymező utcai Bartók B. Zeneművészeti gimnáziumba. Ezt az intézményt valahogyan olyan nimbusszal vettem körbe, mint a parlament épületét. Soha nem jártam benne, és meg voltam róla győződve, hogy ide csak a rendkívül tehetséges zenészpalánták tehetik be a lábukat.
Ezért külön öröm számomra, hogy egyik unokánk belülről is beleszagolhat a konzi levegőjébe.

Templomunk 
Erényei
az arányai.
Itt az Ég és föld összeérnek
kék és fehér színek összeférnek.

Azért írom az előzőeket, mert temetésen voltam, osztálytársam urnás temetésén.
Már a fél osztályunk elhunyt. Ha arra gondolok, hogy korosztályom 1946-47-ben született, akkor akik még élünk, nem panaszkodhatunk.
Az átlagéletkor mögöttünk maradt.
Ez nem érdem, csak az élet ajándékának tudomásul vétele, elfogadása. Akiket eddig eltemettünk, azok is élnek, csak más dimenziókban. Hitünk szerint az örök élet részesei.
Nyugodjanak békében!  – szoktuk kívánni, bár a túlvilági létről nincsenek elképzeléseink.
Lehet, hogy akkora odaát a dinamizmus, hogy az oda költözöttek egyáltalán nem nyugodnak, hanem aktívak. Mit sem tudunk a túlvilág energetikai összefüggéseiről. Semmit.
Csak annyit feltételezünk, hogy kiesnek az időből. Ezért átgondolatlan az a megfogalmazás, hogy az idő kezdete előtt.  Az idő kezdete előtt nincs idő. Ha nincs idő, akkor nincs előtt sem. Csak időn kívüliségről beszélhetünk.
A Tamás utcai urnatemető hegyoldalban fekszik.
Hatalmas ravatalozója van.
Az urnákat vagy falban helyezik el, vagy kijelölt parcellákban. De a szóróparcellás is létező változat.
Magas fák állnak az utak mentén.
Az egyik vadgesztenyefán kabóca mondta a magáét egyszemélyes fűrésztelep módjára.
A kánikula országos méretű. Hármas fokozat van érvényben jelenleg*.
 Forró déli szél fúj, de nem frissít.
A temetőben érdekes virágok nyílnak, de talán még több a művirág. Ezek élénkebb színűek, de
helyenként igen porosak.
*Hármas fokozatú a riadójelzés, amennyiben várhatóan legalább három egymást követő napra eléri a napi középhőmérséklet a 27°C-ot.

Közöm van a hársfához. Először a dallamát ismertem meg még hegedűs kisdiák koromban. Schubert Lindenbaum c. darabjárt minden hangszert tanuló ismeri, gyakorolja, megtanulja. Nem nehéz technikailag, dallama fülbemászó.
Schubert, aki rövidre szabott életében több mint 600 dalt komponált, a mendemonda szerint rácsodálkozott olykor, ha bizonygatták neki: te írtad ezt a nótát. Nem okvetlenül emlékezett rá.  
A hatszázat nem véltlenül írtam. Alighanem Guinness-rekord a maga nemében.
Tudomásom szerint a Beatles-slágerek száma se éri el ezt a mennyiséget.
Ráadásul Schubert egyedül írta valamennyit.
A hársfa persze leginkább egy nagyra nőtt növényfaj.
Sok lehet belőlük Berlinben a Lindenallén, de még több ugyancsak ott a Lindenbergen.   
Itthon is bőven előfordul. Pl. fasort alkotott Zuglóban a Gervay utcában. Koranyáron, amikor virágozni kezdett, mámorító illatáradat fogadta az ott sétálókat.
Mindez azért tör fel bennem, mert a házunk rétre néző erkélyétől húsz méterre áll egy szépséges és sudármagas, formás hársfa. Éppen napjainkban virágzik.
Romló fülem nem érzékeli a zsongást, amit a virágokon tobzódó apró szárnyasok véghez visznek. Ám nem romló orrom érzékeli a hárs semmi mással össze nem téveszthető illatát. A déli szél behozza a lakásba is, átjár bennünket az illatár. Ingyen perfűm!
És akkor még nem szóltam arról, hogy szabad teret birtokolva milyen tempóban nőtt föl az orrunk előtt ez a szépséges növény. Arányos és kiterjedt a lombkoronája, talán utóbbinak köszönhető, hogy ilyen tömény fenséges illatot ont magából.
A nyárkánonból néhány sor biztosan érvényesül mostanság nálunk.
Napsugárban úszik minden, száll az illatár. Nyár van, nyár! Röpke lepke szál virágra, zümmög száz bogár.
Hogy milyen lepke, nem tudom, de rajzásuk lehet a kinézetre nagyobb testű molylepkére emlékeztető fajnak, mert korareggelenként sok mutatkozik belőlük. Sokkal több, mint a fehéren libegő káposztalepkékből.
Aki végigolvasta a posztot, igazat fog adni nekem: Itt az uborkaszezon.
 
  

A közel-keleti háború kiterjedése a próféciák szerint: „Irán megtámadja Izraelt / vagy válaszol egy izraeli támadásra… Irán lesz a szikra, amely meggyújtja a világháborús konfliktust. Fegyvereket és támogatást kap más muzulmán országoktól, sőt, Kínától és Oroszországtól is – a háttérben ezek a hatalmak már készülődnek. Amerika belép Izrael oldalán, és ez új szintre emeli a konfliktust. A próféciák szerint az Egyesült Államok katonai beavatkozása szinte azonnal kiváltja Oroszország és Kína válaszát.”
… Eddig a jóslatok.
Bár tévednének.
A nap híre: az UsA tönkrezúzta Irán három atomlétesítményét.
Már ez is sok a jóból.
A próféciák kezdenek beteljesedni.
Isten óvjon az emberi gonoszságtól és mentse meg a Földet, ha lehet minél kevesebb szenvedés árán. Évezredek óta nem tanult az emberiség a szamárságaiból.
Shakespeare a Rómeó és Júlia vége felé mondatja a főnemessel: „Mindig csak szenvedünk.”
De nem csak abban a korban.
Ma is, ha lehet még sokkal intenzívebben.
Micsoda jövőt vázolnak fel a politikusok és hadurak a nagyszámú ifjúság elé!
Isten óvja az embert saját fajtájától.
Imához!

Valaki tévesen fogalmazott, azt írta, hogy a nyári napforduló után hosszabbodnak a nappalok. Ez egy kövér tévedés. Éppen hogy mától kezdve rövidülnek a nappalok egészen december 21-ig. Ma viszont a leghosszabb a nappal. A nap 4,46’-kor kelt és 20,44’-kor fog lenyugodni. Szűk 16 óráig tart a nappal.
Van mit kihasználni.
Hajnalban kidobott az ágy. Kiültem egy kávéval az erkélyünkre.
Egy minap hallott előadás foglalkoztatott. Azt hallottam, hogy egy pap megkérdezte az AI-t, hogy van-e Isten? Kb. azt a választ kapta, hogy Isten léte nem bizonyítható, de nem is cáfolható. A bonyolult komponensek finomhangolása a világmindenségben amellett szólnak, hogy kell lennie egy teremtő és fenntartó valakinek, mert ennyi véletlen nem képzelhető el, hiszen a szisztéma működik. A kérdező pap meglepődött ezen a megfogalmazáson, és örömmel fogadta.  
Engem meg derűs hajnal fogadott. Az erkélyen ültömben egy dalt szólalt meg bennem. Szövege ez:
Ott lélegzel a fákban, ott mosolyogsz a virágban,
ott vagy a szélben, a frissben, ó, boldog, boldog Isten!

Szép sorsomat te szőtted, jó leborulni előtted,
Te vagy az útnak a vége, szent Mélység, áldott Béke!
Valahogy így lehet.
***
Feleségem már kapott köszönetet azért valakitől, hogy házastársát megszülte egykor és felnevelte neki.
Nemde illő és méltó Jézus Krisztust is megköszönni az Istennek, hogy emberi alakot vett fel a Fiú. Megköszönni Máriának és Józsefnek, hogy szerették, gondját viselték és felnevelték a Megváltót. Legyenek mind áldottak érte!
Köszönjük nekik!   

Ma is már hajnalban ébredtem. Ha holnap is korán felébredek, akkor kiülök az erkélyre, hogy élvezzem a leghosszabb nappalt indulásától napszálltáig.
Egyelőre nincs kánikula. És a nyári nap sugárzása holnaptól kezdve meg mindennap csökken.
Minden kánikula nélkül végződő nap egy-egy nap nyereséget jelent, mert az ember tűrőképességét nem próbálja meg. Persze a zimankó se jobb.
Mindkét szélsőség árt a mezőgazdaságnak: veszélyezteti a termést.
Az elfagyott gyümölcsrügy felveri az árakat. Kevesebb élelmiszer jut az emberek asztalára.
Az égető szárazság megaszalja a gyümölcsöket. Hasonló következmények okozója.
Az éhínségtől pedig óvja meg az Isten az emberiséget.
Nem akarok a gazdasági témáknál leragadni, csak még megjegyzem, hogy a Föld valamennyi javát ingyen adta az ember rendelkezésére a Teremtő.
Hová lett az ingyenesség?
Az egész világ „tartozik” a pénzmágnásoknak. A javak kiszipolyozása bűn, az emberiség ellen, visszaélés a tűrőképességével.
Nem tudom, meddig lehet ezt így folytatni.
***
Tegnap rátévedtem két könnyűzenei válogatásra a youtube-on.
Az egyik valakinek a válogatása: demo az általa leginkább kedvelt 50 Beatles-számból. Egy-kettő kivételével valamennyit felismertem.   
A másik is érdekes volt.
Szintén demo a hatvanas évek menő slágereiből.
Mivel ekkorra esett szalagos magnónk beszerzése, és a korabeli slágerek átvétele magnószalagra, nagyon sokat ismertem ezek közül is.
Örömet szerzett a nóták felidézése.

Lapozom blogom, tallózok a posztok között, kigyűjtést végzek. Sajnos nem teljeskörű az analízis, de így is számos érdekességre bukkanok. Pl. a családi algoritmus él még. Legkisebb unokám tán még nincs a felsoroltak között: MK a 1244 sz. unoka. Én apám második gyereke vagyok, s kikövetkeztethető, hogy a mi gyerekünk negyedik gyerekéről beszélek.
Bele-beleolvasgatván a posztok tömkelegébe, számos „gyerekszájat” rögzítettem egykor.
Leírásuk nélkül feledésbe mentek volna.
Pl. L., amikor még nem ismerte az elváló igekötőket: elkaplak, elkapj, megfogj!
Bl. Á.-t Zezének hívta, bezzeg D. ugyanőt Kükünek.
Hintázáskor azt játszottam, hogy közeledéskor kiáltottam: Menj innen, távolodása után meg: gyere ide!
És a lengő hinta következetesen engedelmeskedett. L. unoka erre utalva mondta: Nagypapa, gyere, „menjinnenezzünk”. Micsoda nyelvi lelemény.
Ugyanő: veszekedjünk a labdáért = focizzunk, és még:
a gitárhangolót a fára kell „csipiszteni”.  
D. szerint a lámpa „fafu”, a virsli „cicrcli” volt.
MK. alig beszélt valamit, amikor már a Boci boci tarkát énekelte. Kicsit módosított hangokkal:
Tati tati taata. Jól állt neki.
És még folytathatnám.
Miközben a versszerű képződményeimet söpörtem össze, jutottam arra, hogy párhuzamosan egy kötetnyi jó viccet is kigyűjthettem volna. Ám nem tettem, csupán el-elmosolyodtam rajtuk, amikor rájuk bukkantam.
Külön öröm meghallgatni a youtube-on azokat a zeneszámokat, amelyekre a posztokban hívom fel az olvasó figyelmét. Szeretem-muzsikák ezek.
De hát nem szabad telhetetlennek lenni.
Türelmem véges, munkám befejezhetetlen, de szívesen bajlódok vele.
Szememet elég rendesen igénybe veszi a sok apróbetűs lejegyzés.