Mickey webnaplója

Ma pont került egy mondat végére. A két hét óta általam próbált hallókészülék immár az enyém. TB támogatással 387 000 ft-ba került 808 000 helyett. Három órába telt az adásvétel lepapírozása, mert a bank nem vette tudomásul a telefonon szabályszerűen lebonyolított napi összeghatáremelésünket.
(Még szerencse, hogy a vásárlás helye és a bank egymás közelségében leledzik.)
Vannak életmódbeli változások a hallókészülék alkalmazása kapcsán.
- Eddig a tévét kellett hangosra állítani, hogy halljam az adást, most elég, ha a fülem melletti kis érintkezőt állítom hangosabbra.
- Akinek a hallása csökken, igyekszik a beszélő szájáról is segíteni a megértést. Ez a szájról leolvasás a tévéadások zömében kudarcra van ítélve, mert a szinkron és a szájról leolvasható idegen nyelvű szöveg teljesen mást mutat.
Egy gond letudva egészen addig, ameddig működik a fülketyere. Most ez ügyben hátradőlhetek a széken.
- Kevesebb bosszúságot okozok a hozzám szólóknak, mivel nem kell mindent újra mondatni velük.
***
A buszmegállóban a magát alkoholistának valló koldus megszólított, mert fehér ing volt rajtam. Úgy álltunk egymás mellett, mint Stan és Pan. Rá akart venni, hogy hozzak neki ruhatáramból egy fehér inget, mert neki csak szép öltönye van, de tiszta fehér inge nincs. T. is szólt mondván, hogy nekem meg öltönyöm nincs (NB. nem érzem hiányát), ingeim pedig kétszer-háromszor akkorák, mint az ő mérete.
Ebben maradtunk, mert jött a busz.    
Konyec filma.

Ülök az erkélyen a kényelmes fotelben, és szemlélem az elém táruló látványt. A felhőket, a madarakat, olykor a szivárványt, vadászó macskákat, repülő bogarakat. …és a hangyákat. Egy esetben látom, hogy az árnyékolónak az erkély korlátjához kikötött zsinegén a két emelet között így létrejött kapcsolatot felhasználva a hangyák az emeletek közötti forgalmukat ezen a zsinóron rendezték. Nem akartam, hogy elszaporodjanak, ezért a zsineg alsó végét eloldottam a fakorlátról. Alsó vége immár szabadon lengedezett a híg levegőben. A hangyák egy darabig összevissza futkostak föl-alá. Aztán felhagytak a sziszifuszi gyakorlattal.
Néhány nap óta azt látom, hogy a mi szintünkön folyik a masírozás. Mégpedig az erkély fa korlátja és az alatta lévő fal résében. Végül is igazuk van, jöhet az eső, nem áznak a rés védelmében. Ami feltűnt, hogy egyes hangyák fejjel lefelé futkosnak – a rés felső részébe kapaszkodva, és vannak, amelyek talpon maradva teszik meg a résben útjukat. Meglep, hogy nekik oly mindegy hogy tótágast vagy talpon állva mászkálnak. Végül is képesség kérdése.
Erről a furcsaságról villant be egy gyerekkori olvasmányélményem. Magyar László afrikai útjáról írva említi, hogy amikor az angolok elkezdtek vasutat telepíteni az afrikai gyarmataikon, igen sok bennszülöttet alkalmaztak.
Az angolok magukkal hozták az otthon szokott technikát. Ásót, lapátot csákányt, no és talicskákat.
Meglepte őket, hogy az afrikai alkalmi kubikosok a földdel telt talicskát a fejükre teszik, és úgy viszik terhüket egyik helyről a másikra. Az angolok ezen jót mulattak, mondván: Miért nem tolják a talicskát a munkások, ahogy kell?
Az afrikaiak pedig értetlenkedve tekintettek az angol jószágra. Nem értették, hogy minek tettek egy-egy kerek díszt az amúgy is éppen elég nehéz ládára.
Mindkét nációnak volt némi igazsága.
***
Coda.
Óvatos voltam. Hátha korábban már megírtam a talicskatörténetet. Ám blogom keresője csak egy találatot dobott ki a talicska szóra, és az nem ez a történet volt, hanem egy vicc.
A szaki kopogtat a művezetőnél, és olajat kér.
- Minek az magának? – kérdi a művezető.
- Mert nyikorog a talicskám, azt szeretném megolajozni.
- Na és hogyan nyikorog az a taliga?
- Hát az úgy, hogy aszongya: nyikk……..….nyikk ……….. nyikk…………nyikk
- Igazán? Ki van rúgva!!!
- De hát miért?
- Mert így kellett volna nyikorognia: nyikk-nyikk-nyikk-nyikk.

Ma készült két fotó: egy növény (virág), egy állat. Többfelé asszociálok. Növény, állat, ember.
A játék bővebb volt: Ország, város, hegy, víz, növény állat, ember.
I betűvel nem találtunk állatot.
A. nem jött zavarba. Leírta: Ici-hangya.  Mi tagadás, a hangya többnyire ici (pici).    
Szerettük játszani, jóllehet elég hamar bedugult a szókészletünk. Ráadásul nem is egyforma fokon álltunk ismeretekben.
A felvett növény sárga virág.
Az állat inkább csak állatka.
Olyan, mint a Tiszavirág.
De hát itt a Duna folyik, így hát Dunavirág.
Többször használtuk a Dunavirág szót.
Ebben az utcában van a Prémium eü.ptár: Dunavirág utca.
Eddig nem esett le, hogy ez is egy kérészfajta neve.
Kárász, kérész.
Nem tudom, hogy a kárász eszik-e kérészt?
Lehet, hogy kérész nélkül él?
***
Pótszemem és fogprotézisem mellé most pótfülesem is lett (hallókészülék).
Szokom, mert fogyadozott a hallásom. Nem tudom, lehet-e még valami más egyéb alkatrészemet is pót-ra cserélni?
Ha arra gondolok, hogy minden fontosabb kérdés alkalmával meg kellett a beszélőtársammal ismételtetni hangosabban mondatát, akkor úgy értékelem, hogy hasznos a ketyere. Megkérdeztem ugyanis T.-től, hogy még mindig annyit értetlenkedek-e, mint korábban? Ő azt mondta, hogy most sokkal jobb a helyzet.
Már megérte.
Tisztábbak lettek a falsnak hallott zenék is, ha nem is tökéletesen.
Felerősödtek a magas hangok és a sziszegő hangok. Meg kell szokni.
Vállalom, hogy a tévé mindenféle szinkronhangját, no meg interjúvoltját nem egyformán értem.
Ez igaz. De az is, hogy tömegesen nyilatkoznak ruhájukra biggyesztett mikrofonok használatával a legkülönfélébb megszólított egyének – mikrofonengedély nélkül.
Fogadok, hogy nemcsak az én hallásom romlott, hanem a beszédminőség is.
A dialógusok során a tartalomra koncentrálhatnak a résztvevők, s nem a helyes artikulációra. E pedig nem válik a műsorok minőségének a javára.

Egy tÍz éves párbeszéd velem:
- Jól megy a nyuggereknek! 
- Különösen, ha átveszik az amerikaiaktól, hogy panaszkodni bűn. Jól vagyunk és kész!
- Sehol nem fáj?
- Sehol.
- Hazudós vagy?
- Igen.
***
Hát valahogy így van. Az irodalom is számos formában rögzíti.
Pl. Karinthy. Tumorbeteg. Áll a mosdó előtt. Hány. Nézi grimaszait a tükörben, és neveti.
Pl. Örkény az egypercesek egyikében.
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.
***
Pénteken kontrollon volt a térdműtétet szenvedő T.
Beszélgetünk mise után.
Hogy hogy van a kontroll után? - kérdezik.
Ezt felelem:
- Az orvosnak már nem fáj.
***
Gyerekszáj
Egy elcsattant maflás után:
- Hi hi há, úgyse fáj,
hi-hi-há, úgyse fáj,
hi-hi-há, úgyse fáj,
hihiiiiiiiiiii……. –húúúú..…

Ha valamit nem tudok eldönteni, segédeszközhöz folyamodom. Pl. feldobok egy pénzt: Fej vagy írás? Vagy mint ma tettem, beírok egy szót blogom keresőjébe. Ma ez jutott resazembe:BIGYÓ. Beírtam. Egy találatot adott, amit ide másolok, majd kiegészítem. 
(2008)
TEFAL?
„Adjonisten szomszédasszony!
Hova megy a szomszédasszony?”
„Hát ide, aztán odaát,
kéne egy kis hogyhíjják.”
– írja Weöres Sándor Magyar etűdök című sorozatának 6. etűdjeként. Ez az etűd aktuálisabb fogyasztói társadalmunkban, mint valaha. Igaz, ma nem feledékenységünk miatt indulunk egy kis hogyishíjjákot venni, hanem azért veszünk, mert még nincs nekünk otthon olyan. Hogy milyen, az nem érdekes.
Depressziónkat oldandó pénzért még egy újabb bigyó, újabb izé, legújabb kütyü birtokosainak érezhetjük magunkat, pláne, ha másnak még nincs olyanja.
Amikor újabb valami kerül a bevásárló kosarunkba, nemegyszer megkérdem: és hová fogjuk tenni, mert minden szekrény tele van, minden polc úgyszintén.
És most mégis.
Sz.M. blogjában tegnap azt írta, amit ma újfent elolvastam.
Tehát ezt:
„Kaptam Tefal krumplisütő készüléket.
Vágytam rá nagyon.
Nó büdös,
nó undorító használt olaj:
egy evőkanál olajjal megsüt egy kiló krumplit,
ropogós pirosra!
Meg mindenfélét lehet még benne csinálni,
pl. brassói aprópecsenyét!”
Hínnye az öregannyát!
Létezik ez a csodatefal, mi meg mindenféle büdös olajban rotyogtatjuk a krumplit, hogy csak úgy tocsog az olajtól.
Ilyen egy-kanál-friss-olajos-nóbüdös-Tefalunk még nincs.Éppen tizenhat éve. 
De lesz, garantálom.
Majd csak kidobunk valamilyen rozzant fazekat, hogy helye legyen.
Nem tudjátok, hol lehet egy kiló krumplit egy kanál olajban sütő Teflat kapni?
(2024)
Lett NO büdös TEFALUNK. Most cseréltük le.
Lett helyette AIR FRYER-ünk.
Még inkább no büdös.
Az olajat a használó adagolja, ha akarja.
Légfűtésű kemence.
Persze ez is elektromos.

Kezemben a Kodály szerkesztette Iskolai Énekgyűjtemény második kötete.
Benne kb. 400 magyar népdal. Legalább a felét ismerem. Na, igen: Velem még az ő módszerével ismertették meg a zenét.  
Ide két dalszöveget hozok. Az egyik tréfás szöveg.
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni.
Hej, kedden lefeküdni,
Szërëdán fölkelni.

Csütörtökön írni,
Péntëkën számolni,
Hej, szombaton kérdëzni:
Mit fogunk dolgozni?
A másik feldolgozása szerepel a Háry János c. operában.
Hej, besoroztak, hej, besoroztak engëmet katonának,
Gondját viseltem, gondját viseltem a jó édësanyámnak.
De már látom, nem visëlem gondját csuhaj, szëgénynek,
Sej, oltalmára, sej, oltalmára hagyom a jó Istennek.

Sej, még a búza, sej, még a búza ki sëm hányta a fejét.
Páros fehér galamb, páros fehér galamb mind elvitte a szëmét,
Páros fehér galamb në vidd el a búza kalászát.
Sej, miből süt a, sej, miből süt a kisangyalom pogácsát?
***
Ráadás egy tájnyelven közölt szöveg:
Elmënt a két lyány virágot szënnyi,
Elindulának, kezdének mënnyi,
Eggyik a mástól kezdé kérdëznyi:
Ki volt az este tígëd kíretnyi?  
Bizony, bizony, nosztalgiával olvasgatom a sok szép dal kottáját, szövegét.

Menczer Gusztáv a szovjet lágerek résztvevőjeként hosszú monográfiát írt az ottani viszonyokról. Könyvét számos dokumentummal hitelesíti. Bár magam sok hasonlót olvastam vagy láttam a tévében, végigolvastam e munkát, és ízelítőül még néhány részt megosztok blogomban az olvasottakból:
- Élt bennünk a remény. A remény a keresztényi élet alaptörtvénye. Hit, remény szeretet, Istenben bízva, ő adja a nagy valódi reményt. Megnyugvást ad az  embernek, és eredményes harcot az életért. Nincs feloldás, élni kell. Mindig lesz valahogy, ha az Isten is megsegít. De Isten mindig segít. Mi lett volna velem, ha nem adatott volna meg a remény, a hit és az embertársaim iránti szeretet? – emlékezik vissza Kassay Kázmér.  
- Észrevettem, hogy az oroszországi tehervágányok előtt és után, több kilométer hosszúságban rendszeresen, a vasúti szerelvényekről leborított ládák sorakoznak. Ezekben a ládákban szállították ki a legyőzött országok, mármint Németország, és Magyarország jóvátételi terheit, komplett gyárakat, üzemeket, főként Magyarországról malmokat, stb. Mivel nem tudták hová szállítani, a vagonokat terhelte az áru. S mivel kevés volt a vagon, úgy nyertek üres vagonokat, hogy ezeket a holt gépeket leborították az árkokba.
Se nekem, se neked.
Értékes berendezések lettek így megsemmisítve 1948-ban.
- A Kolimához vezető vasúti pályát a rabok építették a háború alatt. Minden tíz kilométerre épült egy láger. Mire elkészült a vasútvonal, nem volt élő a lágerekben, akit visszavittek volna innen. Ahogy lassan ment a vonatunk, mi is láttuk a pálya mentén épült és elhagyott lágereket. Már arra sem volt ember, aki lebontotta volna. Úgy állnak a sínek mellett ezek a le nem bontott lágerek, mint történelmi emlékeztetők a sztálini rendszer embertelen éveire. Az emberi kegyetlenkedés és célratörés számon kérhető tényei ezek.
A háború előtti 15 év alatt 3 millió rab halt meg Kolimán.
Kopácsy Zoltán Vorkuta bányájában raboskodott. Tőle idézem:
- Már hazafelé tartott velünk a vonat, amikor egy kárpátaljai vasutas így fogalmazott: „de jó volna, ha még kaphatnék két jó pofont a csendőröktől.” Nagyon nagy volt az elkeseredés ugyanis Kárpátalján.
- Már a cári időben is tudták, hogy Vorkután antracit minőségű szén van, ki is akarták aknázni, természetesen ők is rabokkal. A cár azonban azt írta az előterjesztésre, hogy ez a terültet emberi életre nem alkalmas. Így az ottani munkát nem engedélyezte.
Megvárták vele a kommunizmust.
  

Tegnap zömmel szép idő volt, hogy aztán estére egy kiadós felhőszakadás bizonyítsa: a májusi eső aranyat ér.
A nap jó részét azzal töltöttem, hogy Menczer Gusztáv könyvét (A GULÁG rabtelepei, a bolsevizmus népirtásának színtere) olvastam.
Nagyon jól megírt kötet.
Tele az ilyen-olyan élményekkel, megtűzdelve dokumentumokkal.
A szerző alapos munkát végez, saját sorsa mellett a közelmúlt történelmi-politikai elemzését is adja.
Most kötetéből idézek néhány kitételt:
- Egy koreai orvos mesélte: az igazi Kim Ir Szent eltették láb alól, és egy koreai közegben nevelkedett Cseka-tábornok feladatul kapta, hogy egy, a VH-ben harcoló koreait neveljenek át Kim Ir Szenné. A művelet sikerült Az új KIm a szovjet érdekeket szolgálta. 40. o.
Mintha ma is jóban volna Észak-Korea Oroszországgal.
-  A tábor orosz parancsnoka a magyaroktól búcsúzva így nyilatkozott: „Önök semmit se változtak, megmaradtak a mi ázsiai, orosz bunkóságunk és véres kegyetlenségünk ellenére a nyugati római egyházhoz tartozó európaiaknak.” Korábban nem így beszélt. Mint mondta: „Az akkori körülmények nem tették volna lehetővé a jelen beszélgetésünket. Egyébként őseim régi nemesek és értelmiségiek. Magam pedig történelem-latinszakos tanári diplomát szereztem Pityerben (Szentpétervár).
- Vlagyivosztokból indultak a hazatérő rabok. Ott a hajón [MG]  látott egy napkeltét. Gyünyörűen ír róla.
„A fedélzeti részben hajnal felé megnéztem a Csendes-óceánon a napkeltét. Kimondhatatlanul szép volt. A fekete sötétségből lassan a láthatáron valami változni kezdett. Talán két perc múlva encián kék színű lett a tenger »vége«, majd lassan kibújt belőle a narancssárga óriási nap széle. Viszonylag gyorsan egyre magasabbra került. Úgy tűnt, mintha pár száz méterre lenne. Majd amikor teljes kerekségében kibújt, hirtelen egyre kisebb lett és eltávolodott, fel ez égbe. A látvány annyira lenyűgözött, hogy a kapitány szava is alig jutott el az értelmemig….
A könyv nem foglalkozik a legutolsó évek történéseivel. Nem is teheti. Nyolc éve adták ki a kötetét.  

Megint Varga László püspöké a szó.
- Az ember mindig kétfélére vágyik, az igazságra és a szeretetre, mert erre van teremtve.
- Aki nem akar bejutni a mennyországba, az nem fog bejutni, mert a szabadságunkat is Istentől kaptuk, és ha azt mondjuk, hogy köszönjük, nem élünk vele, akkor ezt a döntésünket tiszteletben tartja.
- Ha olvasom a Szentírást, mindennap átadhatom magamat Isten szeretetének kérve, hogy tegyen szentté, megdicsőítve a nevét életemben.
- Ha van bátorságunk a kicsinnyé váláshoz, akkor megszabadulunk a világ igájától, amely arra buzdít, hogy erősek legyünk, gazdagok és hatalmasok.
Ebből pedig olyan kényszerek következnek, amelyek az egész életünket megnyomorítják, tönkreteszik…
- Ő a gazdag szegénnyé lett, hogy mi a szegénység által meggazdagodjunk.
- A radikálódó iszlámra egyetlenegy elfogadható válasz adható: a mostaninál sokkal radikálisabb Krisztus-követés. Lesznek vértanúk, sok minden elpusztul, de a lényeg nem pusztul el.
- Az Istenre hagyatkozásról: Ki kinek az asszisztense?
Ha tudom, hogy mit kell tennem, Istennek csak egy dolga van, hogy segítsen nekem.
Helyet kell cserélnem vele!
Legyen meg a te akaratod!
Én csak asszisztálni szeretnék melletted.
Ez mindig tökéletesen működik.
Ő jelen van, övé minden, s ha átadok neki mindent, a dolgok a helyükre kerülnek.
Vége
***
A mai szózat játék megfejtése a szép magyar HEXÁN szó.

Tegnap reggel a könyvmegállóba vittem B. Spock csecsemőgondozós könyvét, hiszen már legkisebb unokánk se csecsemő.
Meglepődve tapasztaltam, hogy a könyvszekrény teljesen üres, csupán az Óbudai újságok példányai hevernek a polcokon széjjelszórva.
Gondoltam: Legyen legalább egy könyv a szekrényben, s beraktam a hozott kötetet.
Délután újra arra vezetett utunk. Mondom T.-nek: Megnézem a felhozatalt. Ő fölöslegesnek vélte, mert láttuk reggel, hogy üresek a polcok. Azért kinyitottam a szekrényajtót. Igen sok útikönyvet találtunk benne, meg egyebeket is. Hat könyvet választottunk ki a kínálatból.
***      
Vcsera vécserom, azaz tegnap este kint üldögéltem az erkélyünkön, s bámultam a fel-felvillanó villámokat, hallgattam a messziről jövő mennydörgéseket. Mégse ez volt az este maradandó élménye, hanem egy sorozatos meteor felvillanás.
Ismétlődött a jelenség.
Életemben másodszor látok ilyen éles meteorfényt. Vagy húsz-harminc éve is láttam hasonlót. Valami fényesen bukfencezett az égbolton, hogy aztán eltűnjön. Elégett volna? Nem tudom.
***
Tegnapi hír az is, hogy a Dunán egy szállodahajó elsüllyesztett egy kis hajót, (motorcsónakot?) többen meghaltak, vagy eltűntek.  R. I. P.
Mi van itt? A nagy hajók megeszik a kis hajókat?
Ez a régi hasonlat (A nagy halak megeszik a kis halakat) félrehallása volna.